Persze jogos kérdés, hogy egyáltalán mi számít igazán idegnyugtatónak (eredetiben cozy, de bekuckózósnak csak nem fordíthatom, mert egy profinak azért legyenek normái). Alapvetően olyan játékok, amik különösképpen megnyugtatnak, ellazítanak, örömmel töltenek el minket, ha idegesek vagyunk, izgulunk, rossz napunk volt, vagy úgy általánosságban. A gond csak az, hogy ez eléggé szubjektív. Akadnak persze olyan műfajok, amelyeknek számos tagja bár békés, de mégsem unalmas – legalábbis az adott stílus kedvelői számára.
Ilyenek a szimulátorok (pl. Euro Truck Simulator, Elite Dangerous) és a „szimulátorok” (pl. PC Building Simulator, House Flipper, Viscera Cleanup Detail), a logikai játékok (pl. Cats Organized Neatly, Inbento, Paint it Back), valamint a termelős/gyártós/gyűjtögetős címek (pl. Stardew Valley, Cozy Grove). Aztán ízléstől függően ott egy nagy rakás sandbox, vizuális regény, sétaszimulátor. A felsoroltak „közmegegyezés” szerint nyugtató hatásúak, de szinte mindenkinek van olyan játék a listájában, ami a többségnek meglepő lehet: hallottam például olyanról, aki egy különösen zaklatott pillanatában Dark Soulsszal relaxált. Jöjjenek akkor azok a címek, amik mostanában a legjobbak számomra, ha szükségem van egy kis lazításra.
A Short Hike
A tipikus példája annak, amikor egy játékban van némi kihívás, de csak annyi, amennyihez kedvünk szottyan. A körítés kellemes, békés, a táj szép, az NPC-k kedvesek. A feladatunk pedig mindössze annyi, hogy madár főhősünkkel felsétáljunk, vagy inkább másszunk egy hegytetőre. Persze, ehhez is kell némi kitartás, néhány aranytoll képében, amikből azonban könnyen szerezhetünk, méghozzá lényegesen többet, mint amire feltétlenül szükségünk van. Tehát végső soron csak rajtunk áll, hány „küldetést” teljesítünk, mennyit keresünk kincseket, hogy új tollakat vehessünk, egyáltalán felmegyünk-e a hegytetőre, vagy csak labdázunk a parton.
Donut County
Technikailag logikai játék, mivel az egyes pályákon kell megtalálni a megfelelő végrehajtási sorrendet, de ez csak annyit jelent, hogy egy apró, távirányítós lyukkal lenyelhetünk kis tárgyakat, majd azoktól megnőve egyre nagyobbakat, míg mindent elnyelve meg nem tisztítjuk a teljes környéket. Szóval ez nem az a véresen komoly fejtörő kategória, sőt még történet is van mellé, ami nagyjából megmagyarázza, miért történik mindez, mármint azon kívül, hogy valaki hátramenetben akart Katamarizni. Viszont a humora kedves, a kinézete vidám, egyedül az utolsó pályán követel némi ügyességet, és persze kedvünk szerint újrajátszható minden szint.
Unpacking
A tavalyi év egyik nagy felfedezettje, ami jóformán egy sandbox alkotás. A címhez illően a játékmenet lényege, hogy költözés után kipakolva belakjuk a rendelkezésünkre álló szobát, lakást vagy házat. Csak kihúzunk valamit a kartondobozból, és helyet keresünk neki. Legfeljebb az okozhat feszültséget, ha a légfrissítőt olajspraynek nézzük (vagy fordítva szoktam?), és ezért egy darabig nem tudjuk hova tenni – a játék a dobozok elfogytával jelzi, mi van rossz helyen. Másrészt viszont, ha odafigyelünk arra, mikor és mit pakolunk, kibontakozik a főszereplő története is. Aki erre nem annyira tart igényt, az nyugodtan mariekondózhat újra és újra az egyes „szinteken”, ebben a kimondottan barátságos, pixelgrafikájú játékban.
Frog Detective-sorozat
A kalandjátékok bár gyakran békések, nem annyira jók idegnyugtató játéknak – legalábbis számomra. Egyrészt, mert nagyon idegesítő, ha elakadok bennük, másrészt pár éven belül nem igazán játszhatók újra. Az egyelőre csak két részes Frog Detective-sorozat (The Haunted Island, a Frog Detective Game és Frog Detective 2: The Case of the Invisible Wizard) azonban kivétel, mert rövid, könnyű, és főként hihetetlenül kedves, pozitív. Ezért néhány havonta belenézek valamelyik rettentő komoly rejtélyébe, aminek a végére kiderül, hogy senkinek nincs semmi baja, ezért mindenki boldog és ünnepel.
Cat Quest-sorozat
Jóformán minden toplistámra bekerül, mivel nagy kedvencem, amibe időről időre beugrok egy félórára-órára. A Cat Quest és Cat Quest 2 ARPG, mondhatni Zelda, csak nagyon light kivitelben, cuki grafikával, és rettenetes szóviccekkel. Igaz, hogy itt-ott akad benne kihívás, de felfedezéssel és némi grindeléssel ez is kiváltható annak, aki nem vágyik rá. Akinek viszont a stílus és hangulat bejön, de kimondottan nehezítene a játékon, az is megoldhatja „Mew Game” módokkal. A második rész ráadásul párban is játszható.
Remélem, a kiemelt, vagy akár további felsorolt címek másoknak is beválnak majd virtuális kamilla teának a viharosabb időkben. És persze szívesen látnám mások jól bevált stresszoldóit, hátha találok köztük pár új kedvencet.
