A This Means Warp alcíme és belcímei kapcsán megannyi megfáradt, űrrel kapcsolatos idézet fordult meg a fejemben a klasszikus „Az űrben senki se hallja...” kezdetűtől a megunhatatlan „Az űr a legvégső határ...” és az „A végtelenbe, és tovább!” mondatokig. Végül azonban egyiket sem éreztem a játékhoz passzolónak, így maradt fenn a sci-fi klasszikusokat kifigurázó film címéből fakasztott szörnyszülött, ami valamelyest közelebb áll az Outlier játékának hangvételéhez. A This Means Warp ugyanis egy percig sem veszi magát komolyan, annak ellenére, hogy egy bolygó komplett elpusztításának okán indított bosszúhadjáratot vezetünk.
Fedélzeti konyha
Tesszük mindezt egy szál hajóval, önmagunkban vagy társainkkal, egy gépnél vagy online, á la Overcooked. Ám míg a Ghost Town Games játékában különféle változatos konyhák és receptek között kellett életünket kockáztatva dacolni a veszéllyel, itt mindig ugyanaz marad a helyszín és a feladat. A fedélzet a hajtóművektől a gyengélkedőn át egészen a lövegekig mindig ugyanaz, legalábbis egyelőre, mert a korai hozzáférés időszaka alatt újabb hajókat, módokat, eszközöket és hatásokat is kapunk.
Feladatunk nem kifejezetten változatos: alapvetően annyiból áll, hogy az orrunk előtt megjelenő hajókat kilőjük, miközben azok is épp ennek az ellenkezőjét próbálják végrehajtani. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy fel-alá kell rohangálnunk legénységünk tagjaival, miközben lőszert pakolunk az ágyúkba, és aknákat dobálunk a légzsilipen át, két löveg elsütése között. A minket ért találatok nyomán pedig javítjuk a sérült egységeket, mielőtt a hajó integritása nullára zuhanna, vagy éppen elszökne az összes oxigén a fedélzetről, ami – hacsak nincs rajtunk lajhármozgásra kényszerítő űrruha – igen gyors egészségromláshoz vezet. Néha pedig különleges küldetéseket kapunk, ahol túléléstől a gyűjtögetésig lesz tennivalónk.
Ha ez is ismerősen hangzik, az sem a véletlen műve, a Faster Than Light során szinte betűre pontosan éppen ezt csináltuk, csak ott karmesterként az egész legénységet irányítottuk, néha meg-megállítva az időt. Itt erre lehetőségünk nincsen, ám ha már a Subset Games sikerjátékánál tartunk, akad még egy pár továbbii hasonlóság is. A This Means Warp éppúgy tartalmaz roguelike elemeket, mint szellemi elődje. A harcok után fejleszthetünk hajónkon, boltokban állunk meg, főellenségekkel harcolunk, új fegyverzetet és legénységet nyithatunk meg.
Egyszer volt, majdnem volt
Ha nagyon röviden szeretném körülírni, hogy milyen is a This Means Warp, akkor azt mondanám, hogy az előzőekben már emlegetett Overcooked és a Faster Than Light szerelemgyereke. Ám szegényke kicsit félresikerült, mert ahelyett, hogy mindkettő legjobb tulajdonságait örökölte volna meg, jelenleg valahogy mégsem az igazi. Sajnálatos módon előbbi frenetikusan kaotikus játékmenetét és változatosságát, utóbbinak pedig komoly taktikai megfontolásait és nehézségét nem képes egyelőre felmutatni.
Legalábbis még – adom hitelbe ezt a szót –, mert ugye egy Early Access játékról van szó, ami még nagyon sokat változhat a korai hozzáférés végére. Ha és amennyiben ez valóban megtörténik, teszem hozzá kötelezően. És mint minden korai hozzáférésű játékban, itt is az az elsődleges kérdés, hogy akarod-e megtámogatni a fejlesztők álmát. Ami esetünkben rövid távon mindenképpen szórakoztató, ám jelenleg igen hamar repetitív unalomba fullad, és ezen csak minimálisan segít az, hogy csapatban minden jobb.
