Lassan, de biztosan közeleg a két új konzol, a PS5 és az Xbox Series X év végére ütemezett premierje, az idő múlásával pedig két kérdés egyre jobban foglalkoztatja a játékosokat: egyrészt az ár, másrészt pedig az, hogy milyen nyitókínálattal érkeznek. Ilyen szempontból volt egy igencsak komoly bejelentés a héten, igaz, negatív értelemben, kiderült ugyanis, hogy a Halo Infinite – az előzetes tervekkel ellentétben – nem lesz ott az Xbox Series X rajtjánál. Egyelőre tehát sok a kérdőjel mindkét masina esetében, de hogy körüljárjuk egy kicsit a témát, összegyűjtöttünk nektek néhányat minden idők legnagyobb és legemlékezetesebb konzolos nyitócímei közül.
Super Mario 64 (Nintendo 64)
Ha Mario és nyitócím akkor a Super Mario Bros. (NES) és Super Mario World (SNES) is simán felférhettek volna a listára, de mivel szerettünk volna változatos összeállítást készíteni, ezért inkább kiválasztottunk közülük egyet, amely végül a Super Mario 64 lett. Szerencsére nem volt nehéz a döntés, mert bár a másik két cím is kiemelkedő és korszakalkotó lett a maga idejében, a Super Mario 64 mégis egy olyan megkerülhetetlen klasszikus, aminél nagyobb hatása nem sok alkotásnak volt a modern videojátékokra. A 2D → 3D váltás talán legnagyobb úttörőjéről beszélünk, amely nem tapogatózott, hanem rögtön kihozta az akkori maximumot a térbeli játékélményből, egyszersmind megalapozva a 3D-s platformerek következő éveit (sőt évtizedeit). Mindezt óriási központi hubbal, nagy nyitott pályákkal és analógkaros irányítással, melyek akkoriban szintén kuriózumnak számítottak. Nem véletlenül lett a Nintendo 64 legnagyobb példányszámban eladott játéka, és bár messze nem ez volt a Nintendo legsikeresebb konzolgépe, a Super Mario 64-gyel az alkotók olyasvalamit tettek le az asztalra, ami még most, bő két évtizeddel később is gyakran emlegetett referencia.
Soulcalibur (Dreamcast)
1999-ben, amikor a Dreamcast megjelent, a játéktermek még bőven virágoztak, amiben természetesen magának a Segának is óriási szerepe volt, így aztán óriási szónak számított, hogy egy olyan konzol költözött be az otthonokba, amely nemcsak, hogy képes felvenni a versenyt hardveresen az arcade masinákkal, hanem akár le is körözi azokat. Ráadásul nem is kellett sokat várni arra, hogy ezzel szembesüljünk, a játéktermekben akkor már egy éve elérhető Soulcalibur ugyanis mindenkit elkápráztatva, nyitócímként debütált Dreamcasten. Nem elég ugyanis, hogy egy olyan címről beszélünk, amely egyértelműen hatalmas mérföldkőnek bizonyult a verekedős műfajon belül a rendkívül szabad mozgásával, elképesztő tartalmával és az elődből (Soul Edge) átvett fegyverhasználattal, de grafikailag is képes volt überelni a játéktermi változatot, ami akkoriban egyáltalán nem volt megszokott. A Namco játéka sorra gyűjtötte a 10-es értékeléseket a kritikusoknál, és a mai napig ott van minden idők legmagasabb pontszámaival rendelkező játékai között.
SSX (PS2)
Az ezredforduló környékén egyértelműen fénykorukat élték az extrém sportos játékok, köszönhető elsősorban a műfaj legnagyobb úttörőjének, a Tony Hawk's Pro Skaternek, így aztán a nagy kiadók is egyre bátrabban köteleződtek el az ilyen játékok felé. Ezen jelenségnek volt ékes példája az SSX, amely megmutatta, hogyan kell a következő szintre (sőt, még annál is magasabbra) emelni a virtuális snowboardozást, egy olyan címként robbanva be a köztudatba a PS2 premierje során, amely akkoriban végül megkerülhetetlennek bizonyult. Ha egy rétegjáték igazi blockbusterré képes kinőni magát, az azért mindig jelent valamit, márpedig az SSX számára sikerült ez a bravúr, köszönhető elképesztő látványának, hatalmas pályáinak és rámpáinak, és egy olyan játékmenetnek, mely egyszerre volt szórakoztató, könnyen tanulható, de mégis lehetőségekkel teli. Nem véletlen, hogy az EA snowboardos szériája végül több folytatást is megélt.
Halo: Combat Evolved (Xbox)
Bár a legtöbb videojátékos műfaj konzolról eredeztethető, az FPS-ek sokáig alsóbbrendű játékélményt nyújtottak a nyilvánvaló irányításbeli nehézségek miatt (talán a GoldenEye 007 volt az egyetlen, amely kontrollerrel valóban kiemelkedőre sikeredett). A hardverek fejlődésével, illetve az ezredfordulóra alapkellékké váló dupla analóg karos irányítókkal viszont végre eljött az idő, hogy a műfaj a tévékészülékek alatt is komolyabban megvesse a lábát, ebben pedig óriási szerepet vállalt a Halo: Combat Evolved, amely az Xbox nyitócímeként olyasvalamit nyújtott, amivel joggal érdemelte ki az „instant klasszikus” jelzőt. Az első Halo ugyanis sokkal több volt, mint egy nagyon jó FPS, ami végre a konzolokat is végérvényesen behozta a képbe: sokkal inkább egy hatalmas mérföldkő, amely új utat mutatott. Legyen szó a gunplay-ről, a kampány grandiózusságáról, a járművek jelentőségéről, a mesterséges intelligenciáról vagy éppen a multiplayerről, a Combat Evolved akkor és ott olyasvalamit nyújtott, ami új etalonnak számított a műfajon belül. Master Chief nem véletlenül vált a Microsoft és az Xbox első számú kabalájává.
Wii Sports (Wii)
Mindig nagy előny, ha egy konzol előre csomagolt játékkal érkezik, hiszen a vásárló – bár az árba nyilván bele van kalkulálva – úgy érzi, többet kap a pénzéért. A Wii és a Wii Sports esete azonban teljesen más, ez volt ugyanis az a „gyilkos applikáció”, amely lényegében önmagában eladta a masinát sok-sok millió casual játékos számára, hogy aztán a Nintendo történetének legnagyobb példányszámban eladott otthoni konzoljává váljon az évek során. A nagy N fantasztikusan ismerte fel a lehetőséget, hogy miként lehet a technológia segítségével azokat is bevonzani a gamingbe, akik adott esetben még soha nem tartottak kontrollert a kezükben. A recept pedig most, utólag visszagondolva tényleg ott hevert a földön, várva arra, hogy valaki felvegye, annyira egyszerű az egész: végy egy intuitív irányítási metódust (ez volna a „mozgásérzékelős távirányító”, a Wiimote), és kombináld össze olyan játékmenettel, melynek lényegét mindenki másodpercek alatt felfogja (olyan hétköznapi sportok képében, mint a tenisz, a bowling vagy a golf). A Wii Sports szigorúan játékként nézve egyáltalán nem kiemelkedő, némi túlzással csúfolhatnánk akár egy kidolgozottabb techdemónak is. Mégis minden idők talán legfontosabb nyitócíméről van szó, amely egymagában képes volt felvillantani a nagyközönség számára egy elképesztően innovatív konzol képességeit. A többi pedig már videojáték-történelem...
(A végére egy apró kiegészítés: a listán egyértelműen helyet követelt volna magának a The Legend of Zelda: Breath of the Wild is, de miután a Switch első számú nyitócíme ezzel párhuzamosan Wii U-ra is megjelent, ezért végül száműztük a „nevezők” közül.)
