A nyári uborkaszezon után nemcsak a játékok terén fognak jobbnál jobb és vártabbnál vártabb alkotások megjelenni, hanem a mozik termeiben is. A java még csak most jön, hiszen a filmkészítők se az őszi, se a téli hónapokra nem hagynak üres hétvégét – már ha lehet hinni az előzetes ígéreteknek. Viszont manapság előszeretettel biggyesztik oda a film legelejére (vagy éppen végére) az „igaz történet alapján” feliratot. Csak szeptemberben három olyan (előre bejelentett) film is lesz, amelyek megtörtént eseményeket fognak feldolgozni: a Sully – Csoda a Hudson folyón, A Snowden fájlok és a Mélytengeri pokol. Ekkor ötlött fel bennem egy kérdés: a játékoknál miért nem látni ezt a feliratot? Pedig, ha mélyebbre ásunk a felhozatalban, akad egy-két olyan alkotás, amik – igaz, kevesen tudják – igaz történeteket hordoznak magukban. Ezekből mazsoláztunk most ki ötöt.

Mindenekelőtt szögezzünk le pár alapszabályt! Nem olyan történetek kerültek be, amelyek vagy csak egy-egy valóban élt személyt emeltek be a saját sztorijukba, vagy egy történelmi csatát mutatnak be – éppen ezért nem lesznek Call of Duty-k, vagy Battlefieldek a repertoárban. Ellenben ez nem azt jelenti, hogy nem válogattam be olyat, ami háborúban játszódik. Sőt! Továbbá megjegyzendő, hogy a többi Top 5-ös listákat figyelembe véve, erre az egyre nagyban rányomja a bélyegét a szubjektivitás. De elég a szóból, kezdjünk inkább bele!

5. Kholat (2015)

Rögtön kezdésként egy eléggé megosztó játékkal indítjuk a sort. A Kholat-ról elmondható, hogy nem sikerült túl fényesen, sok sebből vérzett, de ezek között egy valami nem szerepelt: a történet. 1959-ben járunk, a fagyos orosz (akkor még szovjet) Urál hegység egyik részében, amit nagyon találóan csak Halálhegynek hívnak. Egy kilenc fiatal főből álló túracsoport, aminek a vezetője a profi hegymászó, Iván Djatlov, nekiindul ennek a magaslatnak, hogy megmutassák, mire is képes az ember. Viszont a túra katasztrófába torkollik: a csoportból mindössze egy ember marad életben, a többi nyolc máig rengeteg kérdést felvető módon halt meg, amire kézzel fogható, ésszerű magyarázatot eddig nem találtak. Ebbe a borzongató atmoszférába kalauzol el minket a Kholat!

Rengeteg elmélet született már az esettel kapcsolatban, de mindenki által elfogadott és egyben rendes érvekkel alátámasztott felvetés egy sem. Sokan az űrlények kezeit vélik felfedezni a dologban; mások a szovjet kormány egyik titkos kísérletének az eredményét látják benne. Bármi is rá a magyarázat, az ember szüntelen bele-beleborzong a képek, a könyvek, a dokumentumfilmek és most már a játék alapján. Lehetséges, hogy nem úgy történt, ahogy a fejlesztők elgondolták, de kit érdekel ez akkor, amikor éppen az életéért küzd a játékos az Urálban, miközben Sean Bean mormogós hangja duruzsol a füleiben?!

4. Velvet Assassin (2009)

Nem ez lesz az egyetlen háborúsnak titulálható játék a listáról, de nem is ez a lényeg. Amíg egy átlagos háborús lövöldében legtöbbször csak egy nevenincs karaktert irányítunk (aki persze egy kemény, talpraesett férfi), addig a Velvet Assassin minden ilyen klisével szakít. A történet a második világháború borzalmaiba vezet el minket Franciaországban, ahol egy női Sam Fisher felett vehetjük át az irányítást. Ja, azt megemlítettem, hogy Violette Szabónak hívták ezt a nőt? És azt, hogy kém volt a hivatása?

Ahogy a Kholat, úgy a Velvet Assassin se volt egy túlontúl kiemelkedő játék. Bugos, rossz az irányítás, csúnya a grafika és a mesterséges intelligencia is hagy némi kívánnivalót maga után. Viszont egy dolog előre hajtotta a játékosok nagy részét: a sztori. Új volt ebben a műfajban, és egyben érdekes is. És habár lehet, hogy nem történt meg minden egyes esemény, ami a képernyőn lezajlott, ez nem fontos. Egy kis idealizálás sosem árt, főleg, ha ezzel egy újabb magyar vonatkozást vélhetünk felfedezni a kémnő férjével kapcsolatban, ami azért kis büszkeséggel is eltöltheti az embert. Hajrá magyarok!

3. 1979 Revolution: Black Friday (2016)

Az eddig felsorolt játékokra rá lehet fogni és konokul kiállni amellett, hogy nem is történt meg valójában, mert nincsen velük kapcsolatban kézzel fogható bizonyítékok. Tény, azoknak a sztoriknak a nagy része lehet, hogy átbillen a kitaláció földjére, ellenben ez a probléma a következő címnél egyáltalán nem található meg. Az idei év csúnyán elfeledett termése volt az 1979 Revolution: Black Friday, ami sokkal több figyelmet érdemelt volna, mint amennyit megkapott, hála a rossz promóciónak. De ez most lényegtelen.

Ahogy a cím is mutatja, az 1970-es évek végén járunk a Közel-Keleten, egészen pontosan Irán fővárosában, Teheránban. Tudniillik ilyenkor történt az egyik legnagyobb és egyben legradikálisabb tüntetés, ami hamar át is csapott forradalomba. Mi egy valóban élt Reza Shirazi nevű fotóst alakítunk, aki külföldi továbbtanulása után hazatér szülőföldjére, Iránba, de egykettőre az ellenállás közepében találja magát – a barátai jóvoltából. Az eddig megszokottnak mondható életét fenekestül forgatja fel ez a forradalom, aminek hála egyik pillanatról a másikra az állam ellenségévé válik. A történeten kívül a játékmenet több ízben mutat hasonlóságot a nagysikerű Telltale Games kalandjátékok mechanikájával, elég csak a The Walking Deadet megemlíteni. Ámde mit is mondták a forradalomról a V, mint Vérbosszúban? „Nem a népnek kell félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől.”

2. This War of Mine (2014)

Most érkeztünk el egy keménymaghoz. A This War of Mine nem kertel, nem köntörfalaz. Semmit sem szépít meg, alig segít játék közben, teljes mértékben magadra hagy. Kevés az olyan alkotás, ami már a főmenüben tudja éreztetni a hatását, és azt, hogy mi fog ránk várni. A This War of Mine pontosan ilyen. Nincs poénkodás, sosem érzed magad biztonságban, kételkedsz mindenben és mindenkiben. Hogy miért? Mert ilyen helyzetbe tesz téged a játék. Szarajevóba, 1992-be – persze ezt konkrétan nem mondják ki.

Habár a játék végig egy kitalált városban játszódik, nagyon érződik rajta az utóbbi évek leghosszabb és egyben legvéresebb városostromának a története. Bosznia-Hercegovina fővárosát 1992-ben vették sortűz alá, amiért a boszniai szerbek nem akartak elszakadni az akkori Jugoszláviától, miután Horvátország, Macedónia és Szlovénia is kilépett belőle. Ezt tovább tetézte, hogy a boszniai horvátok és bosnyákok nagy része nem akart a szerb többségű államban maradni. Ekkor pattanásig feszült helyzet alakult ki, ami napról-napra csak erősödött, és végül egy véres polgárháborúba torkollott. A This War of Mine ebbe az időbe repít el minket, ahol minden egyes döntésünknek súlya és következménye van, ahol kevés az étel és még kevesebb az ivóvíz, és ahol már a saját szomszédodban sem bízhatsz. Rettentő durva morális kérdésekkel kell majd megbirkóznunk, amelyeknél nincs olyan, hogy „jó” opció. A This War of Mine csaknem minden mai platformon elérhető már, és a beszerzése erősen ajánlott.

1. That Dragon, Cancer (2016)

A rák nem játék, és nem is vicc tárgya. Azon kevés dolgok egyike, amivel még a legbátrabbak se mernek poénkodni. Így van ez a That Dragon, Cancernél is. Ránézésre, a képek alapján senki nem mondaná meg, hogy ez egy melankolikus, már-már depresszívnek mondható alkotás, pedig bizony az – méghozzá a legerősebb fajtából, aminek egyáltalán nem akartál részese lenni, mégis valamilyen szinten „örülsz” neki, mert adott valamit ez a program. A játék egy családot mutat be, illetve egy családnak a keresztjét. Ryan és Amy Green harmadik gyermekénél, Joelnél agytumort diagnosztizáltak az orvosok egy éves korában, és alig jósoltak neki többet pár hónapnál. A sorozatos kezelések miatt Joel még négy évet tudott élni, viszont az állapota ezen idő alatt fokozatosan romlott. (Még két éves korában sem tudott beszélni.) Amikor hirtelen nagyban leromlott az állapota 2014-ben, a család San Franciscóba vitte egy nagyon erős gyógyszeres kezelésre. A drogok már nem tudtak segíteni a kisfiún, aki még az év márciusában, ötévesen elhunyt.

A két szülő minden erejüket igénybe vevő próbálkozásait és könnyfakasztó útjukat élhetjük át ebben a játékban, amint a legborzasztóbb dolog történik velük, ami a szülőkkel megtörténhet: a szeretett gyermekük elvesztése. Lassan, pillanatról pillanatra egyre közelebb kerülnek Joel utolsó perceihez, amit még ezen a világon tölthet. És azt a tényt figyelembe véve, hogy egy Colorado állambeli család tragikus történetét láthatjuk a képernyőkön, az ő igaz történetüket élhetjük át, rettentő mély nyomot hagy a játékosban. Nem leszünk tőle boldogabbak egy kicsit sem – de talán pontosan ez is volt a That Dragon, Cancer lényege.

Nektek mi a kedvenc megtörtént eseményeken alapuló játékotok? Jöhetnek megállás nélkül a Call of Duty-k és a Battlefieldek is!