A Monsterpocalypse első kiadása 2008-ban jelent meg, a második pedig a frissített modellekkel és játékszabállyal már meg is érkezett. Itt nem a hagyományos értelemben vett társasjátékról van szó, legalábbis abban a tekintetben, hogy nem egy dobozt kapunk, amit kipakolva már játszhatunk is. Ez egy ízig-vérig gyűjtögetős játék, melynek a kezdőkészlet csupán az alapjait fekteti le, de csak egy játékos számára – szükségünk lesz tehát még valakire, aki hasonlóan tesz. És a kör még nem zárult be, mert piciny seregünket további modelleket gyűjtögetve fejleszthetjük és alakítgathatjuk tovább, még több frakcióval, szörnyeteggel, egységgel, épülettel.
Monsterpocalypse
- Partner/Kiadó: Privateer Press
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2 fő
- Játékidő: átlagosan 45-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,0/5
- Ajánlott fogyasztói ár: egy kezdőkészlet 60 dollár, nagyjából 17 900 forint
A Monsterpocalypse a szörnyfilmeket hozza el az asztalra, a hatalmas hüllőktől az óriási majmokon át, a különféle mechákon keresztül, a marsi inváziós flottáig, így a kozmikus és radioaktív szörnyetegekkel bezárólag minden van, amire egy kaiju-rajongó vágyhat. A játéktéren ezek két oldalra, a Védelmezőkre és a Rombolókra bontva küzdenek egymással, mindegyiket egy (vagy több) szörnyeteg és egy sor kisebb egység jeleníti meg. Mindegyik jószághoz és épülethez tartozik egy adatlap is, melyen a legfontosabb tulajdonságaik és képességeik kapnak helyet, úgy mint sebesség, védelem és a különféle támadások. A játék harmadik szereplője pedig maga a terep, melyen kulcsfontosságú pozíciók, nehezen vagy egyáltalán nem járható terepek és az épületek is helyet kapnak. Ezek szerepe is fontos, a taktikázás egy újabb rétegét adják.
A játék előkészületei során felváltva pakoljuk le az épületeket, és elkülönítjük kockáinkat, melyek nem véletlenül pompáznak fehér (akció), kék (boost) és piros (power) színekben: ebben a sorrendben nő rajtuk a siker esélye. Egy kör során felváltva lépünk, és ha rajtunk a sor , akkor eldönthetjük, hogy a szörnyeket vagy az egységeinket szeretnénk használni a fordulónk során. Ennek függvényében árnyalatnyival eltérnek a tevékenységeink, de alapvetően a felkészülés-mozgatás-támadás-tisztázás sorrendet követik, akármelyik csapatunkra is esik a választás. A lényeg annyi, hogy csak az adott csapatra vonatkozó raktárban levő akciókockákat használhatjuk (a kék kockák különlegessége, hogy sosem fogynak ki). Amit pedig nem használunk fel, az a tisztázás során átvándorol a másik oldalra, azaz a fel nem használt egység-akciókockák a szörnykészletbe vándorolnak és fordítva.
Kockázatos vállalkozás
Kockáinkra tehát leginkább mint erőforrásra érdemes tekinteni, egyaránt ezeket használjuk a kisebb jószágok vég nélküli „megidézésére” és a támadásokra. A legerősebb piros kockákat pedig csak szörnyetegünk használhatja, bármelyik támadásának felerősítéséhez, de a különleges csapások használatához is szüksége van legalább egyre. Ezekhez hozzájutni csak úgy lehet, ha egységeket pusztítunk el, épületeket védelmezünk vagy rombolunk, vagy erőpontokat foglalunk el a térképen. Felhasználásuk során pedig „elégnek”, vagyis visszakerülnek a raktárba.
Ugyan nem kötelező az adatlapon feltüntetett számú dobókocka igénybevétele, de erősen ajánlott, mert egy-egy támadás csak akkor sikeres, ha a bevetett kockákon szerepelő találatok összege egyenlő, vagy meghaladja a célpont védelmét. Ez pedig a szörnyeknél igen magas szám, így sok kocka bevetése kell ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen megkarcolni egymást. De szerencsére nemcsak a két szörnynek van esélye egymás ellen, egységeinkkel kombinált támadást is végrehajthatunk, ekkor összeadódnak felhasznált kockáink találatai. Siker esetén a célpont egy (vagy super damage esetén kettő) sérülést szenved el, a kisebb egységek és épületek pedig azonnal elpusztulnak, míg a szörnyetegeknek hosszabb életerő csíkja és kétoldalas adatlapja van. Az alapforma után, elég sérülés elszenvedésével „bevadulhatnak” és erősebbé, veszélyesebbé válnak, ezzel új színt visznek a játék derekán az összecsapásokba.
Igazán élvezetessé pedig akkor válik a harc, mikor a főszereplők, azaz a szörnyek találkoznak: ekkor jutnak igazán szerephez a speciális csapások, melyekkel egymást vághatjuk vagy dobhatjuk épületekhez, egységeket taposhatunk el és épületeken átrongyolva tombolhatunk. Persze a leomló épületek kigyulladhatnak, robbanhatnak, és amúgy is, a velük való ütközés extra sérülést jelent, amit ki is kell használni.
Gazdaságos kiszerelés
A Monsterpocalypse egy a szó szoros értelmében vett skirmish játék, melyben kisebb csapatok küzdenek egymással, az ellenfél vezérének legyőzéséig. Kiismeréséhez szükséges saját és ellenfelünk egységeinek, az esetleges különleges épületek beható ismerete, plusz taktikázásban is bővelkedik: csapdát állíthatunk, erőforrásokat tagadhatunk meg, fedezéket használhatunk és még sorolhatnám. De nem teszem, helyette inkább lássuk, miből élünk, vagyis inkább halunk.
Az egységek vegyesen fém és/vagy műgyanta elemekből állnak, utóbbiak csiszolásánál szájmaszk viselete erősen ajánlott. Az összeállításhoz superglue (cianoakrilát pillanatragasztó, abból is a zseléset ajánlanám), finom reszelő és hobbikés szükséges, ezután jöhet a festés, ha azt szeretnénk, hogy valahogy ki is nézzenek a csatatéren megjelenő alakok. A csatatéren, mely a kezdődobozban egy összehajtogatott papírlap és egy sor papírmasé épület, utóbbiakat ugyan nem bánom, de az előbbi igen fájó pont és abszolút bazári benyomást kelt. Persze mindent lehet kapni külön is... szebbet, különlegesebbet, tartósabbat: jó pénzért.
Ez így pedig már több, mint egyszerű társasjáték – teljes nyugalommal nevezhető hobbinak. Méghozzá, ahogy az a miniatűrökkel operáló aréna-, skirmish- és wargame címeknél megszokhattuk, egy igen idő- és pénzigényes hobbinak. Hogy ez előnyére válik vagy hátrányára, azt mindenki döntse el maga, de egy biztos: ha az ember beugrik a nyúl üregébe, aligha lehet onnan szabadulni. De lehet, hogy nem is akar majd.
(A játékot partnerünk, a Privateer Press biztosította – köszönjük!)
