Mivel ez már a harmadik epizód a sorban, elvégre a Supermassive Games immáron két éve útnak indította a The Dark Pictures Anthology-szériát, felesleges körökbe nem mennék bele. Ismétlésnek legyen elég annyi, hogy a sorozat minden része különálló sztori, mely során egy rémisztő, legendás vagy legendákkal teleszőtt történet elevenedik meg, ahogy a játékos a karaktereket irányítva komoly döntéseket hoz, melyek nemcsak a cselekményt alakítják, de akár életekről is dönthetnek. A Man of Medan egy kísértethajót helyezett a középpontba, a Litle Hope a Salem-i boszorkányperekből építkezett, a hamarosan érkező House of Ashes pedig… nos, Mezopotámia hagyatékát teszi kissé hátborzongatóbbá.
Úgy fent, mint lent
Ezúttal azonban a felszín alá fogunk lesni, ahogy kiderült a zárt prezentáción, amit Will Doyle tartott, és amin jobban szemügyre lehetett venni a néhány ponton megváltoztatott receptet. Mert bizony a harmadik fejezet több szempontból is változtat a bevált kliséken. A rögzített kamerák például mennek a levesbe, immáron abszolút szabad mozgást és nézelődést kapunk, amit egy dinamikus lámpakezeléssel sikerült kiegészíteni. Ahogyan eddig, a kiemelt tárgyak és helyek csillogással hívják fel magukra a figyelmet, azonban a felfedezés során sokkal nagyobb szabadsága van annak, aki a kontrollert fogja.
Nem utolsó sorban a nehézségbe is jobban belenyúlhatunk, avagy három szint közül választva szabhatjuk testre, mennyire vágyunk valódi filmélményre, kevesebb kihívásra, vagy mennyire gondoljuk azt, hogy ez még mindig egy videójáték, aminél a feladatok nem azért vannak, hogy elmeneküljünk előlük. Remélem, egy ilyen, interaktív kalandjátéknál is megvan még az a csoport, mely a hagyományokhoz hűen nemcsak nézné a történéseket. Nem mellesleg maga a játékmotor is fel lett újítva, ezzel jobban alkalmazkodva az újgenerációs konzolok nyújtotta technikai tudáshoz. És akkor még ott az előrendelői bónusz, az extra játékmód, melynél adott pillanatokat más szereplők szemszögéből is megélhetünk.
És hogy milyenek ezek a pillanatok? Remélhetőleg ijesztőek. Merthogy a The Dark Pictures Anthology még mindig egy horror-kaland, számos QTE-vel, ezzel is folytatva az Until Dawn óta változatlan hagyományt. Ezúttal az iraki háború a kiindulópont, melynél a CIA és a sereg emberei az iraki katonákkal együtt a föld alatt találják magukat, miután egy harc során megnyílik a lábuk alatt a talaj, a hatalmas falak és szobrok közötti járatok mélyén pedig valami halálos veszedelem feni rájuk a fogát. Hogy reális magyarázatként végül mit kapunk, az majd a megjelenés után derül ki, de az már most látszik, hogy izgalmakban nem lesz hiány. Ahogy utalásokban sem, elvégre számos klasszikus horror visszaköszön majd, akár csak egy-egy kikacsintás formájában. Az például már most biztos, hogy Pazuzu előkerül a romok közül. Csak zöldet ne hányjunk miatta...
