Az elmúlt pár hét legfelkapottabb témáját egyértelműen a loot boxok, illetve a mikrotranzakciós megoldások jelentik. Maga a jelenség most a Star Wars Battlefront 2 kapcsán került reflektorfénybe, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy ennél az egy játéknál találkozhatunk vele. Hiszen a mikrotranzakciós megoldások helyet kaptak például a Middle Earth: Shadow of Warban, az Assassin’s Creed Origins-ben vagy épp a Need for Speed Paybackben is, csak hogy néhány nagy címet említsünk az őszi felhozatalból.
A téma maga kifejezetten megosztó, gondoljunk csak azokra az állásfoglalásokra, melyeket a Star Wars Battlefront 2 ügyében hallhattunk. A játékosok természetesen felhördültek, mikor kiderült, mennyit kell játszani ahhoz, hogy feloldhassuk például Darth Vadert, ugyanakkor a Wall Street-i KeyBanc Capital Market szerint a játék még így is egy olcsó alternatíva a tévézéshez vagy a filmkölcsönzéshez képest.
A kiadók közül a CD Projekt RED Twitteren jelezte, hogy a kapzsiságot meghagyják versenytársaiknak, a Blizzard pedig egy rövid reklámban gúnyolta ki a pay-to-win játékokat, míg a Ghost Games vezető producere az egyre drágább fejlesztéssel érvelt a mikrotranzakciók szükségessége mellett. Belgium már egész Európában betiltaná a loot boxokat, mondván, ez lényegében szerencsejáték, még pár hónapja az ESRB pont ennek az ellenkezőjét állapította meg.
Szerintem már a fenti kis múltidézésből is látszik, hogy eléggé összetett probléma ez, amit nem is feltétlen szerencsés csak a végletek felől megközelíteni. Ezért én is inkább három részre próbálom bontani a véleményemet, hogy így bemutassam, szerintem hol korrekt a mikrotranzakciók szerepeltetése, hol kérdéses ez a megoldás, és hol van már lehúzás szaga a dolognak. Valamint még mielőtt belevágnánk, szeretném leszögezni, hogy ez az egész csak az én saját véleményem, és mint ilyen, nyilván teljesen szubjektív.
Amikor korrekt a mikrotranzakciók jelenléte
Igazából egy olyan helyzetet tudok elképzelni, amikor szó nem érheti a ház elejét a mikrotranzakciók miatt, ez pedig az, amikor ingyenes játékokban bukkannak fel. Végső soron a fejlesztőknek is élnie kell valamiből, ha már magáért a programért nem kér semmit. Ez persze nem azt jelenti, hogy elfogadhatónak tartom például a pay-to-win megoldásokat vagy bármi ilyesmit, csak szerintem egy alapvetően ingyenes játékban a legegyszerűbb megindokolni a mikrotranzakciók jelenlétét, főleg akkor, ha azok nem befolyásolják magát a játékmenetet. Gondoljunk csak a LoL-ra vagy a DotA 2-re, ezeknél ugyan lehet pénzért hősöket vagy kinézeteket venni, még sincs körülöttük botrány.
Sőt, ami azt illeti, én személy szerint az eddigi legkorrektebb mikrotranzakciós rendszerbe is egy ingyenes játék, a Heroes of the Storm, kapcsán futottam bele. Nem tudom, hogy az újabb verziók megjelenése mennyit változtatott a dolgokon, mert egy ideje már nem játszottam vele, mindenesetre régebben a Blizzard programja kifejezetten korrekt volt ezen a téren. Bár egy forintot nem öltem bele, mégse volt olyan érzésem, hogy nagyon le lennék maradva a fizetős felhasználókhoz képest. A legdrágább hősök árát se kellett egy végtelenségig gyűjteni, és úgy általában az embernek volt egy olyan érzése, hogy halad valamerre.
Ilyen körülmények között én abszolút meg tudom érteni a mikrotranzakciók alkalmazását, és nem is nagyon zavarnak. Hangsúlyozom persze, ez csak a nem pay-to-win játékokra igaz, ha a fizetős felhasználók látványos előnybe kerülnek ingyenesen játszó társaikkal szemben, az nyilván nekem is piszkálja a csőrömet.
A szürke zóna
A szürke vagy átmeneti zónába én elsősorban azokat a játékokat sorolom, melyekért gyakran elkérik a hatvan eurót a fejlesztők, mégis szerepelnek bennük mikrotranzakciók, de szigorúan csak időspórolás végett. Ilyen például a Middle Earth: Shadow of War vagy az Assassin’s Creed Origins. Ezek a programok ugye egyrészt teljes áron kaphatóak, másrészt pedig lehetőséget nyújtanak a játékosnak, hogy valódi pénz költésével gyorsítsák fel az előrehaladásukat, amennyiben erre igényük van.
Az Assassin’s Creed Origins-ben például a képességeinket fejleszthetjük, vagy a játékban használható pénzt és alapanyagokat vehetünk magunknak, de ezek a játék során is simán megszerezhetőek. A Shadow of War esetében is valami hasonló a helyzet, csak itt különféle ork szövetségesek, fegyverek és ezekhez hasonló dolgok lapulnak a loot boxokban.
Az elmúlt pár hét viszont tökéletesen megmutatta nekünk, hogy mennyire ingoványos terület ez a kategória. Akárhogy nézzük, nehéz lehet úgy belőni a mikrotranzakciókat, hogy azok ne juttassák túl nagy előnyhöz az őket megvásárló játékosokat. Ebbe a feladatba bukott bele az EA is a Star Wars Battlefront 2 kapcsán, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a kiadónak a Need for Speed Payback és a FIFA 18 esetében sem sikerült belőnie az arany középutat.
Nekem személyesen még ezzel a kategóriával sincs különösebb bajom, de ugyanakkor azt is látom, hogy mások ettől miért ódzkodnak. Szerintem itt a kulcs abban keresendő, hogy mennyire erőltetik rád a fejlesztők a mikrotranzakciókat. Ha pénzköltés nélkül látványosabb nehezebb az előrehaladás, az bizony megfekszi a legtöbb ember gyomrát, köztük az enyémet is.
A negatív példák
Végül eljutottunk addig is, hogy szerintem mikor problémás egy-egy programban a mikrotranzakciók jelenléte. Itt igazából a legegyértelműbb esetet a pay-to-win játékok jelentik. Amikor az egész rendszer úgy van megalkotva, hogy előnyhöz jutassa a fizető felhasználókat, akkor az egy kifejezetten problémás felállás, és általában nem is örvend túl nagy népszerűségnek a felhasználók között. Gondoljunk például az APB: Reloadedre vagy esetleg a Battlefield Heroes-ra.
És ha már itt tartunk, hiba lenne nem megemlékezni a mobilra szánt freemium címekről, melyekre anno még a South Park is szentelt egy epizódot. A különféle trükközések és nem épp korrekt mikrotranzakciós rendszerek melegágya ez a közeg, ahol gyakorlatilag minden problémás megoldás megfigyelhető, gondoljunk csak például az így is hatalmas népszerűségnek örvendő Candy Chrush Sagára vagy a Clash of Clans-ra.
Összefoglalás
Nos, így látom én a mikrotranzakciók helyzetét a játékiparon belül. Szerintem a puszta létezésükkel nem döntik romba az ipart, ahogy azt a borúsabb hangok közül néhányan emlegetik, ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy egy rosszul megtervezett mikrotranzakciós rendszer vagy egy túl kapzsi kiadó/fejlesztő alaposan haza tud vágni egy amúgy teljesen jó játékot is.
Logikus következtetés, hogy a ROSSZ mikrotranzakció ezek után az, amikor a játék in-game kereskedelmének szerves része a valós pénzzel való vásárlás. Például ilyen példa a The Crew, amiben konkrétan az összes autó ára mellett ott van a valódi valutával számolt értéke is, sőt, vannak olyan autók, amiket csak valódi pénzzel lehet megvenni. És ezek után hogyhogy nem tört ki a botrány?
Az sem segít ilyenkor, amit itt a cikkben írtak, ha a játék free-to-play, ugyanis sok ilyen játéknál az alap játékos lehetőségeinek korlátozásával próbálják rávenni a fizetésre (pl. egy-egy karakter várakozási idejének csökkentése, vagy ultra ritka alapanyagok adása).
Magukkal a mikrotranzakciókkal semmi baj nincs, az SWTOR is EA kiadás, de ott le van írva az ár, és hogy mit kapsz érte, így nehéz bármibe is belekötni.
Pay-to-win játékoknál szintén előre lehet tudni, hogy a fizetésért mit kapsz.
A loot boxokért fizetni kell, és kétes a kimenet. CS-ben például csak skint kapsz, itt viszont lehet, hogy valami olyan tárgyat, ami játékon belül előnyhöz juttathat, amiért a belga jómunkásemberek a szerencsejátékokhoz sorolták be a BF2-t.
Ha tökéselesen játszol BF2-vel, és nem vesztegetsz egy perc időt se, akkor is 420 óra játék kell(ett) ahhoz, hogy minden hőst feloldj - az eredeti 60€ ár felett.
Az utóbbi kettő együtt az, ami az egész progromot okozta, nem maga a mikrotranzakció.