Top 5: Meghatározó játékok

Akárcsak a zene- vagy filmiparnak, úgy a játékvilágnak is megvannak a maga klasszikus címei, melyek már a megjelenésükkor nagy hatást váltottak ki az iparra, az ezek által letett érték pedig még ma is érezteti a hatását. Ezek azok a programok, ami megváltoztatták és új irányba terelték a játékokat az újító ötleteikkel, vagy -- és inkább ez a gyakoribb -- a már ismert szabályok és elképzelések helyes ötvözésével.

Ezen a héten öt ilyen meghatározó játékot hoztunk, de már előjáróban el kell mondanom és ki kell hangsúlyoznom, hogy a lista még csak véletlenül sem teljes, s nem is törekszik erre, ugyanis túl sok olyan program készült az évek során, amire ilyen vagy olyan indokból rá lehet mondani, hogy meghatározó volt a maga módján. Itt és most tehát csak az az öt játék áll, amiről nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy nagy szerepet játszottak szeretett hobbink fejlődésében -- a többi méltatását pedig rátok bízom.

5. Alone in The Dark

Az Infogrames 1992-ben egy érdekes ötlettel állt elő: egy olyan játékot akartak készíteni, amiben a főszereplő nem egy mindent legyőző hős, hanem egy olyan fickó, aki az ügyességével és eszével tud érvényesülni egy olyan világban, ahol sok minden a halálát szeretné, ráadásul mindeközben még egy rejtély is megoldásra vár a helyszínként szolgáló kísértetházban -- ez volt az Alone in the Dark.

A játékok terén a túlélőhorror zsáner egészen a 80-as évekig, az Atari 2600-ra megjelent Haunted House-ig visszavezethető, más műfajban pedig még régebbre, így még túlzással sem mondhatjuk, hogy az Alone in the Darkkal az Infogrames feltalálta volna a spanyolviaszt. Az viszont mindenképpen mellettük szól, hogy a korábban már lefektetett elemekre építkezve népszerűvé tették azt, ahogyan a gyenge főszereplőnkkel az életünkért küzdünk. Éppen ezért az Alone in The Dark tekinthető a stílus nagyapjának, ami a rettegés egy teljesen új dimenziójára mutatott rá, s közvetve segített abban, hogy megszülessen a Resident Evil, a Silent Hill, és még egy sor másik modern klasszikus.

Azonban bármennyire is fontos szerepe volt az Alone in the Darknak a horrorban, mára lényegében meghalt a sorozat, s a piacon szétnézve azzal is szembesülhetünk, hogy a többi nagy név is válságban van -- elég csak megnézni, mi történt a számozott Resident Evil játékokkal. Mintha a nagy úttörők elfelejtették volna, hogyan kell ijesztegetni, s az akció irányába mozdultak el -- ugyanakkor le kell szögezni, hogy nincs minden veszve, az indie szegmens ugyanis életben tartja a stílust, olyan játékokkal, amikkel a gatyánkba csinálhatunk.

A 2008-ban megjelent, szimplán csak Alone in The Dark névre keresztelt ötödik rész hatalmas kritikai bukta volt, ennek ellenére több mint 1,2 millió példányt értékesítettek belőle.

4. Dune 2: The Building of a Dynasty

Nem sok játék mondhatja el magáról, hogy egy egész stílus kirobbantásáért felelős, de a Dune 2: The Building of a Dynasty mindenképpen eme játékok közé tartozik. Nyilván a Westwood Studios 1992-es alkotása előtt is voltak már olyan játékok, amik a valósidejű stratégiai játékok szabályrendszerét követték ilyen vagy olyan módon, ám ez volt az első program, ami behozta a köztudatba és népszerűvé tette az RTS-eket.

A Westwood Studios neve valószínűleg ismerősen csenghet a régebb óta játékokkal foglalkozó olvasóink számára, hiszen a Las Vegas-i székhelyű, 1985-ben alapított stúdiónak köszönhetjük (egyebek mellett) a Command & Conquer-széria valamennyi részét 2000-ig bezáróan, és persze a munkájuk révén, annak sikereiből kiindulva egy sor másik sikeres sorozatot, melyek örök favoritként maradtak meg nekünk.

A valósidejű stratégiai játékok azonban ma már nem örvendenek akkora népszerűségnek, mint a karrierjük csúcsán, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is játszana senki ilyen programokkal, éppen ellenkezőleg: a legnagyobb, még ma is aktív címeknek elkötelezett, nagyon komoly tábora van. Elég csak a StarCraft-szériára gondolni, amely valóságos sporttá változott, ennél többet pedig már nem nagyon lehet elérni.

A Westwood Studios 2003-ban zárt be. Az utolsó játékuk a Command & Conquer: Red Alert 2 volt.

3. Super Mario Bros.

A Nintendo és a Super Mario név mindörökre összeforrt a játékosok, és úgy általánosságban minden olyan ember fejében, aki nem tegnap született. Ez persze egyáltalán nem véletlen, hiszen a pufók, bajuszos olasz vízvezeték-szerelővel a japánok belenyúltak a tutiba, s azóta egy szusszanásnyi pihenőt sem hagynak az első számú pénzcsinálójuknak, aki mellékállásban a cég jelképe is. Azon túl azonban, hogy a Nintendo legfontosabb szellemi tulajdonáról beszélünk, tudni kell azt is, hogy ez volt a 80-as évek egyik legnagyobb, legnépszerűbb játéka, s úttörője a máig népszerű oldalnézetes platformer játékstílusnak.

A Super Mario Bros. az 1983-ban megjelent Mario Bros. folytatása, de a Mijamotó Sigeru és csapata által elkészített játék minden várakozáson túlteljesített. A sajtó imádta a program minden porcikáját a változatos pályáktól a precíz kezelésig, a játékosok pedig százával rohantak a boltokba, hogy megvegyék az alig két évvel korábban megjelent NES, vagyis a Nintendo Entertainment System egyik legfontosabb játékát.

Kijelenthető tehát, hogy a siker azonnali volt, és ez az imádat egészen napjainkig kitart: a Nintendo éves rendszerességgel jelentkezik néha nem is egy Mario-játékkal, s minden egyes példány szép eladásokat tud produkálni, ezzel példázva, hogy a japánok mennyire időtálló és közkedvelt figurát, illetve sorozatot alkottak. Azóta is, ha oldalnézetes platformerre gondol az ember, elsőkét jut eszébe a Super Mario Bros., s csendül fel a fülében Kondó Kódzsi klasszikusa.

Az eredeti tervek szerint a Super Mario Bros. lett volna a NES hattyúdala, utat adva a Famicom Disk Systemnek, ám a flopilemez alapú rendszerkiegészítő bukás lett.

2. Grand Theft Auto 3

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Grand Theft Auto 3 volt az a játék, ami feltette a térképre a Rockstar Games csapatát. Noha az elődök is népszerűek voltak, ez a játék tudott elsőként sikeresen szabadjára engedni minket egy térben élénk táruló városban, ahol némi korlátozása mellett azt csinálhattunk, amit csak akartunk. Az akkori szemléletben ez volt a játékok non plusz ultrája, mindenki imádta, s mindenki ezzel akart játszani, a Grand Theft Auto 3 pedig egy csapásra beírta magát a játékvilág történelemkönyvébe, mint instant klasszikus.

Így visszanézve azonban nem volt olyan egyértelmű a siker, hiszen már maga a sorozat is komoly problémákkal küszködött az indulása elején. Az akkor még DMA Design néven ismert fejlesztők csúszások árán, egy újonc kiadó támogatásával jutottak el a premierig, s az csak a véletlen műve volt, hogy a játékmenet olyan lett, amilyennek megismerhettük. Arról nem is beszélve, hogy rizikós döntés volt a harmadik dimenzióba vinni az addig felülnézetben nagyon is jól teljesítő játékot, elvégre ezelőtt mások nem igazán próbálkoztak ilyennel, aki meg igen, az nem aratott osztatlan sikert. A Rockstar viszont kitartott az elképzelése mellett, s ők voltak azok, akik utoljára nevethettek.

A GTA ma már a játékipar egyik legnagyobb húzóneve, ami azonnal magának követel minden figyelmet, s egymaga képes egyenesbe hozni a kiadója gazdasági mérlegét. Egy igazi nagyágyúról van szó, ami megérdemeli a játékosok imádatát, hiszen folyamatosan minőségi szórakozásban lehet részünk, s nem mellesleg az évek során a fejlesztők nem estek bele abba a csapdába, hogy a még több pénz érdekében éves sorozatot faragjanak az üdvöskéjükből, ez pedig már önmagában tiszteletre méltó.

A GTA a Race 'n Chase-ben elkövetett programhiba közvetett eredménye: a játékban a rendőröknek csak le kellett volna inteniük a játékost, ehelyett üldözőbe vették őt, s ez megtetszett a csapatnak.

1. Wolfenstein 3D

Az id Software és a Wolfenstein 3D nélkül nem lenne FPS játékstílus, szokták mondani, noha ez így nem teljesen igaz, hiszen bőven lett volna más próbálkozó, aki előáll ezzel, vagy valami ehhez hasonlóval. Helyesebben inkább úgy kellene, hogy hangozzék a jól ismert közhely, hogy az id Software és a Wolfenstein 3D nélkül nem lenne FPS játékstílus abban a formában, ahogy megismerhettük, ezt viszont így már tényleg nem lehet elvitatni az id Software-től és annak legendássá vált programozóitól.

Sokunknak minden bizonnyal rengeteg kellemes emlék fűződik eme klasszikushoz: én például emlékszem arra, hogy általános iskolában az infóórákon mennyire kellett izgulni azon, hogy a tanárnő még véletlenül se vegye észre a becsempészett, horogkeresztekkel meg nácikkal sűrűn megpakolt, egyébként is véres játékot. A hozzáadott izgalmon túl azonban arra is emlékszem, mennyire piszkosul jó játék volt, egyike azoknak a programoknak, amikkel az eltöltött órák után tudtam, hogy én nagyon szeretni fogom a játékokat.

A tavaly 20 éves Wolfenstein 3D túlzás nélkül mérföldkő az ipar számára, ami egy addig a komoly technikai akadályok miatt minimálisan kiaknázott zsánert technikai újításaival helyezett a rivaldafény közepébe, s noha ma már az iparban nem akkora név a Wolfenstein (és ha már itt tartunk, akkor az id Software sem), mint annak idején volt, a hagyatéka tagadhatatlan.

A legelső FPS-nek nevezhető program az 1973-ban megjelent Maze War volt. 

Még egyszer kihangsúlyozom, hogy ez csak öt, általam érdemesnek tartott, kiragadott példa egy olyan óriási felsorolásból, amiről nem áll módunkban minden egyes részletre kitérően beszélni, de ez nem feltétlenül probléma. Minden Top 5 ugyanis egy témaindító, ezen a héten pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy a te szemedben mely, itt nem említett játék az, ami nagy befolyással volt a játékiparra.