Egy időgép, vagy csupán a nem kronológiai sorrendben való haladás is elég ahhoz, hogy kijelenthessük, Turczi Dávid előszeretettel nyúl hagyományosnak vélt műfajokhoz, hogy csavarjon egyet azokon. Ennek eredményeképp született meg 2020-ban minden idők egyik legösszetettebb és leginkább gémeresebb roll and write játéka, a Rome & Roll, ami egészen fantasztikusra sikeredett. Két évvel korábban azonban a kockadraftolós műfaj is átesett ugyanezen – ennek eredményeképp született meg a Dice Settlers.
Dice Settlers
- Partner: Board & Dice
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,95/5
- Ára: a kiadó webshopjából 30 euró, nagyjából 10 800 forint
A Dice Settlersben minden játékos egy csoportnyi telepest irányít, egy közös céllal: felfedezni a világot és uralni annak területeit. A játék mindezt egy kockadraftolós formában tálalja, a 4X szabályaihoz igazítva, hiszen fel kell fedezni egy kezdetben ismeretlen kontinenst, meg kell szerezni az irányítást a területek felett, összetűzésbe kell kerülni a riválisokkal (de ez persze nem kötelező), és közben nem árt gondoskodni a technológiai fejlődésről sem, elősegítve a fentieket.
Ehhez mindenki kap egy zsákot, pár alapkockát és egy kezdőterületet. A játék alapvetően három helyen zajlik: a saját táblán, ahová gyűjteni kell a nyersanyagokat, és ahol a használt vagy az inaktív kockák pihennek; a technológia sávon, ahol kártyalapok, azaz technológiák megszerzésével lehet előnyhöz jutni; illetve a központi, a játékosok által épített térképen, ahová szinte kötetlenül lehet felhelyezni az újonnan felfedezett területek hatszögletű lapkáit.
Ezáltal alapvetően három főbb komponenst különböztethetünk meg: a térképlapokat, melyekért a tényleges harc folyik, és melyekből kialakul egy egyedi felépítésű és egyedi tulajdonságokkal rendelkező világ; a kockákat, amik a munkásoknak felelnek meg, és a képességeiket használva végezhetünk el akciókat; valamint a sátrakat (fa kockák), melyekkel az adott térképlapkákon lehet jelezni a jelenlétet.
KOCKABÁNYÁSZOK
A játék összesen három fázisra oszlik, az első a kockadobásé. Ekkor a zsákjából (anélkül, hogy belenézne!) minden játékos az aktuális kockaallokációnak megfelelő mennyiségű kockát húz, és ezekkel dob. A dobott kockákon szereplő ikonok fogják meghatározni, hogy az adott körben milyen típusú és mennyi nyersanyagot sikerült megszerezni, vagy hogy pontosan milyen akciók állnak rendelkezésre.
A második, azaz az akciófázisban ugyanis ezen ikonokat kell felhasználni. Alapvetően 7 fő akció áll rendelkezésre. A felbérléssel további munkások, azaz kockák szerezhetők; a felfedezéssel a térkép bővíthető új lapka húzásával; a letelepedés során a sátrakat lehet kirakni, mondjuk, az általános készletből a sajátba vagy a sajátból a térképre; a kifosztással egy más játékos sátrát lehet a sajátra lecserélni; a betakarítással nyersanyaghoz lehet jutni; a kereskedéssel a saját készletben található nyersanyagokat vagy kockákat lehet (végleg) beáldozni győzelmi pontért; a kutatással pedig technológiát lehet szerezni, melyek vagy instant, vagy a játék végéig érvényes bónuszt adnak.
Amennyiben mindenki végzett az akcióival, elhasznált minden kockát (csak egyet lehet eltárolni a következő fordulóra), jön a takarítás (például a felhasznált kockák áthelyezése), és minden megy tovább. Mindez egészen addig tart, míg a játék végét kiváltó feltételek egyike nem aktiválódik: egy játékos lehelyezi minden házát a térképre; elfogynak a győzelmi pont tokenek; elfogynak a területlapkák; esetleg legalább 2 különböző színű kocka elfogy a készletből. A játék végén az nyer, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte össze.
A szabályokat tekintve a Dice Settlers így alapvetően nem bonyolult, ugyanakkor nem játszatja magát teljesen. Ez azért különösen furcsa, mert a játéktábla bal oldalán egy komplett hasábnyi szöveg található, részletezve a rendelkezésre álló akciókat és a kör menetét, de sok esetben még így sem azonnal egyértelmű, hogy bizonyos ikonok mit jelentenek vagy pontosan mit is kellene tenni. Ez igazából egy okra vezethető vissza: a tálalásra. Mert bár a társas látványvilágáért hivatalosan az a Mihajlo Dimitrievski felel, aki utánozhatatlan karaktert kölcsönzött a Nyugati királyság- és az Északi-tengerek-trilógiának, de itt valahogy nem volt elemében (és nagyon kevés helyen, jobbára csak a lapok hátoldalán jelennek meg az illusztrációi). Különösen a területlapkák esetében rossz a helyzet, amik rendkívül sivárok, spártaiak, a rajtuk található ikonok (főleg az adott területek bónusz tulajdonságai) pedig eléggé elvesznek a háttérben. Hasonlóan furcsán festenek a kutatáslapkák is, melyek inkább tűnnek prototípusnak, semmint egy befejezett játék fontos építőelemeinek. A kockákról nem is beszélve, bár ez már egyéni preferencia kérdése. A fő probléma a Dice Settlersszel ugyanakkor nem az, hogy nem feltétlen néz ki jól, hanem az, hogy semmi olyan plusz vagy különlegesség nincs benne, amely kiemelné a műfaj számtalan képviselője közül.
