Top 5 - Regény, melyekből remek játék lehetne

Olvasni jó, játszani még jobb, ezért örülök, mikor 1-1 regény alapján készül játék. Főleg, ha olyan remek programok születnek így, mint a Witcher, vagy a Metro 2033. Meg is lepődtem egy kicsit, mikor bejelentették, hogy Orwell Állatfarmját akarják képernyőinkre varázsolni, mivel egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt a művet, hogy lehetne játékká varázsolni. Ellentétben ezzel az öt regénnyel, melyek egy kreatív és bevállalós fejlesztő kezében remek játékok is lehetnének.

5. Takami Kósun: Battle Royale

Takami Kósun regénye a közeljövőben játszódik, egy diktatórikus távol keleti országban. Minden évben kiválasztanak egy középiskolai osztályt, akik kapnak egy bombanyakörvet, felszerelést, egy véletlenszerű fegyvert (ami lehet géppisztolytól, sarlón keresztül egy fazékfedőig bármi) és ledobják őket egy szigetre, ahol egymást kell legyilkolniuk, mígnem csak egy marad.

A Battle Royale nem egy könnyed olvasmány és nem csak azért, mert a gyilkosságok részletesen vannak leírva, hanem mert a főszereplők gyerekek, akiknek a legjobb barátjukat, vagy épp szerelmüket kell megölni, hogy életben maradhassanak. A Playerunknown’s Battleground sikere bizonyítja, hogy a battle royale műfaj életképes, Kósun regényéből pedig egy igazán bevállalós csapat egyjátékos élménnyé tehetné ezt a stílust.

4. Dan Wells: John Cleaver sorozat

Minden a Nem vagyok sorozatgyilkos c. művel kezdődött. Ebben megismerhettük a fiatal fiút, John Wayne Cleavert, aki szociopata és erről tud is. Saját szabályokat alkotott magának, hogy ne ártson senkinek. Egy napon az unalmas kisvárosban, ahol lakik, megjelenik egy sorozatgyilkos, John pedig kénytelen átlépni az általa létrehozott határokat, hogy kiderítse a gyilkos kilétét, de rá kell jönnie, hogy nem evilági teremtménnyel van dolga.

A John Cleaver sorozat szinte adja magát egy nyomozós, démonvadászós, nyílt világú programnak. Első lépésként figyelnünk kellene a híreket, hogy hol és milyen gyilkosság történt. Majd megindulhat a nyomozás, aztán ha rájöttünk a tettes kilétére, elkezdhetjük profilozni, hogy megismerjük a képességeit és a gyenge pontjait, végül pedig jöhet az összecsapás.

3. Mark Lawrence: Széthullott Birodalom trilógia

Van élet a Trónok harcán kívül is. Mark Lawrence Széthullott Birodalom trilógiájában a 9 éves Jorg Ancrath herceg végignézi, ahogy anyja és öccse merénylet áldozata lesz, ő is csak a csodával határos módon menekül meg. Tizenhárom éves korára egy rablóbanda vezére lesz és az ő oldalukon megindul, hogy visszaszerezze a trónt, ami őt illeti és bosszút álljon mindenkin, akinek köze volt a merénylethez.

Jorg kalandjait leginkább egy nyílt világú szerepjátékként lehetne visszaadni a Mount and Blade, vagy a Skyrim stílusában. Azt csinálunk, amit akarunk, oda megyünk, ahová akarunk, aztán ha ráuntunk a rengeteg tennivalóra, akkor mehetünk és visszaszerezhetjük a trónunkat.

2. Guillermo del Toro, Chuck Hogan: A kór

Egy repülő landol New York repterén és áll meg a kifutó közepén. Teljesen elhagyatottnak tűnik, életnek semmi nyoma nem látszik rajta. Dr. Efraim Goodweather a biológiai fenyegetéseket vizsgáló csoport vezetője lép először a gép fedélzetére, de egyáltalán nincs felkészülve arra, amivel szembetalálkozik. A kór hamar kiszabadul a gépről vérszomjas vámpírokká változtatva mindenkit, akivel kapcsolatba kerül, Efraim pedig szedett-vedett csapatával felveszi ellenük és a rejtélyes fővámpír, a Mester ellen a harcot. A tét nem kisebb, mint az emberiség túlélése.

Hogy milyen játék lehetne a Kórból? Egy X-Com: Enemy Unknown szerű stratégia például remekül állna neki. Kezdetben egy kis csapattal tisztítjuk meg a kerületeket a vámpíroktól, aztán ahogy újabb és újabb túlélőket mentünk meg úgy nő a csapatunk létszáma, hogy aztán városokat pucoljunk ki, végül pedig leszámoljunk a fővámpírral.

1. Ernest Cline: Ready Player One

Ernest Cline regényében a jövő nem egy szép hely. A reménytelenségből és kilátástalanságból egyedül az OASIS-ba tudnak menekülni az emberek, ami tulajdonképpen egy virtuális valóság. Hősünk, Wade Watts is itt tölti ideje nagy részét. Nagy álma, hogy ő oldja meg elsőnek az OASIS megalkotójának játékát és övé legyen főnyeremény. De nincs egyszerű dolga, hisz a feladatok megoldásához szinte megszállottan kell ismernie a popkultúrát, ráadásul néhány vetélytársa még a gyilkosságtól se riad vissza, csak, hogy ők szerezzék meg a díjat.

Ez a regény szinte üvölt egy VR MMO után, de sajna még technológiai korlátai vannak, hogy az OASIS komplexitását személyesen élhessük át. Viszont egy Second Life-hoz hasonló MMO-ként (persze PvP-vel meg hasonló nyalánkságokkal megbolondítva) akár még ütős kis játék is lehetne a Ready Player One-ból.

Ennyi lett volna az az öt regény, melyekből akár egy élvezetes, jó program is születhetne, ha valaki látna bennük fantáziát. Nektek volt olyan olvasmányotok, mely olvasása közben elgondolkodtatok, hogy de jó lenne játék formájában is átélni?