Az már egy komoly fegyvertény lehet, ha egy játék Mensa-kompatibilis, avagy felkerül a listájára, ilyen formán pedig a Bézier Games máris előnnyel rendelkezik a városépítős társasok felhozatalában. A Suburbia pedig esélyesen méltán lett népszerű a játékosok körében, emiatt ez a kis apróság már tényleg csak extra adalék. Ahogy lényegében a második kiadás is, mely az alapokhoz kevésbé nyúlva inkább a formát és a kényelmi szempontokat vette alapul. Lássuk is, milyen a 2nd Edition – mely egyébként Collector’s Edition formájában is elérhető a Társasjátékpontnál.
Suburbia 2nd Edition
- Hazai partner: Társasjátékpont
- Kiadó: Bézier Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2,77/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Társasjátékpontnál 19 990 forint, a Collector’s Edition pedig 35 990
Az egyszerű, de mutatós doboz (ami egyébként már az alapjáték esetében sem kicsi) letisztult, kicsit már talán túl visszafogott artworkje kiválóan mutatja a lényeget: egy nagyváros kisebb városrészét építjük meg, méghozzá hexás formában, lapkákból. Ez persze csak egy laza kis összegzése az egyébként nem bonyolult, de sok lehetőséget rejtő játékmenetnek és -élménynek, mely, a műfaján belül egészen izgalmas helyzeteket eredményez.
Nulláról felépítve
Az összesen több mint 100 lapkát négy csoportba lehet osztani. Vannak a teljesen alap lapok, plusz az A, a B és a C kategóriás darabok. Először az első kettőből jut a játékosoknak, akik a saját építőtáblájukon hárommal indítanak, miközben a közös piactér 7 darab A kategóriás lapnak ad otthont. Van még egy nagy pontozótábla, mindenkinek 3 beruházás-jelző, vannak célkorongok, illetve pár apróság. A célkorongokból a játékosszámnak megfelelően jut a központi táblára, ami egyben a piacot is jelenti, utóbbinál pedig a lapok száma szintén a játékosok mennyiségétől függ. A lapkák sorban kerülnek fel a piactérre, ha pedig eljutunk a C kategóriáig, és ott előkerül a végjátékot jelző One More Round, avagy a “még egy kör” lapka, egy utolsó menete még mindenkinek van, aztán jöhet az elszámolás.
Természetesen minden egyes lapkának van egy ára, amit ki kell fizetni, ezt a költséget pedig maga a piactér is befolyásolja, avagy a különböző mezőkön elhelyezett darabok jobbról balra egyre nagyobb extra beruházást igényelnek. Éppen ezért, aki gyorsabban ráhajt a pénzmag bővítésére, az a többiek előtt lecsaphat egy-egy épületre, ami viszont más módon, így befolyással vagy népességgel növelheti a hírnevét. Ezek ugyanis mind fontosak, a menedzselésük lényeges. Éppen úgy, ahogy a beruházás is, amit egy városrészre lehelyezve, annak alapárát ismét kifizetve megint kiélvezhetjük a hatásait, amik immáron ugye az újabban köré tett lapkákat is figyelembe veszik. Így érdemes olan módon építkezni, hogy akár előre legyen egy tervünk a beépítésre, amit később még a javunkra fordíthatunk.
Betondzsungel
Az lényegében már az első kiadásnál sem volt kérdéses, hogy a Suburbia egy jó játék, avagy a lapkalehelyezős, városépítős stratégiákat kedvelő játékosok megtalálják a számításaikat. Ehhez pedig akkor vegyük most hozzá azt, hogy a második kiadás minden szempontból igényes és látványosabb újrázása az eredetinek, amihez a lapkák illusztrációi és a teljes kialakítás szépen hozzáad, nem pedig elvesz belőle. A pontozótábla a normál nyomvonallal és a szlalomozós verzióval is elérhető/választható, emellett minden egyértelműbb és átláthatóbb, már csak a méretváltozás miatt is. Az utolsó mentsvárként is használható tavak (lefordítva a lapkák olcsóbban vagy akár ingyen felhasználhatók és számos laptípussal kompatibilisek, pénzt hoznak) is nagyon mutatósak, remekül kiegészítik a többi grafikát, amik végül tényleg egy város látképét biztosítják.
Éttermekkel, iparágakkal, épületegyüttesekkel és akár zöldövezettel, ami nagyon látványos végeredményt szülhet, pláne a 3D-s épületmodellel, ami a kezdőjátékos-jelző. Mindez pedig belefér két jól kialakított inzertbe, amiken a tábláknak is megvan a helyük, avagy a tárolással abszolút nincs probléma. De mással sem nagyon. A Suburbia, bár nem mondanám kiemelkedőnek, de mindenképpen egy nagyon jó, élvezetes, színes, sokszor ügyesen a gondolkodásra késztető társasjáték, ami bár szóló móddal is rendelkezik, de igazán 2 fő felett mutatja meg magát, ahol már vérre menő harcok folyhatnak a lapkákért, sőt, ha valaki figyelemmel kíséri a többiek munkálkodását, akkor (ha nem esik analízis-paralízisbe), akár a saját hasznán kívül mások kárára is cselekedhet. Ajánlott darab a gyűjteménybe!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a remek kínálattal rendelkező Társasjátékpontnak! A Suburbia ugyan alapvetően nyelvfüggetlen, a szabályai miatt sajnos szükség van angol nyelvtudásra, rajongói fordításról pedig nem tudunk.)
