Az oriflamme szó a latin aurea flamma, azaz „arany láng” kifejezésből ered, ami a középkori francia királyok vörös-arany harci zászlaja volt. Eredetileg ez a St. Denis-i apátság szent lobogója volt, freskók tanúsága szerint elsőként VI. Lajos vonta fel az azincourt-i csatában, bár ezt történészek vitatják. Az viszont bizonyos, hogy a százéves háború során vészterhes jelentést hordozott: amíg le nem vonták, a harcban nem ejtettek foglyokat. Ez különösen a nemesség számára volt rossz ómen, hiszen az esetek többségében általában inkább elfogták őket a váltságdíj reményében, így viszont Dolák-Saly Róbert szavaival élve „az első sorban levők joggal vannak besz@rva”.
Oriflamme
- Hazai kiadó/partner: Reflexshop
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-5
- Játékidő: 15-30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,64/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 5690 forint
A játékban ötven kártya szerepel, összesen öt nemesi ház (játékos) számára, így fejenként tíz-tíz lap jut mindenkinek. Ezeket hátoldal szerint szétválogatjuk, majd keverés után véletlenszerűen kiválasztunk hármat, melyeket eldobunk, ezzel alaposan lecsökkentve az esélyét annak, hogy két játékos azonos eszköztárral indulhasson neki a játéknak. De nemcsak ez a jelentősége ennek a lépésnek, ily módon nem tudhatjuk, hogy ellenfeleink tarsolyában milyen trükkök lapulhatnak. Ráadásul maga a játék csupán hat körig tart, vagyis egy lap mindenkinek a kezében marad majd.
Egy kör tulajdonképpen két fordulóból áll. Az első forduló során a kezdőjátékossal kezdve kártyákat játszunk ki, képpel lefelé, egymás mellé; a második fordulóban a lapok sorrendjében cselekszünk. Az első forduló tulajdonképpen tervezés, ennek során eldönthetjük, hogy a már asztalon szereplő lapok jobb, vagy a bal oldalára (vagy ha úgy jobban tetszik, előre vagy hátra) rakjuk le valamelyik kártyánkat, ezzel megváltoztatva a második forduló sorrendjét. De dönthetünk úgy is, hogy letakarjuk egy már meglévő kártyánkat, ebben az esetben a második fordulóban több tokent nem helyezünk már az alatta levőre, és csak a felső hatása érvényesül.
A második körben jön a végrehajtás, ekkor a jelölt irányban hajtjuk végre a lapok akcióit, mindenki a sajátját. Ha képpel lefelé van, eldönthetjük, hogy úgy hagyjuk, és győzelmi tokent (befolyást) helyezünk rá; vagy megfordítjuk, és azonnal végrehajtjuk hatását (persze előtte meggyőződhetünk róla, hogy mi is az adott kártya). Ha képpel felfelé szerepel, automatikusan újra életbe lép a kártya hatása. Itt jegyezném meg, hogy csak a karakterek maradnak az asztalon, az események a végrehajtás után mindig eldobásra kerülnek, illetve a kártyákon felhalmozott győzelmi pontokat is csak abban az esetben kapjuk meg, ha mi fordítjuk meg a lapot, minden más esetben (hacsak a kártya nem rendelkezik másként) az azt kiiktató ellenfél kap egy tokent.
Nem tudsz te semmit...
Ha ennyi alapján snassz játéknak tűnik az Oriflamme, akkor nagyobbat nem is tévedhetnél. A játék szíve-lelke a lapok hatásaiban rejlik: vannak, melyek másokkal együttműködve fordíthatók hasznunkra – a trónörökös például mindaddig hoz győzelmi pontokat, amíg ő az egyetlen ilyen felfordított kártya; a fejedelem pedig minden szomszédos saját lap után hoz újabb tokeneket a konyhára; ezt kombinálva az egy szomszédos kártya hatását másoló álcamesterrel extra nagy hasznot húzhatunk. De a kémmel lophatunk szomszédjainktól, míg a katonával és az íjásszal másokat iktathatunk ki. Az események közül az összeesküvés arccal lefelé nagy hasznot hozhat, de könnyen összetéveszthető a csapdával, amit szintén nem fogunk felfordítani; és míg a dekrétummal a kártyasorrendet tudjuk manipulálni, addig a merénylettel bármit levehetünk.
Az Oriflamme roppant egyszerű eszközöket ad a játékosok kezébe, mégis lehetőségek, csapdák és trükkök egész sorát teszi lehetővé. Részben dedukcióra, blöffölésre épít a játékmenet, mely annál élvezetesebb, minél többen játszanak vele, nem véletlenül alkották meg a szabályt három-öt főre. Létezik ugyan egy kétjátékos alternatíva is, ekkor két-két házat irányítunk majd, és egyszerre csak három lap van a kezünkben, ehhez húzunk újabbakat a saját készletünkből – de ez korántsem adja vissza a többfrontos csatározás néha kaotikus, mégis szórakoztató élményét.
A viszonylag hosszú kártyák minőségiek, alakjuknál fogva könnyen alájuk tudunk lesni, tokenekből is több mint elegendő akad, illetve minden játékos számára jut egy segédlet, hogy ne kelljen minden lap pontos hatását észben tartani. Az illusztrációk mutatósak és egyértelműek, a színkódolás ötletesen, igényesen lett megvalósítva a kártyák képes oldalán is, a hatások leírása könnyen olvasható. A magunk részéről még reménykedünk az Oriflamme: Ablaze kiegészítő honosításában is, mellyel újabb kártyákkal dobhatjuk fel az amúgy cseppet sem unalmas alapjátékot, melyet jó szívvel ajánlunk baráti társaságoknak, vagy gyorsasága, pörgőssége okán filler játéknak, könnyű tanulhatósága miatt felvezetőnek vagy levezetőnek egy társasjátékos délutánra.
(A játékot partnerünk, a Reflexshop biztosította – köszönjük!)
