2010-ben járunk, mikor a versenyjátékok piacát még mindig a Need For Speed uralja, ugyanakkor a széria láthatóan elfáradt, és kell neki a vérfrissítés (ezt novemberben a Hot Pursuit el is hozza, de most térjünk vissza az év közepére). A 2010 májusában megjelent Split/Second (nálunk: Split/Second: Velocity) soha nem kapta meg a megérdemelt figyelmet, pedig minden esélye megvolt a sikerre. Ez volt a Black Rock Studios második próbálkozása, miután néhány évvel korábban a Pure című játékukkal sikeresen beléptek a virtuális quad-versenyek világába. Sajnos a Disney Interactive hozzá nem értése miatt a Split/Second mögé nem került értékelhető reklámkampány, hamar el is tűnt a süllyesztőben, a Black Rock pedig alig egy évvel később már csak emlék maradt.
Michael Bay büszke lenne
Kár érte, mert az örökség, amit a Split/Seconddal teremtettek, tényleg időtálló. Ez egy olyan speciális versenyjáték, ami nem feltétlenül a versenyzésről szól. Igen, nagy szerepet játszik benne ez is, de rengeteg kreativitás rejlik abban, ahogyan az egyes futamok lezajlanak. Itt magát a pályát használhatod fegyverként, és aktiválhatod a "power play"-nek nevezett eseményeket, amelyek egy pillanat alatt megváltoztathatják a száguldás teljes menetét. Kezdve attól, hogy végignézheted, ahogy egy felrobbanó teherautó leröpít téged, vagy másokat a pályáról, egészen odáig, hogy egy "super power play"-el egy teljesen új szakaszt hozol létre – olyasmikre kell gondolni, mint például egy reptéri torony, amely ráomlik az útra, és kivezet mindenkit a kifutópályára, miközben egy repülőgép zuhan le rajta – na, erre mondják, hogy EPIKUS!
Mindez a Split/Second nevű interaktív tévéműsor része, ahol a versenyzők az első helyért küzdenek, miközben drifteléssel, más autók mögé húzódással (draftolás) és egyéb mutatványokkal, például ugratásokkal szereznek "power play"-löketeket. Amint egy bizonyos mennyiségig feltöltődik, brutális csapdák aktiválhatók. Ha még jobban feltöltöd, nagyobb lehetőségeket teremthetsz, hogy eltakarítsd az ellenfeleket az útból, és átvedd a vezetést. Teljesen random alakulhatnak emiatt a versenyek, nem úgy, mint amit mondjuk a Project Gotham Racingben vagy a Gran Turismóban átélhetsz. Bármilyen nagy kedvencek is ezek a játékok manapság, semmiben sem érnek fel a Split/Second elborult, piszok látványos, a Burnout-szériát megidéző (és még azon is túlmutató!) zúzásaihoz. A cél természetesen elsőként beérni, és lehetőleg minél látványosabb pusztításokat abszolválni magad körül.
Ide nem kell jogsi
Az irányítás egész profi. A Black Rock sokkal árkádosabbá tette a kezelhetőséget, így a kanyarokba való beéréskor ellen kell kormányoznod (hasonlóan a Hot Pursuithoz), különben azt kockáztatod, hogy a falnak ütközöl, a mögötted haladók pedig elhúznak melletted, és átveszik a vezetést. Ha azonban kiismered és megszokod a rendszert, akkor hamar rá lehet érezni a tempóra. Kell is, mert az ellenfelek is előszeretettel játsszák az agresszív vadállatot, és ha épp nem neked ütköznek, akkor valami spéci csapdát aktiválnak, ami jobb esetben másokat, rosszabban meg pont téged talál el. A sima versenyek mellett vannak más túlélő-futamok is, amelyek szintén kiválóak, mint például a robbanó hordókkal teli kamionok kerülgetése, vagy egy helikopterrel való küzdelem, ami rákétákat szór. Adott az osztott képernyős és az online co-op mód is, és mindkettő remek szórakozást nyújt.
A játék nagyon korrekt látványvilággal rendelkezik, a városban található számos pálya pedig igen bőséges változatosságot kínál. A sztori 12 fejezetet tartalmaz, de akadnak bónusz futamok és egyéb nyalánkságok is, amiket érdemes kimaxolni, mert új kocsikat is így nyithatunk meg. Ráadásul az a tény, hogy egy jól időzített, mindent felrobbantó "power play"-el a pályáknak nagyjából bármelyik részét átalakíthatod, elképesztő, különösen a versenyek legvégén, amikor már mindent tűz és füst borít. A zene is kiváló. Ahelyett, hogy csak licencelt zeneszámokkal dolgoztak volna, a Black Rock felkért egy zeneszerzőt (Marc Canham), hogy készítsen egy lebilincselő, dinamikus hangsávot, amely minden menetben lenyűgöz a parádésan tempós ütemekkel.
A Split/Second az Xbox 360/PlayStation 3 generáció egyik legjobb, legszórakoztatóbb versenyzős videójátéka, és remek példa arra, hogy hogyan lehet forradalmasítani egy műfajt néhány extravagáns ötlettel. Szórakoztató vele játszani még most is, hiszen minden versenye tele van meglepetésekkel, a prezentáció pedig a mai napig abszolút megállja a helyét. Ha a múltkor kifogásoltam, hogy a The Simpsons Hit & Run miért nem kapja már meg végre azt a méltó remake-et, ami kijárna neki, akkor a Split/Second esetében ugyanezt a kérdést vastagon aláhúzva tolnám a Disney orra alá. Végigfut a hideg a hátamon, ha csak belegondolok, hogy milyen részletgazdag pusztítást lehetne megalkotni egy ilyen játékból manapság, az Unreal Engine 5 motor segítségével. Talán egyszer összejöhet.
