Ez egy agyhalott játék, kérem szépen. Az Arrowhead csapata valami nagyon tutit szívhatott, mielőtt leült kitalálni a The Showdown Effectet, ami nem más, mint egy oldalnézetes, online akció-platformer. Így, ebben a formában még nem valami nagy csoda, csakhogy ezt megfejelték a ’80-as és ’90-es évek akciófilmjeinek elemeivel. Azaz irdatlan sok fegyver áll a rendelkezésünkre, hogy laza egysorosok kíséretében rendezzünk vérfürdőt. Mert bizony ez a játék véres, nagyon véres, a rajzfilmszerű figurákat icipici darabokra lehet szétlőni, szétrobbantani vagy feldarabolni, ízléstől függően.
LESZÁMOLÁS INDUL!
A bétában alapból két karakter érhető el és további három oldható fel, de bőven elég csak a két egyből elérhető szereplőt megnézni. Az egyik Dutch McClone, aki a jövőből jött és a klónjai próbálják megölni (és akcentusa alapján rokoni szálak fűzik Arnold Schwarzeneggerhez). A másik Hailey Skye, aki rejtélyes körülmények között meghalt Nobel-díjas tudós apja után nyomoz. Hát kinek nem ugranak be a Film+-os B-filmek? Persze e háttérsztoriknak gyakorlati haszna nincs, épp csak jelzik, hogy a készítők mennyire nem vették komolyan a dolgot.
A szereplők természetesen nem csak nemükben és hangjukban térnek el egymástól -- igaz, kezdetben látszólag ennél nem sokkal nagyobb a különbség. A fegyverzetük ugyanaz, egy MK géppuska és egy katana, csakhogy minden szereplőnek van egy-egy speciális képessége. McClone például pajzsot tud maga köré vonni, Skye meg rakétatámogatást kaphat ugrásaihoz. Nem tűnik nagy különbségnek, de játék közben a két karakter bizony más-más hozzáállást kíván, példának okáért a pajzs védelme alatt kardot szorongatva rohamozhatunk meg gépfegyveres ellenfeleket, míg a rakéta boosttal könnyebben kimenekülhetünk egy eldurvult tűzharcból, hogy aztán sebeinket ellátva visszatérjünk a csatatérre rendet vágni.
A meccsek alatt, mily meglepő, pontokat gyűjthetünk, amiket később mindenféle jóságra költhetünk. A fejlesztéseket azonban nem adják olcsón, sőt, komolyan meg kell dolgoznunk értük. Alapképességekkel a túlélési esélyek a zéró körül mozognak a táposabb ellenfelekkel szemben, és legalább ennyi esélyünk van leölni őket. Így aztán, amíg nem szerzünk komolyabb csúzlikat, jobb felszerelést, addig nagyon sokszor nézhetjük végig hősünk megzuhanását.
NEO ELBÚJHAT A KÓD MÖGÖTT
Szerencsére azért segítségünkre van az igen széleskörű mozgáskultúra, amivel elugorhatunk a lövedékek elől, felugrálhatunk a falon, becsúszhatunk, távol ugorhatunk és így tovább, szóval bárkivel is indulunk, mindenki lazán lealázza Neót a Mátrixból. Ugyanígy nagy előnyt biztosíthat a jól választott fegyver. Uzi, pisztoly, dobókés, rakétavető, ezek az olcsóbbak, a plazmakard (alias fénykard), a fagyasztópuska, a minigun és társaik a drágább, de értelemszerűen erősebb jószágok. Ezek mellett a pályákon találhatunk egyéb gyilokeszközöket is elszórva, amik a kiürült tár esetén a segítségünkre lehetnek. Itt főleg hétköznapi, de a játék keretein belül igen extrém eszközökre kell gondolni, mint sarló, ásó vagy csavarhúzó. Az ilyen lehetetlen fegyverekkel aztán őrült mutatványokra vetemedhet az ember, mint mondjuk a poros partvissal lerohanni egy minigunt szoronagtó ellenfelet...
A karaktertábla könnyen átlátható és legalább ennyire egyszerűen válthatjuk be pontjainkat új holmikra. Kedvenc hősünket szépen személyre szabhatjuk. Fegyverarzenálja mellett különböző ruhákat (Neo és Robin Hood hacukája) és idétlen kiegészítőket (szájpecek, vödör, hegesztőmaszk) aggathatunk rájuk, kialakítva a legegyedibb, vagy inkább legőrültebb kinézetet.
A pályák látványra igen változatosak és kellemesen nyakatekertek. Legalább három szinten át zajlik a csata, melyek közt szűk alagutak, repedések, liftek, létrák segítik az átjárást, vagy, ahogy korábban írtam, akár a falakon is felugrálhatunk. A pályák dizájnban többségében főleg a középkori Angliát idézik, illetve a másik variáció a Joel Schumacher által rendezett két Batman-mozi Gotham Cityjére emlékeztető Japán, háttérben Godzillával.
A két játékmód, amit ki lehetett próbálni, semmiféle különlegességet nem tartogat, a deathmatch és a team deathmatch legalapabb fajtái, azaz mész és lősz, amíg te vagy mindenki más meg nem hal. Ahogy a szlogen is írja: harcolj halálig, vagy halj meg próbálkozás közben. Van egy harmadik verzió is, a Ranked Match, de sajnos elegendő ember egyszer sem gyűlt ehhez össze a teszt során.
NEM EREDETI, MÉGIS JÓ
Ami mégis élvezetessé teszi mindkét játékmódot, az a hihetetlen pörgés. Ha a wormsös példánál maradunk, akkor ez egy igencsak felgyorsított, extrém-Worms lehetne. Alighogy elindul a legfeljebb nyolc főt számlálható parti, máris záporoznak a golyók, robbannak a rakéták, és szaladgál mindenki mindenfelé, mi pedig lövünk mindenre, ami mozog. Ráadásul a környezet is rongálódik, ami további emeli az adrenalinszintet.
Ez a sebesség tehát az a tulajdonság, ami kiemeli a játékot a szürke átlagból, s teszi azt bűnös élvezetté. Mert bizony a The Showdown Effect újdonságban nem bővelkedik, pofátlanul lopkod olyan játékoktól, mint a Shadow Complex és a Super Smash Bros.-széria. A kipróbálható két mérkőzéstípus sem ad semmi pluszt, mégis, a lenyúlt ötletek és a bizarr humor elegye olyan játékká teszi, amit nem lehet nem szeretni. Rövidtávon mindenképpen élvezetes, remek levezetője a mindennapi feszültségeknek, de ha a végleges játék változatosabb pályákat, még több extra fegyvert és ruházatot biztosít, illetve további játékmódokat is kapunk, akkor remek partiprogram lehet belőle.
Egyébként a stílus, a játékmenet, a hangeffektek mind-mind nagyon jók, csak még a stabilitáson kell dolgozniuk (habár a legutóbbi patch óta nekem nem crash-elt) és a ping nagyon magas valamiért mindenkinek, olyan 100 körüli (és akkor már alacsony, van olyan akinek több mint 400), kell még több fegyó és pálya, de szerintem ezeket biztosan megkapjuk még (t1 pálya van amiről tudom, hogy még nincs benne). Kicsit hosszadalmas lett, de remélem információdús!