A társasjátékos páros által vezetett Társasjátékpont jóvoltából utoljára a Marvel és a felhők világában mélyedhettünk el, ezúttal pedig a DC-univerzum a soros. A két mozifilm között megjelent Wonder Woman-játékot hajtom már egy ideje, egyfelől a témája, másfelől a Prospero Hall korábbi felhozatala miatt, a Challenge of the Amazons ugyanis ránézésre inkább egy Horrified, mintsem egy Villainous, ami alapján máris közelebb áll a szívemhez. Nem mellesleg a DC amazon karakterét is bírom, legyen szó a képregényekről, netán a Gal Gadot vagy a Lynda Carter által megformált szerepről.
Wonder Woman: Challenge of the Amazons
- Hazai partner: Társasjátékpont
- Kiadó: Ravensburger
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,27/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Társasjátékpontnál 13 990 forint
A Ravensburger megszokott méretű dobozában egy közepes játéktáblán felül van néhány mini maguknak az amazonoknak, az ellenfelek és közkatonák azonban már kis kartonfigurákkal és leginkább kockákkal vannak jelölve, miközben néhány karakterlapon túl inkább a kártyák vannak többségben. Azok viszont külön paklival a hősöknek és minden egyes ellenfélnek, avagy itt van Circe, Gepárd (Chitaah) és Ares, akik közül mindig egy lép a porondra, hogy a játékosok összefogva zúzzák le a kicsi orcáját. Dobókocka nincs, és bár igen, a kártyák hoznak némi random-faktort a játékmenetbe, a stratégia és a kommunikáció bizony elég fontos, még ha nem is mindig döntő tényező.
Amikor változik a helyzet
Az alap kiindulási pont elég szimpla. Megkapjuk a táblán az amazonok szigetét, amiről összesen 5 karakterrel lehet visszaverni a szuper gonoszok támadásait. Ares, Gepárd, Circe pedig minden lehetőséget megragad, hogy rontást hozzon a paradicsomi vidékre. Így a setup során nemcsak a jó karakterek kerülnek elő (akár egy extra kegytárggyal, ami plusz képességet ad, miközben mindenkinek van valami egyedi akciója), de a rosszak is. Ares esetében például egy speciális penge kapja a főszerepet, hiszen neki nem elég lecsökkenteni a tábla oldalán látható életerejét, de a fegyvert aktiválva (ehhez négy tokent kell begyűjteni) egy végső, halálos döfést is be kell számára vinni.
De vissza a kezdetekhez. Ha felálltak a jók és rosszak, lényegében mindig három körből áll egy forduló. Az elsőben a gonosz paklijából egyetlen lapot húzva, annak hatásait mellőzve, megnézzük, hova eszi a fene nemezisünket és csatlósait, majd a játékosszám függvényében további lapokat húzva azok hatásait érvényesítjük. Ha ezzel megvagyunk, a játékosok következnek, akik egyéni opcióik mellett kettő nyilvános lapot húznak az amazonok paklijából, valamint három továbbit, amit lefordítva az asztalra helyeznek. A két-két nyilvános kártyával jöhet némi közös tervezgetés, majd miután ez megtörtént, mindenki megnézi a plusz három lapját is, illetve a kommunikációt mellőzve dönt, hogy az így kézben tartott lapokból melyik hármat használja fel a játékos lapján. Így sorrendben érvényesülnek a hatások: haladhatunk, ellenfelek által emelt blokádokat bonthatunk le, normál ellenséget hatástalaníthatunk, szövetségeseket hívhatunk segítségül, de akár direktben támadhatjuk is a gonosz karaktert. Mindennek ára van, így utóbbi például összesen négy tetszőleges ikont, avagy mozgást igényel, egy blokád eltüntetéséhez pedig három lépést kell aktiválnunk, és mivel egy kártyáról csak egy cselekvés használható, természetesen jól át kell gondolni a lépéseinket.
Pláne, hogy ugye hiába beszéltünk össze vagy építettünk fel egy stratégiát, a lefordított lapok játékba kerülése alapvetően forgathatja fel a korábbi tervet. Lehet, hogy sokkal jobb lehetőségeket kapunk, akár a speckó tulajdonságokkal bíró relikviáknak hála, amik duplázhatják is eredményeinket. Ha végül mindenki letudta az összes akciót, jön még egy hatás-fázis, aminél a főellenfél lapján lévő leírás szerint kell cselekedni, és már kezdődik is minden elölről. Amennyiben a védelmi sávunk teljesen lecsökken, vesztettünk, ha viszont sikerül az ellenfélét nullázni (és a végső csapást bevinni), nyertünk!
Valódi amazonok?
A Prospero Hall számos játékkal bizonyított már, nálam ezek közül leginkább a Horrified, a Jaws és a Godzilla a nyerő, már csak a téma miatt is. És bizony a téma ezúttal is adott, de valahogy a tematika ebben az esetben nem annyira jön át. Jenny Frison rajzai például kicsit élettelenek, az illusztrációk lelketlenek. Nem rosszak, de annyira sem a térképen, sem a kártyákon és ellenfél-lapokon nem jön át a Wonder Woman-világ. Maguk a hősök sem annyira izgalmasak, szimpla amazonnak nézném még a főszereplőt is. Fura még a mini-kartonlap-kocka megoldás is. Ha már figuráink vannak az amazonokhoz, a főellenfelekhez miért nem lehetett további hármat legyártani, a sima közkatonákat pedig kartonnal megoldani? Merthogy az öt amazon minősége azért nem az a felső kategória, ráadásul az egységesen arany színezés is fura egy kicsit. Ezek picit érthetetlen dizájneri döntések, pláne a Horrified remek látványvilága és mini-készlete után, esetleg a Villainous absztraktabb figuráit figyelembe véve.
De elég a nyavajgásból, mert az eddig írtak alapján a Wonder Woman: Challenge of the Amazons valami gyenge darab is lehetne, viszont nem az. Maga a gonosz köre, a felkészülés, az alap mechanika egy szimpla kooperatív társast eredményezne, viszont a kártyák körüli kavarás feldobja a játékmenetet, pláne, hogy a sokak által utált alfázást is sikerült vele kiszorítani. Hiszen teljesen felesleges előre megmondani mindenkinek, mit csináljanak, ha a leosztás közben változik, így mindenképpen a többiekre lesz bízva, hogyan döntenek. Az utolsó pillanatban is megváltozhat a felállás, ami, ha nem is hatalmas mértékben, de eléggé befolyásolható. És persze, dobókocka híján is múlhat minden a szerencsén, mert kártyákat húzunk az ellenfél lépéseihez, kártyát húzunk hősünknek, de utóbbinál azért 5-ből 3-at választva egészen jó esélyeink vannak. Ahogy a harcokban is. Így a végeredmény egy hangulatos és izgalmas, szerethető társas, aminek erényein ugyan több szempontból is lehetett volna javítani, de még így könnyen ajánlható a téma kedvelőinek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Társasjátékpontnak!)
