A Virulence szomorú és szűnni nem akaró aktualitását talán nem kell ecsetelnem. A játék során egy vírus „bőrébe” bújunk és kelünk versenyre a többi játékossal. A cél a lehető legfertőzőbb törzs létrehozása egy egyszerű, gyorsan tanulható és pörgős kártyajáték során.
Virulence
- Partner/Kiadó: Genius Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 10-20 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,67/5
- Ára: a kiadó webshopjából 20 euró, nagyjából 7000 forint, de idehaza is hasonló áron kapható
A vírusok roppant érdekes teremtmények. Egyetlen céljuk a szaporodás, melyet általában a gazdatest kárára tesznek. A szervezetbe bejutva megfelelő sejtekre való feltapadásuk után azzal összeolvadnak és örökítő anyaguk „felülírja” annak normális működését, mintegy „vírusgyárrá” alakítva. A sejt vírussal való telítődése után a sejtfal megreped, és a felhalmozódott vírusok gazdájuk pusztulása árán szabadulnak ki a környezetükbe, ahol tovább folytatják destruktív életciklusukat. Az örökítőanyagot, azaz a vírus „lelkét” egy fehérjeburok védi, ez lehet egyebek mellett ikozahedrális (pl. a járványos gyermekbénulásért felelős poliovírus) vagy helikális (pl. az ebolavírus vagy a veszettségért felelős vírus) felépítésű. Ezt pedig további lipidburok (pl. a koronavírust) is védheti, mely mintegy mellesleg fertőzőképességét és a mutáció bekövetkezésének esélyét is emeli.
A mutáns törzs
Mindezen fogalmak pedig feltűnnek a játékban kijátszható lapok formájában, melyekből szetteket építünk, vagy egyéb módon szerzünk, esetleg vesztünk győzelmi pontokat. Az asztal közepére osztott, játékosszámnak megfelelő számú helyen lerakott lapra (első helyre kettő kerül) kell „licitálnunk” a kezünkben levő számértékkel rendelkező kártyák segítségével. Minden játékos titokban kirak egy lapot, majd egyszerre felfordítva azokat, az értéksorrend szerint választhatunk nekünk tetsző lapot. Döntetlen esetén kockadobással határozzuk meg a nyertest (van kockadobást erősítő lap is), ezután a licitálásra használt kártyák eldobásra kerülnek. Az eldobott lapokat csak a hetedik, speciális kártyánk kijátszásával vehetjük fel, ekkor azonban nem választhatunk oszlopot. A játék addig tart, amíg a középső sort hiánytalanul ki tudjuk rakni, ezután összegezzük a pontokat és véget ér a meccs.
Az igazi agytorna akkor kezdődik, amikor hátrányos kártya (vakcina, gyenge mutáció) kerül az asztalra, mert nem tudhatjuk, hogy kinek mennyire fontos, vagy mekkora kockázatot vállal a többi helyen található lapért. A lapok közt van pontot érő lap, de akad olyan is (helikális, ikozahedrális) melyből minél többet kell gyűjtenünk, hogy a szett sokat érjen; egy szett elkészültével nyithatunk egy újabb oszlopot ugyanabból. A lipidburok pedig annak ér pontot, aki a legtöbbet vagy a második legtöbbet birtokolja belőle, miközben az, akinek a legkevesebb van, pontot veszt.
A játékosok száma hivatalosan ugyan kettőről indul, de ezesetben egy harmadik „próbababa” is játszik, egyértelműen jelezve azt, hogy ez bizony csak egy kényszermegoldás – a játék három vagy négy résztvevővel az igazi. Az illusztrációk teljesen megfelelnek a célnak, de a lapok minősége közepes, elég sérülékeny a sarkuk, ez az egyenes következménye annak, hogy viszonylag nehezen keverhetők. Ha tehát hosszú életet szeretnénk neki, vagy gyakran előkerül a játék, erősen ajánlott a kártyavédő használata. A mellékelt dobókockák hatosa helyett a biológiai veszély nemzetközi jele jópofa húzás, de nagyjából ennyi. A Virulence nem váltja meg a világot, de nem is kell neki: éppen elég az is, hogy a lapok kapcsán egy kis utánajárással többet is megtudtunk a vírusokról, szaporodásukról, fajtáikról.
Az Iont játszva szó szerint játék a tanulás, és bár az egész periódusos rendszert nem vetjük be, még így is számos semleges töltésű molekulát van lehetőségünk előállítani. A savak, lúgok és sók pedig csak a kezdetet jelentik, a két mellékelt kiegészítővel atomok más csoportjaival is megismerkedhetünk. Na, de mi is az ion? Elektrontöbblettel vagy -hiánnyal, magyarán töltéssel rendelkező atom vagy molekula. Az ionok keletkezéséhez pedig valamilyen energiára – hőre, elektromosságra, sugárzásra – van szükség, hogy elektront adjon le vagy vegyen fel egy adott részecske. Ezek a negatív (anion) vagy pozitív (kation) töltésű ionok pedig előszeretettel lépnek reakcióba egymással, és különféle kémiai kötések által új, összetett vegyületek jönnek létre. De ahelyett, hogy nagyon mélyre merülnénk a témában, maradjunk inkább a felszínen, és nézzük meg, hogyan lesz ebből játék.
Ion
- Partner/Kiadó: Genius Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-7 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,37/5
- Ára: a kiadó webshopjából 20 euró, nagyjából 7000 forint, de idehaza is hasonló áron kapható
A könnyebb tanulhatóság érdekében van egy „kezdő” és egy „haladó” játékmód, melyek lényegében csak a felhasznált lapokban és néhány extra lehetőségben különböznek egymástól, a játékmenet alapvetően ugyanaz marad. Az elemeket tartalmazó pakliból minden játékos kap nyolc (kiegészítővel kilenc) lapot, ezekből egyet megtarthat, majd a többit továbbadja a szomszédjának. Ez a draftolás az utolsó két lapig tart, ekkor vége a körnek, és összegezzük a pontokat, három kör után pedig végső győztest hirdethetünk. A cél a semleges molekulák létrehozása, kationok és anionok egyesítésével, többszörös töltéssel rendelkező elemek esetén pedig azokat csak azonos számú ellentétes polaritású lappal tudjuk semlegesíteni.
A kör végén a semleges molekulák kerülnek beszámításra, ezek mindig annyit érnek, amennyi együttesen jelölve van a két vagy több alkotóelemükön, míg az eleve semleges nemesgázok hármas szettekbe rendezhetők, ezek teljességétől függően jár értük jutalom. Kiegészítővel érkeznek az átmenetifémek, itt eldönthetjük, hogy melyik felét használjuk, míg a radiokatív elemeknél az összesített bomlási érték alapján, a játékosok sorrendje szerint kapunk pontokat.
Ezt az egyszerű szettépítést kicsit feldobják a vegyület-lapok, melyek afféle közös célként szolgálnak a bónuszpontokért mindenki számára: ezeken két vegyület található (pl.: sósav és fluorán), melyekért további győzelmi pontokat zsebelhetünk be. Az összetett ionokat bevezető kiegészítővel pedig további négy közös lap is felkerül az asztalra, illetve három token is rendelkezésre áll. Ez utóbbiak felhasználásával kezünkből vagy a közösből is kijátszhatunk egy extra lapot, vagy akár a kör végén meglévő elemeinket is újrakombinálhatjuk a jobb pontszám reményében.
A Virulence-szel ellentétben itt már jutott védelem a kártyáknak is, bár könnyebben ezeket sem lehet keverni, és még így is sérülékenyek. A két részre osztott dobozban minden kényelmesen elfér, sok extrának nem is kell hely. Az Ion igazán élvezetessé három vagy több játékossal válik, és nem egy bonyolult játék, de remek eszköz arra, hogy közben tudást adjon át. Bár a játék maga nem magyaráz, csak szemléltet, vagyis kíváncsiságra is szükség van a tanuláshoz, ideális esetben viszont egy tanár kezében kiváló eszköz lehet. Persze a játékot ezek nélkül is élvezni lehet, az extra lapok bekeverésével pedig már valamivel komolyabb taktikázás is kell a győzelemhez. A Genius Games többi játékához hasonlóan itt is játék a tanulás, jó bevezetésnek, ismerkedésnek, vagy a téma kedvelőinek egyaránt.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Genius Gamesnek!)
