Voltunk a Holdon (többször is), sőt az első bakancsnyomok megjelenése naprendszerünk egy másik bolygóján napról napra egyre elérhetőbbnek tűnik, de még mindig nincs egy egyetemes, modern, következetesen működő technológia egy tojás vagy egy egész fej fokhagyma gyors meghámozására. Persze ennél azért talán fájóbb, hogy hiába borítják a Föld felszínének több mint 70%-át, az óceánok 80%-a mind a mai napig felfedezésre vár, és amíg az emberiség nem talál megoldást a kibírhatatlan nyomás, az extrém hideg és a zéró látótávolság problémájára, addig egyhamar egész biztos nem fogunk új otthonra találni a tenger- és óceánfenéken. A valóságban legalábbis biztos nem: a tudomány korlátai a fantáziavilágokra azonban szerencsére nem terjednek ki.
UNDERWATER CITIES
- Kiadó/partner: Delicious Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: fejezetenként átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,58/5
- Ára: nagyjából 19 990 Ft
Az Underwater Cities a kolonizációt így nem egy idegen bolygón, hanem az óceán mélyén képzeli el: az emberiség napjai meg vannak számlálva, a Mars meghódítása pedig túl messze van ahhoz, hogy ki lehessen várni, így a sors a víz alá vezet. Minden játékos egyfajta birodalomépítő szerepkört tölt be, paloták helyett városokat emelve az óceánfenéken, azokat alagutakkal kötve össze – mindezt három, egymástól annyira nem is élesen, de azért elkülönülő korszakon át, hogy egy végső pontszámlálás során derüljön ki, hogy kié lett a legértékesebb vízi világ. Ehhez minden résztvevő kap egy relatíve egyedi játékostáblát, az ennek bal alsó sarkába helyezendő kezdővárost, egy személyi asszisztenst, 3 darab akcióválasztó lapkát és egy kisebb mennyiségű kártyát.
Az Underwater Cities szíve és lelke alapvetően ebben a három nagy kártyapakliban rejlik: a három korszakra osztott játék első szakasza 4 fordulóból, a maradék kettő pedig csak 3-3-ból áll. Egy forduló során minden játékos csak három akciólehetőséggel rendelkezik, melyek már alapból is szűkös lehetőségeket kínálnak, csakhogy az is folyamatosan változik, hogy milyen lépések érhetők el. A központi, világtérképet ábrázoló játékostábla szélein három különböző színű sáv fut. Ezek azok az akciómezők, amelyek munkáslehelyezős mechanikával aknázhatók ki. Mindegyik valami teljesen egyedi dolgot tesz lehetővé: ez lehet nyersanyagszerzés, építkezés, városalapítás, speciális kártya szerzése, akciókártya használata, vagy mondjuk alagútépítés. Csakhogy minden mezőt egy fordulóban csak egyszer lehet használni, azaz ha valaki már lerakta a jelölőjét, azt onnan nem mozdíthatja el, és így sem ő, sem a többi játékos nem használhatja már ezen akciót.
Habár sok akció két helyen is szerepel a táblán, ez nem mindegyikről mondható el, így elég gyakori a következő lépés újratervezése. Már csak azért is, mert minden egyes akciómező használatához kötelezően le kell rakni a kézből egy kártyát is. Amennyiben ez a kártya ugyanolyan színű, mint a kiválasztott akciómező, úgy a kártya hatásai is érvényesülhetnek, ez pedig hatalmas mennyiségű kombinációs lehetőséget nyit meg, főleg, mert szabadon eldönthető, hogy mit hajtunk végre először: a kártya hatását, esetleg magáét a mezőét. Mikor van ennek jelentősége? Például akkor, ha úgy választunk építést, hogy ahhoz alapból hiányzik valami, de azt megszerezhetjük a választott kártyával, és így az akciómezőt (amit csak lefoglalni nem lehet, kötelező használni a rajta szereplő akciót) is ki tudjuk aknázni.
MEGACUNAMI
Általánosságban véve elmondható, hogy zöld lapok a legerősebbek, de a hatásuk kiváltásához a leggyengébb, azaz a zöld akcióhelyeket kell használni; a pirosak közepesen erősek, a sárgák pedig a leggyengébb kártyákkal, de a legerősebb akcióhelyekkel rendelkeznek. A lapok maguk több kategóriába sorolhatók: az instant hatással rendelkező, azaz azonnali extrát nyújtó kártyák mellett hangsúlyosabbak az állandó hatással rendelkező lapok, melyek általában költségcsökkentést hoznak, de ezen felül vannak játék végi pontozókártyák, termelési kártyák, valamint akciókártyák is.
Utóbbi kettő az, ahol számít az időzítés. A korszakok mindegyikét termelés zárja: ekkor az összes lerakott épület nyersanyagot termel, ennek végén pedig minden felépített várost „etetni” kell, azaz gondoskodni az ott lakók élelmezéséről. Ha ez nem sikerül, minden éhen hagyott város 3 győzelmi pont levonással jár. Az akciókártyák is a korszakokhoz kötődnek: maximum 4 akciókártya képezheti a birodalom részét, és ezek mindegyike csak egyszer használható egy adott korszakban, így egyrészt azt is jól meg kell fontolni, hogy mit válogatunk be ebbe a körbe, másrészt pedig azt is, hogy mikor élünk az általuk kínált javakkal.
Az alapvető akciókártyák nagyrészt nyersanyagot adnak. Ez lehet alga, tudomány, plasztacél, a dzsókerként funkcionáló biomassza vagy épp kredit is. Ezek alapvetően az építkezéshez szükségesek: például egy farmhoz egy algára van szükség, egy kutatóállomáshoz egy plasztacélra, egy városhoz pedig gyakorlatilag a fentiek mindegyikére, adott mennyiségben. Az építmények ugyan relatíve szabadon lerakhatók a saját játékostáblára, a termelési szakaszban csak azok aktívak, melyek a városhálózat részét képezik, azaz a kiinduló várossal összeköttetésben állnak az alagutak révén. A hálózat kialakítása során elég sok eshetőséget kell figyelembe venni: például nem árt minden elképzelhető épülettípussal rendelkezni, és az sem egy utolsó dolog, ha ezeket fejlesztjük. Minden épület fejleszthető, beleértve a területeket összekötő alagutakat. Egy második szintű épület önmagában is hatékonyabban termel a kapcsolódó fázis során, de ha egyetlen városban egy adott típusból kettő is megtalálható (továbbfejlesztve), az brutálisan megdobhatja a kitermelhető javak mennyiségét.
APÁLY-DAGÁLY
Ezt erősítik az úgynevezett speciális kártyák is, melyekből két fajtát különbözethetünk meg. Az egy kreditbe kerülők alapvetően azonnali bónuszt nyújtanak, míg a háromkredites lapok a játék végi pontozás során adhatnak tetemes mennyiségű pontot, feltéve, ha sikerül az általuk kitűzött célt elérni. Mennyiségük korlátozott is: a központi játéktáblán található 6 darab az összes, amely egy meccs során elérhető. Egy meccs pedig nem tart két percig, a doboz hivatalosan 45 perccel számol játékosonként, ami egy egészen korrekt becslés, de jelentősen el is húzódhat. A korlátozott mennyiségű akciólehetőség, a rendelkezésre álló számtalan útvonal miatt nagyon könnyű az analízis paralízis állapotába kerülni, az Underwater Cities mellett szól viszont, hogy nem kínál olyan helyzetet, amely ne rendelkezne menekülő útvonallal, ne tenné lehetővé egy alternatív stratégia kialakítását, egy új végcél meghatározását.
Köszönheti mindezt annak a fantasztikus, finomhangolt játékmenetének, amely varázslatos módon kombinálja a munkáslehelyezést, a tablóépítést és az engine-építést, és mindezt kiválóan integrálja a témába, még ha azt nem is aknázza ki teljesen. Nem érezni azt, hogy itt tényleg víz alatti városok épülnek, sokkal inkább egy olyan gépezetről van szó, amely egyre terebélyesebb, egyre hatékonyabb, és egyre több lehetőséget nyit meg. A gépezetet pedig remek ikonográfia köti össze, amihez egy végtelenül hasznos segédkártya is társul, így mindig szó szerint egy pillantással látni, mik az elérhető lehetőségek és hogyan működnek a folyamatok.
Nagy kár, hogy ehhez maradéktalanul jól a tálalás már nem tud asszisztálni. Egyrészt a központi játéktábla okán, amely inkább funkcionális, semmint szép, de a probléma nem is ezzel, hanem a komponensek minőségével van. Bár a kártyák legalább vastagok (védőzni azért aktív használatuk miatt fokozottan ajánlott), a segédlapok már hajszálvékony papírból vannak és nagyon sérülékenyek, a városokat jelképező műanyag búrák és az épületeket szimbolizáló színes korongok meglehetősen egyszerűek, míg a tokenek hajlamosak foszlani, de szerencsére nem annyira durván, hogy emiatt komolyan aggódni kellene.
Ha valami aggodalomra ad okot, az a mély és gazdag játékmenet okán tapasztalható függőség veszélye: az Underwater Cities lényegesen egyszerűbb, mint amilyennek elsőre kinéz, de még így is egy olyan középnehéz euró, ahol a tartalomból és a stratégiai lehetőségekből egyhamar kifutni eléggé lehetetlen feladatnak tűnik. Vladimír Suchý játékaival úgy tűnik, nehéz mellényúlni: bár az Underwater Cities idén már hároméves lesz (és azóta tudjuk, hogy új játéka, a Praga Caput Regni méltó toldaléka lett a cseh játéktervező életművének), talán kijelenthető, hogy még így is karrierjének csúcsa, amely olyan elemi erővel tudja maga alá préselni a szabadidőt, mint a nyomás azokat, akik túl mélyre merészkednek.
(A tesztpéldányt köszönjük a kiadónak, a Delicious Gamesnek! A játékhoz készült magyar nyelvű szabálykönyv, amely letölthető a BGG-ről. Az év első felében magyar kiadás is érkezik a Gémklub kiadásában.)
