1. nap: augusztus 12., szerda

Nagyszínpad, 21.30: Lily Allen
A 24 éves angol énekesnőt szinte felesleges bemutatni, hiszen még kis országunk bulvárlapjai is intenzíven bírnak foglalkozni viselt ügyeivel. Természetesen hazájában, az Egyesült Királyságban kapja a legnagyobb reflektorfényt: elég tüsszentenie egyet, és másnap már azt olvassa vissza a Sunból, hogy végigokádta az Oxford Streetet. Persze tévedés lenne az Amy Winehouse mögött második leghírhedtebb popénekesnőként aposztrofált Lily Allent csupán bulvárszemszögből megítélni; második lemeze, az idén februárban kiadott It’s Not Me It’s You egy remek kis popalbum, ami még a 2006-os Alright Stillnél is jobban sikerült.

• Ami várható: pop, bulvárcsaj, satöbbi.
• Kihagyhatatlan: Smile, The Fear, Not Fair

A38-Wan2 Színpad, 23.00: White Lies
Lily Allen koncertje után célszerű azonnal az A38-Wan2 sátor felé venni az irányt, ugyanis egyből kezdődik a szintén angol White Lies trió koncertje. Debütalbumuk, a januárban megjelentetett To Lose My Life a brit nagylemezlista első helyéig jutott, ami azt jelenti, hogy a szigetország egyik legnagyobb idei felfedezettje érkezik a Szigetre. Zenéjük az a fajta posztpunk, ami leginkább a nyolcvanas évek első felének new wave-es hangzásvilágát öltözteti 21. századi köntösbe, és olyan elődöket idéz meg, mint a Joy Division, az Echo & The Bunnymen, a Depeche Mode és a Tears For Fears.

• Ami várható: szívszaggató dallamok, analóg szintik, férfi és női sikolyok.
• Kihagyhatatlan: To Lose My Life, Unfinished Business, E.S.T.

2. nap: augusztus 13., csütörtök

Nagyszínpad, 21.30: Fatboy Slim
Norman Cookról már leírtak mindent, amit lehetett, érdemeit most mi sem dicsőítenénk különösebben, csupán megjegyezzük, hogy az utóbbi bő húsz év egyik legfontosabb zenei figurájáról van szó. Noha a 46 éves brightoni elektronikamágus fellépett a tavalyi Balatonsoundon is, de a Szigeten ugyanolyan indokolt a jelenléte, még akkor is, ha életművének legjelentősebb darabjait az előző évtizedben követte el. Neki is van új lemeze, melyet The BPA (The Brighton Port Authority) néven adott ki, és amelyről ezen az estén egészen biztosan felcsendül egy-két dance-sláger.

• Ami várható: a tekintélyes Cook-életmű, és még annál is jóval több.
• Kihagyhatatlan: Right Here Right Now, Wonderful Night, Toe Jam

A38-Wan2 Színpad, 23.00: Tricky
Érdemes ismét gyorsan ezt a sátrat megközelíteni, és aki így tesz, az tanúja lehet Tricky első magyarországi fellépésének. A nagy bristoli trip-hop triumvirátus (Massive Attack, Portishead, Tricky) tagjaként a 90-es évek egyik legnagyobb hatású előadójának tekinthető, amúgy Adrian Thaws névre hallgató úriember 1995-ös albumával (Maxinquaye) még a többnyire rockcentrikus NME év végi listáján is megszerezte az első helyet. A nullás években viszonylag kevesebbet lehetett hallani róla, szerepelt egy filmben is (Tiszta), ahol önmagát alakította, most viszont ismét színpadra állt, hogy legutóbbi lemezét (Knowle West Boy) reklámozza.

• Ami várható: füstös, fullasztó hangulat, és nem csak a várható hőség miatt.
• Kihagyhatatlan: Hell Is Around The Corner, Money Greedy, Tricky Kid

3. nap: augusztus 14., péntek

Nagyszínpad, 18.00: Primal Scream
Megint egy rendkívül fontos zenekar, mely nem túlságosan ismert Magyarországon, az Egyesült Királyságban viszont töretlen népszerűségnek örvend. A skót/angol alakulat tagjai igazi antisztárok, élükön a kis növésű, cérnavékony frontemberrel, Bobby Gillespie-vel, illetve a Stone Rosesból igazolt basszusgitárossal, Manivel. A PS karrierjének egyik legfontosabb darabja az 1991-es, pszichedelikus alapmű, a Screamadelica, de szintén jelentős mérföldkő még az életműben a pattogós, elektronikus XTRMNTR, a rolling stonesos Riot City Blues, vagy az aktuális album, a vállalhatóan popos Beautiful Future.

• Ami várható: műfaji eklektika, amibe náluk szinte minden belefér.
• Kihagyhatatlan: Higher Than The Sun, Swastika Eyes, Can’t Go Back

Nagyszínpad, 21.30: The Prodigy
Fatboy Slim mellett a 90-es évekbeli elektronika szintén jelentős képviselői, a Prodigy tagjai is végigzúzzák a Szigetet. 2004-es visszatérő lemezük (Always Outnumbered, Never Outgunned) ugyan nem sikerült túl jól, az idei Invaders Must Die meg még kevésbé, de várhatóan úgyis a klasszikus albumok slágerei fognak dominálni, abból meg úgyse lehet semmi baj. A Fat Of The Land egész biztosan az előző évtized legjelentősebb popteljesítményei közé tartozik, és ahogy a lemezt nyitó Smack My Bitch Upban beindul a kalapácsütésszerű dobsound, na az aztán egy igazán ihletett pillanat. A klipről nem is beszélve.

• Ami várható: az új számoknál toporgás, a régieknél őrültek háza.
• Kihagyhatatlan: Out Of Space, Breathe, Smack My Bitch Up

4. nap: augusztus 15., szombat

Nagyszínpad, 18.00: Klaxons
A new rave, vagy ha úgy tetszik, nu rave, egy olyan műfaj, ami igazából nem is létezik, csupán arra találták ki az újságírók, hogy kategorizáljanak vele valamit, melynek legjelentősebb képviselője egészen biztosan a Klaxons. A londoni trió 2007-ben robbant a köztudatba, amikor Myths Of The Near Future című bemutatkozó lemezükkel letarolták szinte az összes év végi listát. A brit gitárzenét, elektronikát, breakbeatet és Beach Boys vokálokat elegyítő dalokból álló album folytatását az év második felére ígérik, és a Szigeten is biztosan adnak belőle ízelítőt.

• Ami várható: rock és elektronika, vicces frizurák, még viccesebb öltözékek.
• Kihagyhatatlan: Magick, Golden Skans, It’s Not Over Yet

Nagyszínpad, 19.45: Manic Street Preachers
Ha létezik legenda a brit popzenében, akkor a walesi Manic Street Preachers egészen biztosan annak tekinthető. Mindezt annak ellenére el lehet mondani róluk, hogy egy-két húzásukkal sokaknál igencsak kivágták a biztosítékot: összecimbiztek Fidel Castróval, beszóltak a Beastie Boysnak, meg úgy nagyjából mindenkinek, aki nem vall leninista elveket. De mindig meg lehetett bocsátani nekik, mert csak ellenállhatatlan dallamokat/dalokat képesek írni. A Szigetre a 14 éve rejtélyesen eltűnt gitárosuk, Richey Edwards szövegeiből komponált Journal For Plague Lovers albummal érkeznek.

• Ami várható: szellemidézés és britrock történelem.
• Kihagyhatatlan: Motorcycle Emptiness, Empty Souls, Your Love Alone Is Not Enough

5. nap: augusztus 16., vasárnap

Nagyszínpad, 21.30: Faith No More
Az év legnagyobb visszatérői, akiknek összeállásában oly sokan reménykedtek 1998 óta. A Faith No More a Jane’s Addiction, a Pixies, a Red Hot Chili Peppers és persze elsősorban a Nirvana mellett egyike volt azoknak a zenekaroknak, melyek sikeresen megásták a ciki hajmetál sírját és elviselhető évtizeddé varázsolták a 90-es éveket. A hangakrobata, elmebeteg Mike Patton, az együtt lélegző ritmusszekció (Billy Gould és Mike Puffy Bordin), a visszafogott billentyűs (Roddy Bottum) és gitáros (Jon Hudson) egész biztosan méltó módon búcsúztatja majd a Nagyszínpadot.

• Ami várható: a hullámzó tömegen úszó testek, headbangeléstől elguruló fejek.
• Kihagyhatatlan: We Care A Lot, Epic, The Real Thing

Burn Party Aréna, 01.30: Paul Oakenfold
A headbangeléstől elgurult fejünket megtalálva és a pogóban leszakadt végtagjainkat visszaillesztve érdemes egy picit pihenni, majd eltámolygoni a Burn Party Arénába, ahol egy várhatóan parádés Oakenfold-szettel lehet búcsút inteni a fesztiválnak. Érdemes megnézni az angol trance gurut, és így még Madonna méregdrága koncertjére sem kell befizetnünk, ahol Oakey „előzenekarként” lép fel. Pörgés kötelező, és aki a Faith No More koncert és ezen szett után még talpra tud állni, az bármit túlél.

• Ami várható: majdnem szétdőlő sátor, egy ritmusra hömpölygő embertömeg
• Kihagyhatatlan: az egész, úgy ahogy van.