Ezúttal az immáron több évtizedes tapasztalattal rendelkező orosz Hobby World kerül terítékre, melynek kínálatából néhány címmel már itthon is összefuthattunk, méghozzá lokalizált változatok képében. Ezúttal azonban a kiadó két viszonylag friss játéka kerül terítékre, melyek a szabályok miatt igényelnek egy minimális nyelvtudást (angol füzet mindegyikhez van, de ez is kiváltható egy videó megtekintésével), ám az összetevőknek hála nyelvfüggetlenek. Nézzük is, hogy miként sikerült felforgatni a megszokott fantasy-rendszert.
Cutterland
- Kiadó: Hobby World
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 40+ perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2/5
- Ár: 18 euró, nagyjából 6200 forint
A Cutterland viszonylag kis dobozban érkezik, a dobozt díszítő artwork pedig egyből megfogja az ember szemét: a szörnyetegekkel teli pixeles környezet előterében áll a hős, köpenyét fújja a szél, kezében pedig egy hatalmas ollót tart, miközben a háttérben sárkányok repülnek. Micsoda heroikus nyitány egy igazi, vérbeli fantasy játékhoz, melyben meg kell óvnunk a területünket a gonosztól, megvédve a lényeket, akiket veszély fenyeget. Ha azonban egy megszokott, kliséket felvonultató dungeon crawlerre gondolnál, esetleg valami draftolós kártyajátékra, aminél kiegészítővel védheted be a lapokat, hogy ne rongálódjanak, ki kell, hogy ábrándítsalak. Az az olló ugyanis nem véletlenül került a borítóra, merthogy itt a lapok szétvagdosása a cél, bármennyire is fájdalmas ez az elfoglaltság.
A játékosok ugyanis leülnek az asztalhoz, majd számuktól függően húznak a masszív méretű pakliból, hogy utána egyesével nekiálljanak a játékoszsámnak megfelelően feldarabolni a lapjaikat. Tegyük fel, hogy négyen vagyunk: ebben az esetben mindenki három kártyát kap, a kezdőjátékos pedig megfogja az ollót (nem része a csomagnak, de biztosan van otthon egy), majd négy tetszőleges méretű és formájú darabkára vágja az egyik lapot. Ha végzett, az eredményt középre helyezi, a többi játékos pedig sorban elveszi a neki szimpatikus szeletet, amit maga elé helyez, az utolsó pedig az aktív játékosé lesz. Ugyanezt megteszi a következő játékos, ezúttal is mindenki maga elé veszi a szimpatikus szeletkét, amivel kiegészíti a már meglévőt. Avagy így illesztjük össze a földrészeket, amik később egy saját birodalmat adnak ki, amennyiben minden lap elfogyott és mindenki elvégezte a dolgát.
Lényegében tehát egy Tetris-jellegű összeillesztő játékról van szó, aminél azonban taktikázni is kell, elvégre a lapok szétvágásánál érdemes azt is jól az eszünkbe vésni, hogy az utolsó darab kerül hozzánk. Emellett a játék végét jelentő pontozásnál egy csomó minden számításba kerül. Többek között minden lénynek jelentősége van. A goblinok például minél többen vannak egy adott földterületen (ami összeköttetésben van), annál többet érnek. A sárkányok elpusztítanak más, azonos területen lévő élőlényeket, egyedül szomorúak, ahogy sokan is, de ha párba kerülnek, alaposan megdobják az összesített pontszámunkat. A teknősből meg egy példány nagyon vaskosan jutalmaz, de minél több van belőle, annál inkább csak hátrány a jelenléte. Emiatt aztán figyelni kell, ki hova kerül, mi hogyan csatlakozik, ezt a fajta stratégiázást pedig még jobban megdobja, hogy a területlapkák lehelyezésével építményekre is szert tehetünk, például toronyra, amivel megvédhetünk egy lényt, vagy éppen farakásra, amivel híd építhető két terület közé, ezzel összekötve azokat…
Emiatt nagyon szórakoztató játék a Cutterland, ami egyfelől a kisebbek kézügyességét is javíthatja a vagdosással (házi szabályként ilyenkor esetleg bevethető, hogy nincsenek képességek, csak minden lény pontot ér), másfelől viszont komoly előre gondolkodást igényel a nagyobbaknál, miközben segít abban, hogy gyorsabban reagáljunk a hirtelen helyzetekre. Mert ugye hiába az elképzelés, más is lecsaphat egy kívánt szeletre, avagy abból főzünk, ami van, de ezért is olyan izgalmas az építkezés. Az anyagminőség átlagos, semmi extra, lapból van bőven, ráadásul a szétvágott szeleteket később is felhasználhatjuk (pl. zsákból húzva), emellett két kiegészítő is vásárolható az alapjáték mellé. A lények számát kicsit keveslem, dizájn terén pedig azért egyszerű a külcsín, de legalább színes és szerethető játékról van szó, ami nyugodtan ajánlható.
Sunflower Valley: The Card Game
- Kiadó: Hobby World
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30+ perc
- Korcsoport: 7+
- Nehézség: ?/5
- Ár: 20 euró, nagyjából 6900 forint
A Napraforgók völgye társas itthon is beszerezhető, egy kedves családi játék, a The Card Game pedig a már ismert alapokat viszi tovább, méghozzá az eredeti alkotókkal, csak éppen egy draftolós, lapkalehelyezős stílusban megvalósítva a völgy beépítését. A small box játék egyértelműen családoknak készült, bár van benne némi taktikázás, köszönhetően a játék végét jelentő elszámolásnak, ami azért kicsit komplexebbé teszi a dolgot annál, hogy csak úgy egymás mellé helyezzük a különböző összetevőket.
Nyitányként lekerül három közös feladatkártya, ami mutatja, hogy mire érdemes hajtani, emellett a választott főkártya színe alapján jár mindenkinek a saját pakli, amit megkeverve magunk mellé teszünk, hogy azután minden fordulóban hét lapot húzzunk. A fordulókban hat körben tesz le mindenki egy-egy lapkát, egymás után, így kiegészítve a saját völgyét, majd az utolsó körben a húzópakli aljára teszi a megmaradt egyetlen lapot, amit követően jöhet a következő forduló. És ez a mechanika ugye nem kevés véletlenfaktort biztosít, elvégre minden forduló során 7 lapkából gazdálkodhatunk, miközben a kezdő város köré kell építeni a saját völgyet, ami legelőkből és bárányokból, pásztorokból, napraforgókból, hegyekből és tavakból, kisebb lakórészekből áll. A fontosabb területek viszont igényekkel is rendelkeznek, ezért a feltűntetett lapokat valamilyen formában csatlakoztatni kell, ráadásul a kis vonatfigura sem véletlenül kerül a játékosokhoz, az ugyanis a sínek lehelyezésével juthat más lakóövezetekbe, ami szintén győzelmi pontot eredményez. Nem mellesleg az elején kirakott győzelmi feladatok is számítanak, és alaposan megkeverhetik a dolgokat, avagy mindenképpen érdemes észben tartani, hogy mi az, ami az adott játékban kifejezetten jó pontot ér.
A Sunflower Valley: The Card Game látszólag nagyon egyszerű játék, de némi mélység azért lakozik benne, köszönhetően a saját kártyaigényeknek, illetve a feladatlapok által kínált számos lehetőségnek. Van, hogy a leghosszabb vonatút számít, máskor a legnagyobb mezővel rendelkező jár jól, avagy tényleg nem mindegy, hogyan építkezünk, mikor milyen lapokat oszt a szerencse, mi pedig hogyan élünk velük. Persze véresen komolyan ezt sem kell venni, a Hobby World játéka nem erről szól. Sőt, a kedves illusztrációk (pl. a doboz fedelét felemelve a belső tároló egy macskával indít) miatt azért elég egyértelmű, hogy ez egy könnyed élmény, mindenféle vért izzadós elem nélkül. Ha megvan a Napraforgók völgye, ha nincs, mindenképpen megér egy próbát, attól ugyanis teljesen függetlenül használható.
A Hobby World játékai tehát kifejezetten jópofák, és bár egyik sem tartozik a kiemelkedő kategóriába (sem összesítés, sem anyagminőség vagy kialakítás szempontjából), azért mindenképpen ajánlhatók, amennyiben valakinek bejön az adott stílus. Sőt, a Cutterland kicsit több odafigyeléssel és ráfordítással akár a felsőbb kategóriába is bekerülhetett volna, legalábbis nálam betalált a téma és annak megközelítése, így csak kicsin múlt, hogy nem sorolom a kedvencek közé.
