Tim Burton kis túlzással élve a második aranykorát éli: az utóbbi évek kritikai és anyagi buktái után ismét sikert sikerre halmot az elvont, gótikus stílusáról ismert rendező. Először a Netflixre gyártott Wednesday című sorozattal nyert vissza a közönség bizalmát, majd a karrierje egyik legnagyobb kultuszfilmjének a folytatásával, a Beetlejuice Beetlejuice-szal rántotta be az embereket a moziba. Utóbbi eddig 451 millió dolláros bevételt termelt világszerte, szóval adná magát a dolgot, hogy Burton más klasszikusát is elővegye, azonban a direktornak eszében sincs erre vetemedni. Az Ollókezű Edwardot és a Karácsonyi lidércnyomást mindenképpen érintetlenül hagyná, ugyanakkor kedvelt kollégájával, Johnny Depp-pel mindenképpen együtt szeretne dolgozni a jövőben.

Burton a Marrákesi Nemzetközi Filmfesztiválon adott interjút az IndieWire-nek, amelyben a riporter arról faggatta, hogy mi a helyzet az olyan filmekkel, mint az Attack of the 50 Foot Woman című ötvenes évekbeli klasszikus remake-je, amelyet elvileg ő fog rendezni. Ugyan erről nem beszélt sokat, jórészt az elkaszált Superman-filmje miatt, viszont arra azért kitért, hogy az Ollókezű Edward 2-ből és a Karácsonyi lidércnyomás 2-ből biztosan nem lesz semmi, mivel úgy gondolja, hogy ezekhez bűn lenne hozzányúlni.

Vannak bizonyos filmek, amelyekhez nem akarok folytatást készíteni. Így nem szeretném folytatni az Ollókezű Edwardot, mert ez egy kerek, lezárt sztori. Ugyanígy nem akarok második részt a Karácsonyi lidércnyomáshoz sem, mert úgy érzem, abban is ennyi szufla volt. Bizonyos dolgokat érdemes békén hagyni, ez a film számomra ebbe a kategóriába tartozik.”

Ezután természetesen felmerült az a kérdés is, hogy Burton dolgozna-e újra együtt Johnny Depp-pel. A páros számos sikeres és remek filmet készített együtt, a legutóbbire több mint tíz évvel ezelőtt került sor: az Éjsötét árnyék ugyan nem ment akkorát, mint a korábbi kollaborációik, és Depp sokáig feketelistán volt az Amber Hearddel folytatás jogi csatáik miatt. Azonban a nehéz időknek úgy tűnik vége, és Burton is újra nyitott a közös munkára.

Biztos vagyok benne, hogy fogunk még együtt dolgozni. Persze soha nem úgy vágok neki a dolognak, hogy na, most akkor ezt és ezt a színészt fogom felkérni. Általában fordítva működik az egész, vagyis van egy projekt, amelyen dolgozok, ez az alapja a kollaborációknak. Ettől film a film. Együttműködés és eszmecsere az emberekkel, akik körülvesznek minket.”

A rendező emellett mégis úgy véli, hogy általában kevés tér maradt az olyan egyéniséggel rendelkező alkotók számára Hollywoodban, mint amilyen ő is:

A kreativitás alapja a szerelem, a szenvedély, talán néha a bosszú is. Ezek mind heves érzelmek, olykor nehéz is megmondani, korábban melyik motivált: a szenvedély, a bosszú vagy a szerelem, mert bármelyik szituációba is kerültem itt, a stúdiórendszerben, úgy éreztem magam, mintha egy furcsa család tagja lennék. Néha imádnak, néha utálnak, és ez elég normális viselkedésnek tűnt számomra. Nincs bennem rossz érzés a stúdiók iránt, de szerintem az én időm lejárt. Ahogy a stúdiók egyre inkább vállalatszerűvé válnak, én egyre nagyobb mértékben úgy érzem, hogy kevesebb hely marad a hozzám hasonló emberek számára.

A borítóképek forrása: The Hollywood Reporter