A macedóniai Final Frontier Games már számos érdekes és izgalmas társast letett az asztalra, az pedig a saját szegénységi bizonyítványom, hogy még egyikkel sem futottam össze. Az mindenesetre biztos, hogy a Coloma már most szimpatikus, a nagyszerű külföldi kiadásokat is készleten tartó Gamewiztől érkezett Merchants Cove után pedig tuti át fogom még nézni párszor a kiadó kínálatát. Mert megszokott társasjátékos esténken a Merchants Cove előkerült, majd jött, látott és győzött, lényegében senkit sem hagyva hátra elégedetlenül, mert bár előfordult pár érdekesség a meccs során, de minden hiba a saját számlánkra írható, no és arra, hogy nem 5 óra masszív társasozás után kell nekiállni egy aszimmetrikus, közepes eurónak, mert este tíz felé már könnyen heavy lesz belőle. Barátom barátja mondta, hogy hallott már ilyet. Mi pedig ballépéseink ellenére hajnali egy óráig nagyszerűen szórakoztunk.
Merchants Cove
- Hazai partner: Gamewiz
- Kiadó: Final Frontier Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,76/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Gamewiznél 20 990 forint, minden kiegészítő 6490
Ahogy már említettem, aszimmetrikus játékról van szó, ami a setup során is egyből nyilvánvalóvá válik, elvégre a viszonylag nagy dobozban van ugyan egy központi tábla, amin a kuncsaftok gyűlnek és utaznak ide-oda, valamint itt érhetők el a helyiek is, hogy kártyák képében segítsék a kereskedők munkáját, de a lényegi akció mindenkinek a saját tábláján zajlik. Emiatt pedig a Merchants Cove meglehetősen helyigényes, hiszen egyfelől már a nagy tábla is szépen befoglalja az asztal közepét, de a karakter külön játékostáblával és raktárkészlettel rendelkeznek, ami aztán pláne igényel némi üres területet. Emiatt a setup elsőre nem is túl egyszerű, de a játékot “kiismerve” azért lényegesen gyorsul a rendezés, aminek során mindenkinek van egy saját előkészítése, ezt pedig a választott karakter különálló füzetében találja. Az alapdoboz összesen négy kereskedőt biztosít, teljesen eltérő játékmenettel, ehhez pedig még jön három különálló kiegészítő, amik egy-egy extra szereplőt hoznak a képbe. A cél azonban (majdnem) mindenkinél egyezik: három nap alatt a lehető legtöbb, csónakkal érkező delikvensnek eladni a saját portékát, egyúttal támogatást szerezni a közösségtől, valamint segítőket begyűjteni a kártyák segítségével. Hogy ezt kockadobálással, golyók gyűjtögetésével vagy éppen kis hajók tologatásával oldjuk meg, az már rajtunk múlik.
Őstermelők
Maga a játék több fázisra bontható. Egyfelől a legfontosabb, hogy ugye három napunk van, ezt a három napot pedig a központi táblán lévő óra jelképezi, amin a Rosenberg-játékok mintájára lépdelnek végig a játékosok, avagy mindig az jön, aki a jelzőjével vagy leghátul, vagy egyező sorrend esetén legfelül van a stócban. Akcióit a saját tábláján látva lelépi az így szükséges időmennyiséget, elvégzi az ezért végrehajtható cselekvést, majd megint az következik, aki leghátul vagy legfelül áll. Így megy ez a nap végéig, utána jön egy rendrakás, majd kezdődik minden elölről, csak éppen átkerülnek az óra bizonyos elemei, ezzel rövidítve a napot, illetve megnyílik két hosszabbítás is, amik egyfelől negatív hatást hoznak arra, aki él velük, másfelől viszont extra órákat biztosítanak, ha arra volna szükség. Márpedig szükség van rá, mert termelni kell, különben nincs bevétel.
És hogy kiknek adunk el portékát? Az órákon haladva időnként van egy jelölés, ami mutatja, hogy a húzózsákból az aktív játékosnak (aki áthaladt ezen a szakaszon) ki kell vennie egy meeple-t (de előfordulhat, hogy kettőt is), azt pedig egyből le kell tenni a központi táblán lévő hat hajó egyikébe. Ezek a kis járművek 4 férőhellyel rendelkeznek, eleve 2 fővel indulnak, ha pedig valamelyik megtelik, azt az aktuális játékos elindítja a város felé, majd kiköt a legelső, bal oldali, szabad helyen, attól függően, hogy az öböl melyik területéről indult el. Kettő van ugyanis, mindkettőnél kettő stéggel. Normál esetben aztán a kiszálló meeple-öknek lehet eladni az elkészült tárgyakat, és bizony minden stégnél meg van határozva, hogy ott mit lehet értékesíteni. Bal szélen nagy portékát, a középső kettőn kicsit, a jobbon pedig bármit, csak éppen ezzel rontást hozunk a fejünkre, merthogy a feketepiac rossz hírű környékén, a mocsokban és bűnben gázolva árusítjuk a cuccot.
Ami jópofa megoldás, hogy ha egy hajó megtelik, de a saját oldalán már nem tud kikötni (tehát ott két stég már foglalt), akkor a benne lévő meeple-ök a város megfelelő színű házaiba kerülnek, vagy éppen a barlangba, ha sikerül szürke zsiványt kihúzni a zsákból. Utóbbiaknak nem is lehet kész terméket eladni, csak a sárga-zöld-piros-kék normál meeple-öknek. És hogy hogyan lesz kész termékünk? Nos, ez a játék legjobb része: aszimmetrikus társasként mindenkinél másképp. A kovács fekete kockákat rak le, emelkedő sorban, ezzel beiizítva a kohót, majd mellé dob a színes kockáival, azokat pedig jó helyre téve és a megfelelő összértéket elérve különböző színű és nagyságú termékeket gyárthat. A vajákos színes golyókat húz egy zsákból, azokkal telíti a begyűjtőhelyét, majd adott színű golyókat elvéve tud később kisebb-nagyobb főzeteket készíteni. A kalózkapitány négy kis hajót irányít egy térképen, minden esetben csak keveset haladva, kincsekre vadászva, halászva, de ha pörget egyet, akkor akár többet is haladhat, szétosztva a hajók közt a lépéseket. Az óramester pedig asszisztensével az időt manipulálhatja, miközben lapkákat is rendezhet a játékfelületén, ezzel még jobb lehetőségeket elérve. Így lehet legyártani a portékát, minden esetben a szükséges idő felhasználásával, majd a kereskedői fázis után jöhet a következő nap, illetve a harmadik után a játék vége, amikor még a felbérelt lakosok kártyáin lévő ikonok, és a házakba költöztetett meeple-ök után is kapunk némi extra apanázst.
Mindenki másképp csinálja
És még annyi mindent lehetne mesélni a játékról… eleve, az akciók egyike, hogy kártyát vegyünk el, amivel egy lakoshoz, segítőhöz jutunk. Ő az azonnali hatás mellett a négylapos saját csapatunk része lehet, őket pedig egy akcióval mind aktiválhatjuk, ezzel további hatásokat érvényesítve. Ami egy nagyon erős kombót is hozhat. És a játék végén is szerepük van, hiszen rengeteg aranyat hozhatnak azzal, ha jól kalkulálva azokat a kártyákat szerezzük meg, amelyeken a legtöbb lakossal rendelkező házak vannak. Nem beszélve arról, hogy még a barlangban összegyűlt zsiványok is hozhatnak a konyhára. Szóval a játék izgalmas, változatos, karakterenként változó minijátékokkal, amik alaposan feldobják a három napon át zajló kereskedést. Az anyagminőség átlagban jó, legalábbis a meeple-ök fantasztikusan néznek ki, ahogy a minik is jók, emellett a táblákra, kártyákra sem lehet panasz. Nem úgy, mint az összerakható hajókra és egyéb tárgyakra, amik nagyon könnyen sérülnek, nem mindig passzolnak a megfelelő helyre, a hajtásoknál pedig olyan vékony az anyaguk, hogy pillanatok alatt szakadnak. Ennél lehetett volna jobb minőségű megoldást alkalmazni, mert az embernek vérzik a szíve a fantasztikus tálalás mellett igen gyorsan széteső eszközökért.
De újabb pozitívum, hogy a tartalom tovább bővíthető, méghozzá nem is akárhogy, elvégre a The Secret Stash újabb kártyákat és lehetőségeket, sőt játékmódot is behoz a képbe, míg a további három kiegészítő egy-egy új karaktert dob be: a The Dragon Rancher sárkányokat etetve teljesíti feladatát, a talán legösszetettebb The Oracle értelemszerűen a jövőbe tekint, de akár voodoo praktikákkal élve is teljesítheti a kívánságokat, míg a fogadós, avagy a The Innkeeper az egyik kedvencem, mivel teljesen eltér a többi mechanikától: ő az, aki előre gondolkodva és tervezgetve (ami azért nem könnyű) úgy készíti elő a fogadó ágyait és fogyasztásra alkalmas cikkeit, hogy a házakba kerülő vendégeket lássa el, ne pedig a kikötött utazókkal kereskedjen. Elképesztően ötletes a felhozatal, amivel a Merchants Cove bekerült a csapat kedvencei közé. Ehhez persze a látványvilágnak is van némi köze, és itt most nemcsak a mutatós, 3D-s elemekre gondolok, hanem az egyedi illusztrációkra is, amik a teljes játékteret kitöltik, és amik stílusukban igazodnak a Final Frontier Games többi alkotásához. Utánanézve több is felkeltette az érdeklődésem, így esélyes, hogy az oldalon fogsz még találkozni a kiadó nevével, ahogy az is valószínű, hogy ha kipróbálod a Merchants Cove alapjátékot, nemcsak a kiegészítőkre fáj majd a fogad (a tartalmuk szépen beleilleszthető az alapdobozba), de a csapat további portékájára is. Ezzel pedig ők a Merchants Cove piaci kufárkodásának legnagyobb nyertesei, nekünk pedig még csak hajózni sem kell hozzá, hogy teljesítsék a kívánságainkat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gamewiznek! Bár ikonokkal kommunikál, de a Merchants Cove az összetett szabályai okán igényli az angol nyelvtudást, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
