2005-ben főnixmadárként támadt fel a Batman-franchise, köszönhetően Christopher Nolan sokkal sötétebb hangvételű filmjének – ez volt a Batman: Kezdődik!, amely óriásit robbantott a mozipénztáraknál. Sok évvel később újranézve már nem üt olyan nagyot, és a 2008-as A sötét lovag köröket ver rá, azonban a 2000-es évek elején – még a nagy MCU-uralom előtt járunk! – a többség üdvözölte az ikonikus karakter érettebb, kifejezetten az idősebb korosztály számára készített filmváltozatát. És persze nem maradhatott el a videójátékos feldolgozás sem, amely Gamecube-ra, Xbox-ra és Playstation 2-re jelent meg, méghozzá 2005 júniusában. Mindannyian tudjuk, hogy a digitális formába átültetett filmek vagy sorozatok mennyire jól szoktak sikerülni (ugye érezhető az irónia?), szóval senki sem ült le nagy elvárásokkal a Batman Begins elé.
Az eredetiség hiánya
A játék meglehetősen szorosan kapcsolódik a Kezdődik! cselekményéhez. Eleve a filmből is láthatsz jeleneteket, amelyek képesek megdobni a hangulatot, de ez kétélű fegyver – mindjárt kitérünk rá, hogy miért. Miközben hűen követi a történetet, egy kis saját mellékízzel is kiegészíti azt, hogy mélyebbre vigyen a sztoriban, és több olyan részletet is eléd tár, amit a film nem mutat meg. Sajnos épp a bevágott jelenetek emlékeztetnek minduntalan arra, hogy a játék valójában milyen elavultan néz ki. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha saját cselekményszálat kreálnak hozzá, és a Begins történetét ezek által mesélik el, ahelyett, hogy egy már ismert film sztoriját próbálják 100%-ban átemelni, és szolgamódon követni.
A látványt tekintve a Begins nem a legrondább adaptáció, de messze nem kiemelkedő. A művészeti stílusát azért lehet értékelni, ha összehasonlítod a korábbi Batman-játékokkal: kivették a rikítóan színes Batman és Robin típusú stílust, és egy sokkal sötétebb és fenyegetőbb Batmant hoztak létre, ami jobban megfelel a filmbeli karakternek. A mozgása is lomhább, nehézkesebb, érezhető, hogy egy talpig páncélban mászkáló igazságosztóról van szó. Grafikailag azonban ez még mindig csak közepes. A játékmenet már keményebb dió. Batmant irányítani egészen könnyű, ugyanakkor hiányzik az igazi kihívás. Lényegében semmi új vagy izgalmas nincs abban, amit a Begins során végig kell csinálnod. Akad néhány klassz kütyü, amikkel mondjuk, megmászhatod a falakat, kihallgathatod más karakterek beszélgetéseit, képes vagy magaslatokra feljutni, fel- és leugrani párkányokra, ami alapvetően élvezetes és el lehet vele szórakozni, de semmi extra. Ez egy platformer. Hiába van nálad grapling-hook, a pálya rákényszerít, hogy menj körbe, mássz meg létrákat és magaslatokat, ahelyett, hogy mindjárt a szint elején átlőnéd magad drótkötéllel a túloldalra.
Kezdődik... az unalom
A játékmechanikákkal kapcsolatos másik probléma, hogy nagyon repetitívvé válik az egész, méghozzá igen rövid időn belül. Bejutsz egy szobába, megnyomsz néhány gombot, hogy megtaláld az összes tárgyat az adott területen, beosonsz valahova, és a félelmet taktikaként használva megijeszted az ellenséget, és... kezdődik minden elölről. Ugyanazt kell csinálnod újra és újra. A játék másik két fő összetevője a beat-em-up stílusú harc (amivel nincs semmi baj, és teljesen jól működik), valamint a Batmobil vezetése – igen, az Arkham Knight előtt ezt már fel tudta mutatni egy modern Batman-játék. Ez utóbbi lehetett volna a Begins legnagyszerűbb része, de sikerült kihagyni a ziccert. A fejlesztők kölcsönvették a Criterion zseniális Takedown funkcióját a Burnout 3-ból, ami a játékban egy észbontó autós üldözést eredményezhetett volna. Ehelyett egy felhígított minijátékot kapsz, csúnya grafikával, nehézkes irányítással és nagyon minimális sebességérzettel. Az utcán hatalmas, villogó nyilak mutatják meg minden kanyarban, hogy merre menj, ami teljesen megöli az élményt. Egyetlen jó oldala, hogy csak kétszer kell megcsinálni, és ezek a szekvenciák viszonylag rövidek.
Az igazi érték a hangoknál keresendő. A szinkronhangok például kiválóak, a zene pedig nagyszerű, és általuk még jobban bele tudsz merülni a kalandokba. A hanghatások is fantasztikusak, és valamennyire képesek feledtetni az egyéb hiányosságokat. Összességében a Batman Begins sokkal sikeresebb lehetett volna, ha a fejlesztők több figyelmet fordítanak a részletekre. Tekintettel arra, hogy a Denevérembernek a múltban milyen borzalmas adaptációi voltak, ez a játék hozzájuk képest kifejezetten élvezetes (ha csak pár óráig is), de ami a szuperhős-akciójátékokat illeti, egyszerűen nem elég jó – a szomorú pedig az, hogy lehetett volna sokkal jobb is. Benne volt a potenciál, hogy az Arkham Asylum előtt visszahelyezze a denevéralakú koronát az ikonikus szuperhős fejére, de végül a középszerűség mocsarában lelte halálát.
