A zsenialitás apróságokban is megmutatkozhat: például egy olyan lokalizációban, amely alá bedolgozik a grafikai tervezés is. Hiszen az eredetileg It's a Wonderful World néven futó, 2019-es társas magyar címe (Egy szép új világ) a lehető legnagyobb eleganciával értelmezhető többféleképpen. Tökéletesen passzol az alaptémához (építs egy utópisztikus birodalmat a jövőben, bármi áron), felidéz egy ehhez szintén passzoló irodalmi klasszikust (Aldous Huxley 1931-es, korszakalkotó disztópikus regényét hívták így), és sikerült mindezt úgy felvésni a dobozra, hogy egy ékezet vesszőként is funkcionáljon. És bár ezek még meglehetősen kevesek lennének ahhoz, hogy érdemes legyen szuperlatívuszokban beszélni a játékról, azt azért előrevetítik, hogy egy olyan megjelenésről van szó, ahol annak hazai gondozói – azaz a Reflexshop munkatársai – minden fronton méltóak akarnak maradni az alapjáték hírnevéhez és nagyságához.
Egy szép új világ
- Hazai kiadó: Reflexshop
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,24/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 12 990 forint
Az Egy szép új világ ugyanis közel 300 ezer eurót tudott összekalapozni a Kickstarteren, a megjelenését követően pedig úgy kifogyott, hogy az utánnyomáshoz társított kiegészítő célkitűzése alig 20 perc alatt lett meg. Pedig látszólag végtelenül egyszerű, sőt igazából az is: műfaját tekintve egy olyan kártyadraftolós engine builder, ahol a történet szerint mindenki egy a terjeszkedést céljául kitűző birodalmat irányít, amely új technológiák kifejlesztésével, építmények felhúzásával és a haderővel igyekszik lekörözni riválisait.
Mindez egy olyan játék formájában elevenedik meg, amely leginkább a Mars terraformálását és a Century-sorozatot idézi fel. Előbbiből alapvetően a projektkártyákat és azok költségeit, utóbbiból pedig az egyes nyersanyagok átváltását kölcsönözte, majd öntötte egy borzasztóan egyszerű formába, rövid, 30-45 perces játékidővel, egy apró, központi játéktáblával és több mint 150 kártyalappal.
A játék mindössze 4 röpke fordulón át tart, és mindegyik ugyanúgy épül fel: először is kártyákat kell draftolni, méghozzá egyenként, az erre szolgáló paklik ugyanis folyamatosan gazdát cserélnek egymás között, azaz egy kártya kiválasztását követően a húzópaklit tovább kell adni. Ez egészen addig ismétlődik, míg végül mindenki előtt nem lesz hét lap. Ezt követően jön a tervezési fázis, amikor is a megszerzett kártyák sorsáról kell dönteni. Két lehetőség adott: vagy újrahasznosításra kerülnek (akár az összes), amiveé egy, a kártyán szereplő nyersanyaghoz juttatnak feláldozásukkal, vagy az építési területen végzik, ahol (ha sikerül megszerezni a felépítéshez szükséges összes nyersanyagot) a kiválasztott kártya elkészül, és onnantól a birodalom részét képezi.
Ugyanakkor a későbbiek során fontosabb szerephez is juthatnak, hiszen az utolsó, termelési fázisból is kiveszik a részüket. A legtöbb kártya ugyanis rendelkezik termelés funkcióval, azaz ezen fázis során egy vagy többféle nyersanyag előállítását teszi lehetővé. Nyersanyagból összesen öt fajta van, és ezek termelése egy adott sorrendben történik, minden játékos esetében szimultán: elsőként az építési anyag (szürke), ezt követően az energia (fekete), aztán a tudomány (zöld), az arany (sárga), végül pedig a felderítés (kék) kerül sorra. A termelési ráta a megépített épületkártyák alján található ikonok pontos mennyisége, pár kivétellel: például a birodalomkártyák aszimmetrikus megvalósítása révén már az induláskor mindenki rendelkezik több termelésikonnal, másrészt vannak olyan különleges kártyák, melyek bizonyos feltételek teljesítése esetén extra termeléshez juttatnak.
Iparmágnások
Azon játékos, aki egy adott nyersanyagból a legtöbbet termeli, bónuszhoz juthat: ez két karakter (tábornok vagy befektető) közül kerül ki, és további pontszerzési lehetőséget biztosít. A termelés során szerzett nyersanyagokat azonnal fel kell használni, vagy az építési területen, vagy a központi birodalomtáblán – utóbbin nem lehet raktározni, az ide rakott nyersanyag adott mennyiség után kristániummá, egy olyan különleges erőforrássá változik, amely alapvetően dzsókerként működik (azaz behelyettesíthet bármely más normál nyersanyagot), de bizonyos különleges lapkák felépítéséhez alapszükséglet is lehet.
Az első forduló így igazából a legkevésbé mozgalmas és hatékony, a maradék három viszont annál intenzívebb, ahogy egyre több épület kerül a birodalomba, egyre inkább aktívvá válik a termelés, és kialakul az az engine, amely a végére brutális mennyiségű nyersanyagot tud kiontani magából, és olyan láncreakciót indíthat el, amely a játék végére egészen lenyűgöző mennyiségű győzelmi pontot tud biztosítani. Pontot adhatnak maguk az épületek (ezek az általános győzelmi pontok), a kombók (bizonyos kártyatípusból birtokolt mennyiséggel szerzett pont), valamint a karakterek is (önmagukban, és/vagy bizonyos kártyák függvényében).
Persze sok múlik azon, hogy a draftolás során mennyire sikerül előre gondolkodni és kimatekozni, hogy az adott projekt miként valósítható meg és mennyiben segíti a választott stratégiát. Az pedig nagyban függ nem csupán az irányított birodalomtól és az általa biztosított alaptermeléstől, de attól is, hogy mennyire sikerül kimaxolni a fordulókat: kiválasztani és felépíteni a gazdaságot beindító projekteket, majd azokat olyan láncba fűzni, ami a lehető legtöbb győzelmi pontot tudja kitermelni. Ehhez tapasztalatra és sok próbálkozásra lesz szükség, ami az átlagosan 45 perces játékidő okán elég gyorsan megszerezhető és kamatoztatható, hiszen a rém egyszerű szabályrendszer, a rendkívül ízléses és igényes tálalás mögött egy nagyon is sok lehetőséget rejtő játék lapul.
Az Egy szép új világ egy parádésan jó kártyadrafolós engine builder játék, amely borzasztóan egyszerű építőkockákból épít fel nem csupán egy utópiát – még ha ez igazából teljesen a háttérbe is szorul –, de műfajának egyik legszórakoztatóbb darabját is, amely könnyű szabályrendszere okán kiváló belépő társas. Kombinációs lehetőségei és az abból eredő folyamatos kalkulációs fázisok miatt pedig mélységgel is rendelkező útitárs, amely bármely gyűjteményben megállja a helyét. És világának lakóival ellentétben ezen kijelentéshez még csak kényszerítő erőt sem kellett alkalmazni!
Izé. Kicsit messzire ment valaki, ha hasonlatot keres. Ugyanis a játék nem más, mint egy megreformált 7 csoda. Ugyanúgy draftolod az épületeidet, szinte ugyanúgy választasz (megépíted, vagy nyersanyagért eldobod), a megépített épületek azonnal használhatók az építés után, ....
Ami különbség: nem csodával kezdesz, amit meg kell építened, hanem birodalomkártyával; nem kell azonnal megépíteni az épületeket, hanem ráér a kör végén; végre a termelés 'normalizálódik' (a 7 csodában 1 favágó csak 1 fa költséget tudott fedezni, most végre életszerűbben működik ez, és a 2. körben már lehet 2 termékes épületet is megépíteni 1 termelővel); de a lényeg nem változott. Vagyis egy kicsit taktikusabbá, gémerebbé tették a 7 csodát, meg átöltöztették egy új köntösbe. De ez messze nem baj, mert ami jó, az csak még jobb lesz, ha javítanak rajta. Akkor is, ha másnak néz ki, mint ami valójában. :)