A Call of Duty-sorozat immár tizenhárom éves, és évenként jelentkező sorozatként tizenhárom résszel bír, beleszámolva a holnap megjelenő Infinite Warfare-t. Hogy honnan indult el ez a sorozat, azt egy másik cikkben fogom taglalni, most inkább öt olyan epizódot szedtem össze, ami szerintem kiemelkedik ebből a lassan ellaposodó, mégis, évenként a megújulással próbálkozó sorozatból. Természetesen, ha még nem esett le, ez is egy szubjektív lista lesz.

5. Call of Duty: World at War

Az utolsó második világháborús Call of Duty, és hosszú ideig az utolsó epizódja a sorozatnak, amit élveztem. Ez főleg a berlini küldetéseknek (különösen a Reichstag elfoglalásának), illetve az amerikai kampánynak köszönhető, ami a Csendes-óceánon vívott brutális - és itt is igencsak brutálisra sikerült - csatákba engedett betekintést. A Call of Duty 2 afrikai pályáit is igencsak egzotikusnak tartom a sok európai hadszíntér sorában, de a japán szigetcsoport dzsungelei olyan helyszínt biztosítottak a World at Warnak, ami miatt hosszú időre emlékezetes maradt számomra. Ja, és lehetett lángszórózni. A Catalinás küldetés meg mindent vitt a játékban.

4. Call of Duty: Advanced Warfare

Meg kell, hogy valljam, mire kijött az Advanced Warfare, én már faképnél hagytam a sorozatot. A Black Ops nem tetszett, a Modern Warfare 2-3-ban csalódtam, a Black Ops 2-t félúton abbahagytam, annyira untatott, a Ghostsba már bele sem kezdtem. Az Advanced Warfare sem érdekelt különösebben, végül csak két okból ültem le elé „adok neki egy esélyt” alapon. A főgonoszt az egyik kedvenc színészem, Kevin Spacey alakította, és a sci-fis világ is bejött a trailerek alapján.

2009 óta ez volt az első Call of Duty, ami mögül nem rossz szájízzel álltam fel – még az 5-6 órás játékidőt is megbocsátottam, bár főleg azért, mert addigra bőven hozzászoktam, hogy a CoD történetek ennél nem hosszabbak. (A napokban újra kipörgetem az első két részt, kíváncsi vagyok, azok is ilyen rövidek-e – sajnos az emlékeim azokról már megkoptak.) Az Advanced Warfare bár nem mutatott olyan küldetést, mint az első Call of Duty vagy a Modern Warfare, összességében minden percét élveztem. Kevin Spacey-t öröm volt látni, ellene harcolni, és a többi szereplő is rendkívül szimpatikus volt. Az exo-ruha kellemes újításnak bizonyult a megszürkült játékmenetben, és nekem nagyon bejött a sztori – tulajdonképpen szerintem az egész sorozatban ennek van a legjobb története – és a sci-fis miliő is.

3. Call of Duty 2

Bár az első rész nagyobb hatást gyakorolt rám játékélményileg, a második Call of Duty volt az, amit rengetegszer kijátszottam. A téli orosz hadjárat hangulatától a mai napig megborzongok, az afrikai brit hadjárat számomra még mindig a második világháborús játékok egyik legegyedibb helyszíne, azét pedig virtuálisan is jár a csillagos 5-ös, mert nem az Omaha partszakasz megszállását vették elő az Infinity Ward szakijai a partraszállás kapcsán, hanem a Pointe du Hocot – ami alatt még így is sikerült megidézniük a Ryan közlegény megmentése című filmet.

2. Call of Duty

A klasszikus, az első és utánozhatatlan. A Medal of Honor: Allied Assault után nem hittem volna, hogy második világháborús játék még tud olyan hatást gyakorolni rám, mint a MoHAA partraszállós része, de tévedtem. Egy évvel később az Infinity Ward a Call of Duty-val megmutatta, hogyan kell filmeket megszégyenítve világháborús történetet prezentálni. Számomra két pálya is meghatározó játékélmény maradt. Az első a Pegasus Bridge-Day című küldetés, amiben a Normandiában található Pegazus-hidat kellett megvédeni a náciktól. Eme küldetés olyan reménytelenné válik a végére, hogy már csak a következő perc megélése miatt lövi az ember a tankokkal megtámogatott németeket.

A másik ilyen meghatározó élmény a Stalingrad című küldetés volt. Ez egy egyszerű pálya a maga módján, hiszen csak egyvalamiről szól: Sztálingrád (ma Volgográd) bevételéről. Csakhogy a játék igencsak szépen ábrázolja, milyenek is voltak arrafelé a körülmények. Hősünk csupán lőszert kap, puskát nem. Más meg puskát vesz kézbe, lőszer nélkül. Aztán adják össze, amijük van. Aki visszafordult, azt a komiszárok lelőtték, aki meg előre ment, azt jó eséllyel a németek lőtték le. Még a Pegazus-híd megvédésénél is reménytelenebb ez a csata, ahogy megpróbáljuk fegyvertelenül átverekedni magunkat a Volga partján a romok között, de annál lélekemelőbb, amikor végre „biztonságba” jutunk és fegyvert ragadhatunk.

1. Call of Duty 4: Modern Warfare

Csak azért nem került a Call of Duty az első helyre, mert volt egy másik epizód, ami még nagyobb hatással volt rám játékélményileg: a Modern Warfare. A sorozatban a negyedik (egyben utolsó számozott) epizód vitt el minket először a modern világba, és az éppen aktuális közel-keleti háborúkat elevenítette meg. Több nagyszerű jelenet és pálya is van hozzá, de a legkiemelkedőbb az a Shock and Awe és az azt lezáró Aftermath. Nem mondom el miért, mert az spoileres lenne, de szerintem a videojátékok történetének egyik legütősebb és leghatásosabb küldetésduóját kaptuk meg ezek képében. A reménytelenség itt is erőteljesen jelen van, amit felpörget a hajsza az idővel. Egy igazi vesszőfutás látványos végkifejlettel, és egy szolid, de ütős filmes utalással.

Nektek melyik a kedvenc Call of Duty-játékotok?