Év végére nemcsak a videójátékok lepték el a szerkesztőséget, de az új társasok is, amiket immáron a hazai kiadók időzítettek az ünnepi szezont megelőző időszakra, hogy mindenki megtalálja a neki való szórakozást. Így ezúttal a Fesztávért felelős Elizabeth Hargrave legújabb produkciója került reflektorfénybe, ám a kertet is ellepő articsókák tettek róla, hogy a gyönyörű királylepkék még véletlenül se érezzék egyedül magukat.
Elvetemült veteményes (Abandon All Artichokes)
- Hazai kiadó: Reflexshop
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,78/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 3990 forint
Mindent elleptek az articsókák, inváziójuk szinte megállíthatatlan, ezért a játékosok feladata, hogy leszámoljanak az elvetemült veteményessel. Ehhez mutatós és dizájnos fémdobozban érkezik a 100 kártyából álló készlet, ami 40 articsókát és 60 további zöldséget tartalmaz, valamint 4 segédletet is kapunk. A setup rendkívül egyszerű, hiszen mindenki kap 10 articsókát, középre kerül a veteményes-pakli a többi zöldséggel, illetve ötöt egyből fel is fedünk. A játékosok a körükben felvesznek a veteményesből 1 extra lapot a kezükben tartott 5 kártya mellé, majd kijátszanak annyi zöldséget a kezükből, amennyinek teljesíteni tudják a feltételeit, illetve közben komposztálják, vagyis pokolra küldik a mindenfelé terjedő articsókákat. Zárásként ismét felhúznak 5 lapot a kezükbe. A cél az, hogy az articsókákat minél jobban száműzzük a saját pakliból, avagy, ha valaki úgy vesz a kezébe öt lapot, hogy articsóka nincs közöttük, már meg is nyerte a játékot.
Egyszerű, de nagyszerű – ez a legjobb leírás, ami adható ehhez a kis fillerhez, ami egyszerre nagyon gonosz és rendkívül cuki. Egyfelől már az illusztrációk is szó szerint ennivalóak, kezdve a kis borsószemektől az articsókákig, ráadásul a játékmenet is könnyed, számos poénkodásra nyújtva lehetőséget (mi egy fáradt estén nagyon jókat derültünk). Másfelől viszont kimondottan meg lehet nehezíteni a másik dolgát, vagy éppen az ellenfelek lapjait kihasználva lehet közelebb kerülni a győzelemhez, ami lehet, nem mindenki tetszését nyeri majd el. Ettől függetlenül nagyon jó móka az Elvetemült veteményes, ami nem túl mély, egy idő után nem is túl változatos, de néha beiktatva sokáig megtarthatja pozícióját az otthoni gyűjtemény kiemelt fillerjei között, ami 3-4 fővel ideális, de már ketten is nagyon vicces köröket eredményez.
Mariposas
- Hazai kiadó: Reflexshop
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-75 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 14 990 forint
Nem kifejezetten értem, mi köze a Fesztávnak és Elizabeth Hargrave-nek Elvis Presleyhez, így ilyen hasonlatokkal semmiképpen sem jövök, de az tény, hogy említett hölgy madaras társasa elképesztő sikernek örvend, ráadásul számos, korábban esetleg szkeptikus érdeklődőt is berángatott a társasjátékok világába, ami mindenképpen gyönyörű eredmény. Nem utolsó sorban lehet támadni helyezéseit és érdemeit vagy megítélését, de egy termék sem attól jó, mert kevesebben ismerik, esetleg nem annyira népszerű, szóval inkább örüljünk annak, ha egy remek belépő társas ilyen elképesztő fogadtatásra lel, majd egy év múlva is tartja a helyét. Nos, ilyen fogadtatás és egyben szembeszél után nem csoda, ha a Mariposas érkezését is nagy izgalom előzte meg, azonban túlzás lenne azt mondani, hogy A királylepkék lenyűgöző vándorútja csak emiatt lett volna ott 2020 legvártabb címei között. Hogy miért? Mondom...
Ámulat és bámulat
Már a borítóról is lerí a szeretet és a gondoskodás, az odaadás, amivel össze lett rakva. Az art gyönyörű, ahogy a dizájnvilág is, és ez a minőség a dobozt felnyitva sem gyengül, inkább csak erősödik. A kis tokenek, a fából készült, színes jelzők, a méretre és látványra tökéletes, egyszerűen nagyszerű kártyák, az elképesztően mutatós játéktábla… nekem egyedül talán a különálló tábla nem annyira tetszik az életciklus-kártyáknak, minden más telitalálat. És bár elsőre sok az input, lényegében a setup is egyszerű, az összetevőkkel adja magát, miközben a kis tokeneket a városokra, a megfelelő kártyákat az évszakokra, a lepkéket pedig a megfelelő helyekre tesszük. Innentől pedig, ahogy a királylepkék megindulnak vándorútjukra, nehéz nem együtt lélegezni velük a hosszú-hosszú vándorlás és felfedezés során.
A játékosok a saját körükben akciókártyát használnak, amivel adott számú lépést tehetnek (akár több lepkével), hogy közben virágokat gyűjtsenek be (ezekből is lehet többet). Amennyiben megfelelő helyre jutnak, adott számú virág beadásával szaporodhatnak is, ilyenkor kerülnek elő a készletben lévő, nagyobb generációs számú lepkék, akik innentől ugyanúgy haladhatnak és szaporodhatnak a táblán. Mivel pedig egy évszak meghatározott számú akcióból áll, a felhasznált lapok a játékosok előtt maradnak, majd évszakváltásnál kerülnek csak ki a játékból, éppen úgy, mint egy-egy korábbi generációs lepke, hogy aztán az új évszakkal újabb kihívásokat és feladatokat kapjunk. Merthogy a számos évszakkártyával speciális bónuszokat gyűjthetünk be, sőt az életciklus-kártyákkal további extra jutalomhoz és győzelmi ponthoz juthatunk. Aztán a játék legvégén, ha minden évszak véget ért, az oldalsó pontsávhoz mindenki hozzáadja az összeget, amit még begyűjtött, és már lehet is nyertest hirdetni.
Tovább szárnyalva
Igen. Egyszerűbb a Fesztávnál, sőt abszolút családbarát és belépő szintű társas. Ráadásul biztosan van, akit valamiért nem fog meg a lepkés téma (főleg, ha irtózik tőlük az ember). De azt hiszem, nincs más, akinek tartania kellene tőle. A Mariposas egy gyönyörű külsővel és hasonlóan szép belsővel megáldott játék, aminél a “belsőt” szó szerint tessék érteni. Az egyre csökkenő populációval rendelkező királylepkékről számos érdekességet megtudhatunk a szabályfüzet átnézése közben, és már ez a kiadvány is olyan dizájnnal rendelkezik, hogy az szinte simogatja az ember szemét, ez pedig a teljes játékra igaz. Tudom, hogy a külső nem minden, ráadásul a Mariposas véletlenül sem az az “overproduced” társas, amit manapság a látványnál akár negatívumként is felhozhatunk, hiszen itt nincsenek minik, nincsenek elképesztő artok, nincs tele zsúfolva minden egy apró helyre.
Szóval marad a nagyjából letisztult külcsín, a jól megtervezett játékmechanika, illetve a királylepkék sokasága. Hogy hosszabb távon mennyire élvezetes? Szerintem, ha egyszerűbb társasként nézzük, teljesen rendben van a szavatossága. Bár a tábla nem változik, a városok nyújtotta jutalomban pedig minimális a változatosság, azért az évszakkártyákból van annyi, illetve vannak annyira eltérőek, hogy ez már alapjában frissíteni tudja az ötödik-sokadik játékot. De számomra (számunkra) eleve van egy olyan témája és stílusa a Mariposasnak, ami miatt öröm leülni elé, öröm kézbe venni a lepkéket és útjukra indítani őket. Nem szemétkedős, nem harcos, plusz a kezdőket is be lehet vele vonni. Ilyen szempontból pedig Elizabeth Hargrave ismét megcsinálta. Sőt, Elizabeth Hargrave ismét megkapja majd a magáét. Mi pedig köszönjük, hogy lényegében témánál maradva ezúttal is ilyen kellemes és látványos szórakozást biztosított, ami egy fárasztó nap után éppen olyan jó a barátokkal, mint bármikor a családdal, ha éppen lepkéket keltetni van kedvünk. Éppen ezért, hiába sokkal drágább, ha választani kell, gondolkodás nélkül ajánlom ezt az Elvetemült veteményes helyett, de a legjobban az jár, aki mindkettőt kipróbálja.
