Mielőtt a még mindig dúló battle royale-láz elsöpörte volna a világot, a „melyik műfaj épp a legnépszerűbb” vándorbotot az a MOBA-birtokolta, amely – oly sok más sikeres játékhoz, stílushoz hasonlóan – eredetileg egy rajongói modként indult, hogy aztán a saját lábára álljon, és valóságos birodalmakat keltsen életre. Hiszen minden idők egyik legnépszerűbb játéka, a League of Legends, egy komplett vállalatot (Riot Games) tart el immáron másfél évtizede, de a DOTA 2 is hozzájárult ahhoz, hogy a Valve ki tudjon lépni a Half-Life árnyékából (és úgy megszorongassa a LoL-t, mint előtte és utána senki). Ennek fényében pedig csak idő kérdése volt, hogy a társasjáték-világ mikor próbálja meg ezt adaptálni – és bár az ELO Darkness messze nem az első ilyen próbálkozó, sok szempontból nézve mégis ez imitálja a leghűségesebben a műfajt.
ELO DARKNESS
- Kiadó/partner: Reggie Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-75 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3,36/5
- Ára: a Kickstarter Edition 49, a nlunk járt Deluxe 58 euró, nagyjéból 17 800-21 100 forint
Ránézésre ugyanis minden a helyén van: a fő, 1v1-es módra szabott térképen ott vannak a lane-ek, azok túlvégein a játékosok bázisai, közöttük pedig a tornyok, sőt még a masírozó minionok is. Aki esetleg nem tudná: a MOBA a multiplayer online battle arena rövidítése, egy olyan online műfajé, melyben két csapat csap össze egymással, egyedi hősöket irányítva. A cél eljutni a másik bázisának szívébe és elpusztítani annak fő struktúráját. Ehhez általában három út, azaz lane vezet, melyeken brutális támadóerővel rendelkező őrtornyok találhatók. Ezek elpusztításához alapvetően minionokra/creepekre van szükség, azaz olyan gép által irányított egységekre, akik ezen három útvonalon, periodikusan masíroznak ki a saját bázisról, és kamikaze taktikát alkalmazva kezdik apasztani a tornyok energiáját. Eközben a játékosok tapasztalati pontokat és új felszerelést gyűjtenek, új képességeket nyitnak meg és rendszeresen összecsapnak a másik oldallal.
Az ELO Darknessben a fentiekből pedig meglepően sokat sikerült megőrizni: például a megdöbbentő módon gazdag hőskínálatot is, itt ugyanis 50 (!) karakter közül lehet választani, és azokból összeállítani egy komplett partit. A karakterek öt kasztra oszthatók: lehetnek harcosok, varázslók, mesterlövészek, supportok és junglerek. A betöltött szerepüktől függ, hogy a három lane közül melyikhez tartoznak, és természetesen mindegyikük egyedi képességekkel rendelkezik – három normállal és két ultimate-tel. Az egyedi képességen felül eltérő tulajdonsággal is bírnak: például, hogy a farmolás fázisában mihez lehet a segítségükkel hozzájutni, a befolyásértékük pedig a harci erejüket határozza meg a csaták során.
Maga a játék mindössze 10 fordulóból áll, a fordulók pedig 3 fázisra oszlanak. Az első a farmolásé: ilyenkor kézből kell eldobni kártyákat. Hősök esetén ennek az eredménye laphúzás vagy pénzszerzés lehet, sőt minden eldobott hős tapasztalati pontot gyűjt a kasztjának, amit a játéktéren található táblázaton kell vezetni. A szintlépés értelemszerűen azzal jár, hogy a csatákban nő az adott kaszt ereje, így ez elég fontos része a farmolásnak. Ahogy a másik opció, a tárgyvásárlás is, melynek során a megszerzett arany költhető el olyan kiegészítőkre, mint a páncél, a cipő, vagy egy varázstárgy. Ezek mindegyike fejleszthető is, tovább erősítve az adott kasztot, mert a tárgyak sem egy bizonyos szereplőhöz kötődnek. Összesen öt különböző inventory slot tölthető fel a saját játéktáblán, így a játék végére egész impozáns arzenál rakható össze.
ÚJVILÁGI MENEDZSER
A farmolást mindig a visszavonulás követi, melynek során egy vagy több lane-t is el lehet hagyni. Ilyenkor azonban az ott található minionok mindenképp a saját bázis felé kezdenek el közeledni, és ha egy olyan mezőt hagynak el, amelyen torony található, az adott torony végleg kiesik a játékból, megkönnyítve ezzel az ellenfél dolgát. Ez mégis miért éri meg? Mert így egy másik lane-en erősíthető a jelenlét, és a rövidtávú veszteség bevállalásával akár az egész meccs végkimenete megfordítható. Sőt, ezen akció révén egy hős új feladatkört is betölthet – lanerből gankerré válhat és vica versa, aminek elsősorban a csatában van jelentősége.
Merthogy a visszavonulást követően természetesen csata következik, amely két alfázisra oszlik. Az elsőben képpel lefelé kerülnek fel a kártyák a játéktábla lane-eknek fenntartott részeire, azaz mind a két játékos feltölti a három lane-t (sivatag, erdő, vulkán) hősökkel és egyéb lapokkal. Ezután jön a kihívás fázis, amikor a lapok felfedésre kerülnek, a kezdőjátékos pedig eldönti, elsőként mely lane kerül kiértékelésre. Az adott lane-en való győzelemhez a lehető legmagasabb befolyásértéket kell elérni, a lapok és az egyéb extrák – például a felszerelés – révén. A csaták végkimenetelének befolyásolása érdekében a kezdőjátékostól kezdve mindenki végrehajt egy-egy akciót, egészen addig, míg mindenki passzol. A lehetséges akciók között van a támadás (lényegében a hőskártyákon található képesség aktiválása), az összefűzés (a normál és az ultimate képességek láncolása és ezzel további befolyás szerzése), kapzsivá válás (az adott lane-en egy extra befolyás megszerzése) és a passzolás is. Ennek végeztével történik meg a tényleges kiértékelés és a befolyás meghatározása: a két játékos befolyása közti különbséghez egy külön pontozósáv tartozik, amely azt is megmutatja, hogy a győztes esetlegesen hány hőst képes megölni. A megölt hősök nem esnek ki végleg a játékból, a következő fordulóban visszatérnek, de „elfáradt” állapotban.
A fentiek végeztével az adott forduló véget ér, és jön a szokásos takarítás – a kilootolt táborok eltüntetése, a kézlimitnek való megfelelés (maximum 5 lap lehet a játékosoknál), a hősök elrendezése, végül pedig a kártyahúzás. A játék második felétől kezdődően bizonyos fordulókban különleges dolog is történik: például megjelennek szörnyek, melyek „megszerzésével” különleges jutalom zsebelhető be, újratermelődnek a táborok, és elkezdenek spawnolni a superminionok. Mindez egészen a 10. fordulóig tart, vagy addig, míg egy minion be nem férkőzik valamelyik játékos bázisára, elpusztítva azt.
JÁTSSZD ÚJRA, SAM!
És bár úgy tűnhet, hogy az ELO Darkness alapvetően egy nem bonyolult, könnyen érthető, önmagát játszható MOBA-élményt nyújt, erről sajnos szó sincs. Sokkal helytállóbb azt mondani, hogy ez egy kártyavezérelt, pakliépítős játék, számos MOBA-elemmel, semmint egy igazi MOBA-feldolgozás. A hősök közti direkt konfrontáció hiánya, a gankelés és a táborok használatának totális átértelmezése, az ancientek/nagyobb szörnyek instant levesként való használata (megjelennek és rögtön el is tűnnek) mind-mind kilóg a sorból, ami még nem lenne baj, ha meg tudna állni a saját lábán, de ez sajnos nincs így. A szabályrendszer a harc környékén roskad teljesen magába a logikátlan, következetlen megoldásaival, amin nem segít az sem, hogy a brutális méretű szabálykönyv valójában alig tartalmaz kézzel fogható információt, azt is rémesen apró betűvel és irreálisan sok üres résszel. Nem csoda, hogy készült egy részletes, hivatalos GYIK, amely valamennyire be tudja tömni a szabálykönyv hiányos részeit, de a játékot jobbá nem teszi. Ahogy a segédkártyák hiánya is érthetetlen, mert a csata és a lane-ek használata teli van temérdek apró, könnyen elfelejthető kikötéssel és szabállyal.
Pedig a tartalomra nem lehet panasz. Az 50 hős, az alternatív játékmódok, az opcionális modulok, a részletesen kidolgozott egyszemélyes mód révén az ELO Darkness biztos, hogy nem az a játék, amit egy-két alkalom után ki lehet ismerni, hiszen a pakliépítés már önmagában mintha a feneketlen mélységbe ugranánk. Emiatt kicsit nyomasztó is az első találkozás: a szó szerint több száz kártyalap szortírozása is elég masszív feladat, hát még a meccsek előtti setupolás, bármiféle inzert jelenléte nélkül.
A komponensek minősége sem egyöntetűen pozitív vagy egyenletes. A tokenek ugyan tetszetősek és strapabíróak, a legfontosabb elemekről, a lapokról mindez már nem mondható el. Egy rendkívül furcsa, fényes papírtípusra lettek nyomva, melyek tapintása kicsit hátborzongató. Sokkal inkább emlékeztetnek drága szórólapra vagy újságpapírra, semmint kártyalapra, és ennek okán a sérülékenység érzése is folyamatosan ott van a levegőben.
Nálunk ráadásul a kickstarteres Deluxe változat járt, amely tokenek helyett fantasztikusan kidolgozott műanyag figurákat használ a tornyokhoz, valamint a három minionhoz, de a masszív dobozba még egy vaskos, keményfedeles artbook is befért, amely részletesen bemutatja az összes hőst, felépítve ezzel az ELO-univerzum lore-ját. Beszerezni ezt már gyakorlatilag lehetetlen, és jelenleg az alapjátékot is: hiába ért véget a Kickstarter-kampány 2018-ban, a széleskörű bolti megjelenés még várat magára.
(Az ELO Darknesst a kiadó, a Reggie Games biztosította – köszönjük! A játék teljes egészében angol nyelvű és erősen nyelvfüggő: magyar szabálykönyv és kártyafordítások nem érhetők el hozzá.)
