A társasozni vágyó és szerető doktoranduszok nagy kedvence a Genius Games. John Coveyou amerikai cége a tudományos témákkal foglalkozik, így az ionok és atomok mellett a periódusos rendszer és a génmanipulálás is előkerült már játékos formában, ezúttal pedig a Cytosis alapjait sikerült úgy megbolygatni, hogy egy egészen új és kimondottan szépen felépített eredmény szülessen, amely a növénytanba is elvezeti az érdeklődőket. Szó szerint, hiszen ahogy mindig, úgy ezúttal is két füzetet kapunk a játékhoz, és míg az egyik a tudományos hátteret mutatja be, így szépen el is magyarázza azt, hogy mi történik a játékban, és miért végzünk el feladatokat, addig a másik természetesen a szabályokra koncentrálva fekteti le a játékmenet alapjait. Amik ezúttal még színesebb képet mutatnak.
Cellulose: A Plant Cell Biology Game
- Partner/kiadó: Genius Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,25/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 50 euró, nagyjából 19 300 forint
A Genius Games-re jellemző forma és színvilág mögött ezúttal két táblán zajlik az akció, ezek a táblák pedig játékosszám szerint kerülnek az asztalra, hogy utána a játékosok saját színű jelölői, az indítást követően, a megfelelő helyekről kezdjenek. A növénytábla a napkelte fázisáért felel, itt két területre van osztva a tábla, egy alsó, föld alatti részre, a gyökerekkel, valamint egy felsőre, ami már a növény szárát és a leveleit tartalmazza. Emellett pedig ott van a nappali fázis nagyobb, normál játéktáblája, aminél az életpontoktól kezdve a kártyákig, a vízig és szén-dioxidig számos elemet kell figyelni. A setup ettől függetlenül nem túl összetett, nem is tart sokáig, az összetevők egyértelmű hellyel és feladattal rendelkeznek, miközben a fő cél a sejtfal felépítése, amiből mindenki kiveszi a saját részét, de lényegében úgyis az életerő, avagy az életpontok mennyisége számít.
Kihajtás
Ahogy már említettem, lényegében két fontos fázis van a játékban, ez a napkelte és a nappal, aminek során előbbinél begyűjtünk a megfelelő nyersanyagok beadásával, a befoglalt pontokon, hogy utána utóbbin munkáslehelyezős mechanikával további nyersanyagokat szerezzünk. Ha mindez megvolt, érkezik az este, a növények is nyugovóra térnek, hogy egy tisztítási fázis után minden kezdődjön elölről. De kezdjük az elején.
Mint már szóba került, a napkelte során, a növénytáblán lévő jelzőink dolgoznak, méghozzá annak megfelelően, hogy az előző forduló nappalán hol állapodtak meg. Akár mozgattuk valamelyik jelzőt, akár nem, az egyik a felső területen, a másik a lenti területen lévő pozíciója alapján biztosít némi összetevőt, majd ahogy fejlesztjük (több ágból kiválasztva a megfelelőt, miközben visszafelé nem haladhatunk), úgy képes egyre több és jobb hatást hozni. Persze minél több mindent kapunk, annál több mindent kell adnunk cserébe, mikor a soron következő pontra akarunk lépni, így a következő napkeltére soha nem árt felkészülni mindazon nyersanyagokkal, amik a választott irány szerinti helyszínen szükségesek. Mert mint mindennek, itt is ára van a választott hatásnak, de cserébe nemcsak mitokondriummal vagy hormonokkal, de akár életpontokkal is gazdagodhatunk. Van, aminél egyszeri bevétellel, van, aminél minden egyes forduló elején.
De a legtöbb lehetőség a második, nappali fázis során vár ránk, a fő játéktáblán. Itt ugyanis lerakhatjuk munkásainkat, melyekkel számos akciót biztosíthatunk be magunknak. És ezt tessék szó szerint érteni, mert számos nyersanyagnál van egy helyet jelentő terület, ami a legjobban termel, viszont oda abban a fordulóban más senki nem mehet, csak a valamivel kevesebbért elérhető vagy éppen drágább szomszédságba. Itt szerezhetünk proteint, vizet, szén-dioxidot, de a kártyákon felül a sejtfalhoz szükséges szénhidrát is így érhető el, miközben a napkelte-fázisban használt jelölőket is ekkor mozgathatjuk, az új pont árának kifizetésével. Sőt, a játéktábla közepén egy “területfoglalós” szekció is rendelkezésre áll, ahova a vizet tölthetjük, aztán aki a forduló végére a legtöbbet rakta be, az a saját mennyiségét visszarakja a közös készletbe, viszont a következő fordulóra kap egy extra, szürke munkást, valamint életponttal is gazdagodik. A többiek pedig gyűjtik tovább a vizüket. És akkor még ott vannak a lehelyezett munkás aktiválásakor használható kártyák, amiknél szintén be kell adni valamit, de általában megéri, sőt az enzimeknél olyan kombókat tudunk összehozni, amik a lapokat összefoglalva számos bónuszt nyújtanak. Ha pedig megépült a sejtfal, a több módon született életpontokat összeadva kiderül, ki volt a legjobb botanikus, akinek hála a növény nem sorvadt el a ragyogó májusi nap alatti hőségben.
Még mindig iskolai kötelező
Vagyis inkább lehetne, ha valaki Magyarországon is felfedezné a Genius Games alkotásait, már ami a kiadókat illeti. És most már tényleg ideje lenne, mert míg a Subatomic és átlagban a többi kiadvány erősen szórakoztató, nem mellesleg tudományos/tanulási céllal is nyugodtan alkalmazható és bevethető játék volt, a Genotype pedig a Paul Salomon-i összetettebb, nem mindig kellően intuitív, de elképesztő elegyet alkotó vonalat bővítette, addig a Cellulose: A Plant Cell Biology Game szerintem a kiadó legjobbja, amely szintén számos elemet és játékstílust ötvöz (a normál munkáslehelyezéstől a területfoglaláson át a kártyás szettépitésig/kombinálásig és a képességfa-építésig), de azokat egy nagyon szépen felépített és kerek egész végeredmény képében tálalja, kellemes külsővel. Egy pillanatig nem éreztem úgy, hogy valami feleslegesen van jelen, nem jól lett megoldva, netán teljesen érthetetlen és túlbonyolított. Minden adja magát, a tudományos oldalról is rendben van, ráadásul a választás lehetősége is abszolút jelen van, elvégre számos módon dolgozhatunk győzelmünkön, az építkezésen, a nyersanyagok gyűjtésén, a szettépítésen vagy éppen a fejlesztésen. És bizony minden számít, minden lényeges, főleg a végén, ha megépült a sejtfal.
Mert bár az elején még úgy tűnik, hogy ez bizony elég soká fog bekövetkezni, ha beindulnak a dolgok, a játékosok pedig ügyesen használják a lehetőségeket és hatásokat, akkor olyanná válik a helyzet, mintha a sejtfal végül magától épülne, folyamatosan bővítve a sávot, ezzel még a vízkészletre is hatva, az utolsó fordulóban már kellően megszorongatva mindenkit, hogy vajon még mi húzható be gyorsan, mik a maradék lehetőségek, mielőtt valaki befejezi a nagy, közös művet. Szóval a Genius Games és John Coveyou ismét nagyszerű játékot tett le az asztalra, ami újra (és újra) elhozza magával azt a fontos felvetést is, hogy a rengeteg jól jövedelmező és nagy tömegekhez szóló játék mellett valamelyik kiadónak érdemes lenne bevállalni a Cellulose: A Plant Cell Biology Game-szerű társasok valamelyikét is (vagy akár többet, hiszen a témák mind megférnének egymás mellett), amit aztán, akár egy kormányzati támogatással az iskolákba is el lehetne juttatni, már persze a hagyományos kereskedelmi forgalmon túl. Mert játékos és könnyed formában kínálnak olyan tudást, amit a diákok, a gyerekek többsége nehezebben fogad be, érthető módon, így viszont rá lennének vezetve arra, hogy hogyan lehet tanulni és szórakozni, játszani egyszerre. Mert az alkotók felől jó eséllyel pont ez a lényeg, és aminél nincs jobb cégér: ez az elképzelés kiválóan megvalósul a fejlesztő játékaiban. A Cellulose pedig pont nem kivétel, hanem az egyik legjobb példa, amivel a Genius Games a címben szereplő módjára hajtott ki, hogy az éltető fényben sütkérezve fejlődjön és teljesedjen ki még jobban. Remélhetőleg egy még ennél is jobb játék képében.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Genius Gamesnek! A játékhoz szükséges az angol nyelvtudás, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
