Ha valaki azt mondja, hogy manapság már nehéz bármilyen műfajban is újat alkotni, akkor azért arra mindig van valami kiváló példa, amit felmutatva megkérdőjelezhetjük a kijelentés valóságtartalmát. Mármint, persze, egyre nehezebb új ötletekkel előállni, azonban még mindig nem képtelenség, és ezt lényegében a 2019-es, hozzánk a Reflexshop kiadásában most elérkező Kartográfusok is bizonyítja. Elvégre a majdhogynem ismeretlennek mondható Jordy Adan játéka igen gyorsan az élvonalba került (BGG-n az első 200-ban van, míg családi kategóriában a 20.), méghozzá nem véletlenül: a héten már bemutattuk a méltán híres Uwe Rosenberg készítette, szintén 2019-es Második esélyt, azonban a Kartográfusok, miközben szintúgy a flip & write vonalába tartozik, a megszokott poliominós rajzolgatást fantasy környezetbe helyezi, melyben a harc legalább olyan fontos, mint a birodalom feltérképezése.
Kartográfusok (Cartographers)
- Hazai kiadó: Reflexshop
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-100 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,89/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 4990 forint
Gimnax királynő elrendelte az északi földterületek birodalmához csatolását, a szolgálatában álló térképészként pedig a te feladatod lesz a táj feltérképezése… – kezdi a szabálykönyv az alapul szolgáló helyzet ismertetését, ami meg is adja az alaphangulatot a területek megrajzolásához. Ami meglepetést okozhat, az a viszonylag kis doboz tartalma, elvégre súlya becsapós: a a legtöbbet a 100 kétoldalas térképlap teszi hozzá, míg kártyából összesen van 41, ebbe beleszámolva minden összetevőt (kiegészítve négy kis ceruzával), miközben öt laptípussal is találkozhatunk a kínálatban. És bár elsőre így azt gondolhatnánk, hogy a tartalom foghíjas, ám ez nem fedi a valóságot, sőt lehetőségünk számtalan akad.
Fordíts és rajzolj!
A setup elég egyszerű, mindössze egy A-B-C-D feladatsort (rendeletek) kell felhelyezni, ami minden játékosra vonatkozik, ezekhez véletlenszerűen választott pontkártyák csatlakoznak, plusz kikerül az asztalra egy évszakmérő “pakli” a négy lappal. Ami fontos, az a megkevert felfedezéskártyákból álló másik pakli, amibe évszakonként egyre több rajtaütéskártya is kerül, és lényegében végeztünk is. A feladat, hogy a játékosok elé tett személyes térképlapokra az évszakok során minden aktivált felfedezéskártya és rajtaütés alakzata felkerüljön, ezzel egyre inkább kitöltve a rendelkezésre álló területet.
Mindez azonban egy szimpla flip & write lenne, csak névlegesen térképészekre bízva az akciót, a Kartográfusok azonban hű az elnevezéséhez. Vannak eltérő területek (víz, erdő, termőföld és a többi), előre berajzolt hegyek (választott esetben pusztaságok), melyekre nem lehet építkezni, sőt romok, amik a lapok között is előkerülnek, és amikre egyből másik lapot kell húzni, de úgy, hogy az így aktivált alakzatot a térképen is romra rajzoljuk. És hogy ez miért jó? Nos, az évszakok eltérő rendeletekhez kötöttek, és a szezon végén az azokhoz tartozó feladatok teljesítésével szerezhetünk csillagokat. Építsünk ki erdőterületet hegyeink között, a romokat szántófölddel terítsük be, melléjük pedig kerüljön víz… számos lehetőség van a repertoárban. És bár elsőre azt gondoltam, hogy nagyon kevés a 13 darab felfedezéskártya, a helyzet az, hogy a sok esetben választható alakzat vagy földterület csak eszköz, míg a cél és a lehetőség állandóan változik a 16 darab pontkártyának hála. Nem utolsó sorban pedig bejön a képbe a rajtaütés, aminél valamilyen horda támadását kell lejátszani, ilyen esetben pedig a térképlapok gazdát cserélnek, és a rivális térképészek egymásnak firkantják fel a szörnyekkel teli formákat, ezzel jobb esetben mínusz pontokat adva és közben nehezítve az ellenfél dolgát.
A Királynőért és a birodalomért!
Opció tehát van bőven, a játéknak jószerivel akárhányan nekiülhetnek (számukat a sokszorosítható térképlapok határozzák meg), de egyjátékos módot is kapunk (sőt egy applikáció formájában telefonra is megvásárolhatjuk a Cartographerst), szóval minden igényt sikerült kielégíteni. A Reflexshopnál kapható promókártyákkal nemcsak új rajtaütéslapok hívhatók be, de segítségeket is szerezhetünk az évszakonként egyszer használatos képességkártyák képében, ami egy kicsit feldobja az élményt, ezzel még izgalmasabbá téve a térképek megrajzolását. Izgalomban márpedig nincs hiány: alaposan ki kell használni a lehetőségeket, nem árt előre gondolkodni, hogy legközelebb mire lesz szükség, azonban mindig készenlétben kell állni, mert a kialakult helyzet bármikor borulhat, illetve nem biztos, hogy pont az az alakzat vagy terület érkezik, amire szükségünk volna. Ez fűszerezi meg leginkább a játékot, aminél a legvégén a legtöbb pontot begyűjtő térképész nyer.
A koncepció és a mechanika tehát változatos és izgalmas, kiváló kompetitív játékot eredményez, aminél a kreativitás és a taktika is fontos szerephez jut (az alakzatokat pl. forgathatjuk és tükrözhetjük), ehhez pedig a dizájn is nagyszerűen asszisztál. A kártyalapok minősége teljesen megfelelő, az illusztrációk pedig kifejezetten szépek, színesek, a szörnyek és helyszínek is nagyon mutatósak, bár már a borítókép is megkapó. Éppen ennek köszönhető, hogy azért azt sajnálom, hogy csak 13 felfedezéskártya kapott helyet a dobozban, hiszen lehetne akár kétszer ennyi is, az sem volna olyan sok, de lényegében ennyi, amit fel tudok hozni a Kartográfusok “ellen”. Egyszerű, de egyszerűségében és műfajában egészen mély és változatos köröket kínáló játék, amit bármikor elő lehet venni egy kis rajzolgatáshoz.
