Korábban már egy igencsak részletes bemutató keretében foglalkoztunk a játékkal, csak akkor még Sabotage-nak hívták és Necros kolléga is aktívan részt vett az oldal életében - ugyanis tőle származik az a bemutató. Érdemes elolvasni, hiszen mindent megtudhattok a Velvet Assassin részleteiről. Az idő tájt még csak a sajtóanyagok alapján tudtunk írni a programról, viszont mostanra személyes tapasztalatokkal is gazdagodtunk, köszönhetően a magyarországi disztribútor seven m, illetve a készítő Replay Studios akciójának.
A német székhelyű fejlesztőcsapat olyan állapotba érkezett játékuk fejlesztésével, hogy azzal már a szaksajtó elé mertek állni, és működés közben prezentálták Violette Summer - a játék főhősnője - képességeit. Ha valaki még nem tudná, a magyar érdekeltségű kémről (félreértés ne essék, a hölgy nem magyar), Violette Szabóról mintázták a karaktert, aki a második világháború alatt életveszélyes szabotázsakciókban vett részt, olyannyira életveszélyesekben, hogy végül egy ilyen akció miatt vesztette életét, méghozzá meglehetősen csúfos körülmények között.
A főhős személye tehát kellően drámai, ám mégis hiteles ahhoz, hogy egy ilyen kémjáték főszereplője lehessen. Tulajdonképpen a Velvet Assassint legjobban a Splinter Cell sorozathoz lehetne hasonlítani, csak Sam Fisher helyett Violette Summersszel a főszerepben, napjaink helyett a második világháborúval, és az ultramodern kütyük, fegyverek helyett korabeli felszerelésekkel. Ugyanúgy egy TPS nézetű, lopakodós alkotásról van szó, ami a maga módján megpróbál egyediséget vinni a műfajba - több-kevesebb sikerrel. Előre leszögezem, a Velvet Assassin nem lesz kasszasiker, ám a fejlesztők is hangoztatták, hogy nem anyagi megközelítésből álltak neki a játék fejlesztésének, az elsődleges szempont a szórakoztatás volt; a maguké, illetve a leendő játékosoké. Kis cégről van szó, aki mögött nem egy multimilliárdos kiadóvállalat áll, hanem a frissen alakult, ám ambiciózus Gamecock kiadó, így semmilyen licencjogokat nem tudtak vásárolni, minden egyes része a játéknak saját munka. Így például az igencsak tetszetős grafikus motor is házi készítés, és bizony menet közben is olyan szépen néz ki a program, mint a képeken. Ugyan nem DX10, nem is lesz ilyen támogatás, de minek is, ha anélkül is ilyen hatást sikerült elérni.
A játék története adott, a második világháborúban különböző küldetéseket kell teljesítenünk a meglehetősen szürreálisan festő pályákon és környezetben, ugyanis a kémnő kórházban fekszik és nagyon rossz bőrben van, így az emlékképeiben kell kalandoznunk, felelevenítve korábbi misszióit. Ez tehát az alaphelyzet, és éppen ettől válik a játék meglehetősen egyedivé. Körülbelül fél órát láthattam a játékból, de a játékmenettől nem ragadtattam el magamat. Tudni kell, hogy a program hatalmas hangsúlyt fektet a fényjátékra, vagyis inkább az árnyékok kihasználására, ugyanis, ha kellően sötétben vagy, akkor Violette körül megjelenik egy pirosas aura, mely jelzi, hogy ilyenkor nem látható a lány. Ez a jelenség számomra kissé zavarónak tűnt, de ez legyen a legkevesebb, viszont amikor a kémhölgy kiért egy sötét alagútból a felszínre - ragyogó napsütésben -, beállt egy fakerítés nyújtotta árnyékba, s a tőle kb. 5 méterre járőröző náci tiszt nem észlelte a jelenlétét - no ott többedmagammal komoly morgolódásba kezdtem.
A harc úgy fog kinézni, hogy ha az ellenfél közelébe lopódzunk, egy gyors késszúrással bárkit kivégezhetünk azonnal, hang nélkül. No ez volt a másik furcsa dolog számomra: egy nem túl robosztus késsel hogy a fenébe lehet tízből tízszer azonnal, mindenféle jajveszékelő hang nélkül (nem, Violette nem fogta be a száját áldozatainak) kivégezni bárkit is?! Persze más gyilkolóalkalmatosságaink is lesznek (a szokásos pisztolyoktól kezdve a puskákon át a lángszóróig bezárólag minden) - a fegyverarzenált alant megtekinthetitek a képeken.
Miután mindenki kigyönyörködte magát a gyilkolóeszközökben, még valamit elmesélek a tapasztalatimból - méghozzá a morfium használatát és lényegét, mely fontos részét képezi a felszerelésünknek. A játékban találhatunk morfiuminjekciókat, melyek felhasználása után a kép pirosas kontrasztban kezd úszni, lebegő vöröskeresztekkel mindenhol, Violette alsóneműre vált, és ilyenkor az idő teljesen megáll az ellenség számára, csak a játékos tud mozogni, és közeli kivégzéseket végrehajtani - vagy éppenséggel elmenekülni egy szorult helyzetből. Ezt a jelenséget azzal magyarázták a fejlesztők, hogy ilyenkor Violette szemmel láthatóan szenvedni kezd a kórházi ágyában, és nővérek adják be neki a morfiumot, amitől természetesen az emlékei is "elszállnak", és pozitív fordulatot vesz minden.
Nos körülbelül ennyi az, ami a bemutatóból kiderült, de persze nem hagytam ennyiben a dolgot, és részletesen kifaggattam a fejlesztőket (Sascha Jungnickelt és Marc Möehringet), akik készségesen válaszoltak is minden kellemes, illetve kényes kérdésemre is. Ezt az interjút a július 3-án megjelenő PC GURU-ban olvashatjátok, amelyből jó pár érdekesség kiderül még a játék kapcsán, illetve találhattok egy rövidke életrajzot is Violette Szaboról, s olyan kérdésekre is választ kaptok, hogy honnan a magyaros név, hogyan halt meg, és hasonló érdekességek.
A játékot pedig jómagam várom szeretettel, hisz egy-két kellemetlenséget leszámítva teljesen elnyerte a tetszésemet (pont emiatt is kezdtem "szőrszálhasogatni"). A megjelenését 2008 végére, december környékére ígérték a fejlesztők PC-re és XBOX 360-ra egyaránt. Addig még azért sokat kell csiszolni a drágaságot, ám külön csapat dolgozik a PC-s verzió optimalizálásán, úgyhogy a remények szerint egy középkategóriás gépen is simán fog futni ez a hiánypótló alkotás.
A német székhelyű fejlesztőcsapat olyan állapotba érkezett játékuk fejlesztésével, hogy azzal már a szaksajtó elé mertek állni, és működés közben prezentálták Violette Summer - a játék főhősnője - képességeit. Ha valaki még nem tudná, a magyar érdekeltségű kémről (félreértés ne essék, a hölgy nem magyar), Violette Szabóról mintázták a karaktert, aki a második világháború alatt életveszélyes szabotázsakciókban vett részt, olyannyira életveszélyesekben, hogy végül egy ilyen akció miatt vesztette életét, méghozzá meglehetősen csúfos körülmények között.
A főhős személye tehát kellően drámai, ám mégis hiteles ahhoz, hogy egy ilyen kémjáték főszereplője lehessen. Tulajdonképpen a Velvet Assassint legjobban a Splinter Cell sorozathoz lehetne hasonlítani, csak Sam Fisher helyett Violette Summersszel a főszerepben, napjaink helyett a második világháborúval, és az ultramodern kütyük, fegyverek helyett korabeli felszerelésekkel. Ugyanúgy egy TPS nézetű, lopakodós alkotásról van szó, ami a maga módján megpróbál egyediséget vinni a műfajba - több-kevesebb sikerrel. Előre leszögezem, a Velvet Assassin nem lesz kasszasiker, ám a fejlesztők is hangoztatták, hogy nem anyagi megközelítésből álltak neki a játék fejlesztésének, az elsődleges szempont a szórakoztatás volt; a maguké, illetve a leendő játékosoké. Kis cégről van szó, aki mögött nem egy multimilliárdos kiadóvállalat áll, hanem a frissen alakult, ám ambiciózus Gamecock kiadó, így semmilyen licencjogokat nem tudtak vásárolni, minden egyes része a játéknak saját munka. Így például az igencsak tetszetős grafikus motor is házi készítés, és bizony menet közben is olyan szépen néz ki a program, mint a képeken. Ugyan nem DX10, nem is lesz ilyen támogatás, de minek is, ha anélkül is ilyen hatást sikerült elérni.
A játék története adott, a második világháborúban különböző küldetéseket kell teljesítenünk a meglehetősen szürreálisan festő pályákon és környezetben, ugyanis a kémnő kórházban fekszik és nagyon rossz bőrben van, így az emlékképeiben kell kalandoznunk, felelevenítve korábbi misszióit. Ez tehát az alaphelyzet, és éppen ettől válik a játék meglehetősen egyedivé. Körülbelül fél órát láthattam a játékból, de a játékmenettől nem ragadtattam el magamat. Tudni kell, hogy a program hatalmas hangsúlyt fektet a fényjátékra, vagyis inkább az árnyékok kihasználására, ugyanis, ha kellően sötétben vagy, akkor Violette körül megjelenik egy pirosas aura, mely jelzi, hogy ilyenkor nem látható a lány. Ez a jelenség számomra kissé zavarónak tűnt, de ez legyen a legkevesebb, viszont amikor a kémhölgy kiért egy sötét alagútból a felszínre - ragyogó napsütésben -, beállt egy fakerítés nyújtotta árnyékba, s a tőle kb. 5 méterre járőröző náci tiszt nem észlelte a jelenlétét - no ott többedmagammal komoly morgolódásba kezdtem.
A harc úgy fog kinézni, hogy ha az ellenfél közelébe lopódzunk, egy gyors késszúrással bárkit kivégezhetünk azonnal, hang nélkül. No ez volt a másik furcsa dolog számomra: egy nem túl robosztus késsel hogy a fenébe lehet tízből tízszer azonnal, mindenféle jajveszékelő hang nélkül (nem, Violette nem fogta be a száját áldozatainak) kivégezni bárkit is?! Persze más gyilkolóalkalmatosságaink is lesznek (a szokásos pisztolyoktól kezdve a puskákon át a lángszóróig bezárólag minden) - a fegyverarzenált alant megtekinthetitek a képeken.
Miután mindenki kigyönyörködte magát a gyilkolóeszközökben, még valamit elmesélek a tapasztalatimból - méghozzá a morfium használatát és lényegét, mely fontos részét képezi a felszerelésünknek. A játékban találhatunk morfiuminjekciókat, melyek felhasználása után a kép pirosas kontrasztban kezd úszni, lebegő vöröskeresztekkel mindenhol, Violette alsóneműre vált, és ilyenkor az idő teljesen megáll az ellenség számára, csak a játékos tud mozogni, és közeli kivégzéseket végrehajtani - vagy éppenséggel elmenekülni egy szorult helyzetből. Ezt a jelenséget azzal magyarázták a fejlesztők, hogy ilyenkor Violette szemmel láthatóan szenvedni kezd a kórházi ágyában, és nővérek adják be neki a morfiumot, amitől természetesen az emlékei is "elszállnak", és pozitív fordulatot vesz minden.
Nos körülbelül ennyi az, ami a bemutatóból kiderült, de persze nem hagytam ennyiben a dolgot, és részletesen kifaggattam a fejlesztőket (Sascha Jungnickelt és Marc Möehringet), akik készségesen válaszoltak is minden kellemes, illetve kényes kérdésemre is. Ezt az interjút a július 3-án megjelenő PC GURU-ban olvashatjátok, amelyből jó pár érdekesség kiderül még a játék kapcsán, illetve találhattok egy rövidke életrajzot is Violette Szaboról, s olyan kérdésekre is választ kaptok, hogy honnan a magyaros név, hogyan halt meg, és hasonló érdekességek.
A játékot pedig jómagam várom szeretettel, hisz egy-két kellemetlenséget leszámítva teljesen elnyerte a tetszésemet (pont emiatt is kezdtem "szőrszálhasogatni"). A megjelenését 2008 végére, december környékére ígérték a fejlesztők PC-re és XBOX 360-ra egyaránt. Addig még azért sokat kell csiszolni a drágaságot, ám külön csapat dolgozik a PC-s verzió optimalizálásán, úgyhogy a remények szerint egy középkategóriás gépen is simán fog futni ez a hiánypótló alkotás.
Végre valami friss a műfajban,kellően sötét ,drámai hangvétele van ,és még szép is.Engem meggyőzött.
Végre valami friss a műfajban,kellően sötét ,drámai hangvétele van ,és még szép is.Engem meggyőzött.
Nekem tetszik a cucc, örülök, hogy Violette Szabo végre kicsit bekerül a köztudatba, mert megérdemli, joggal érezhetünk némi büszkeséget, ha róla van szó, grafikailag is rendben van (nekem nem hiányzik a DX10 egyáltalán), és a morfiumos ötlet is szerintem jól ki van találva. Rátörnek a rossz emlékek, dobálja magát az ágyon, beadnak neki egy morfium injekciót, és attól "elszáll", ebben az állapotban meg nyilván álmaiban bármit megtehet, mint valami szuperhős.
Összességében én várom szeretettel, főleg, hogy Sam Fishert visszaküldték a kiképzőtáborba a franciák, és egy darabig nem számíthatunk rá. Az meg főleg jó hogy ha már egyszer II. vh., akkor nem még egy tucat-FPS-t kapunk, hanem egy lopakodós TPS-t.
Nekem tetszik a cucc, örülök, hogy Violette Szabo végre kicsit bekerül a köztudatba, mert megérdemli, joggal érezhetünk némi büszkeséget, ha róla van szó, grafikailag is rendben van (nekem nem hiányzik a DX10 egyáltalán), és a morfiumos ötlet is szerintem jól ki van találva. Rátörnek a rossz emlékek, dobálja magát az ágyon, beadnak neki egy morfium injekciót, és attól "elszáll", ebben az állapotban meg nyilván álmaiban bármit megtehet, mint valami szuperhős.
Összességében én várom szeretettel, főleg, hogy Sam Fishert visszaküldték a kiképzőtáborba a franciák, és egy darabig nem számíthatunk rá. Az meg főleg jó hogy ha már egyszer II. vh., akkor nem még egy tucat-FPS-t kapunk, hanem egy lopakodós TPS-t.