A Kickstarter nagy előnye még mindig, hogy segítségével az adott téma iránt érdeklődők egy emberként állhatnak be egy projekt mögé, ami elkészülve akár az álmaikat is valóra válthatja. Más kérdés, hogy manapság annyian próbálkoznak a közösségi finanszírozással, hogy a bőség zavarában hajlamosak vagyunk a gyengébb vagy direktben a támogatók bizalmával visszaélő esetekbe is belefutni. A Czacha Games hozzáállása a számos negatív tapasztalat után azért is volt annyira szimpatikus, mert amikor Call of Madness-kampányukat elindították, a támogatók és érdeklődők visszajelzéseire hallgatva először leszedték a játékot, majd újragondolva és átvariálva ismét útjára indították, ezzel is megmutatva, hogy hallgatnak az építő kritikára. Ezután pláne kíváncsi lettem vikinges stratégiájukra, a Carl Chudyk alkotta Blood of the Northmenre.
Blood of the Northmen
- Kiadó/Partner: Czacha Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 15-60 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3/5
- Ára: 59,24 USD a Late Pledge, nagyjából 17 700 forint
Az átlagos méretű doboz a borítóképpel már megfogja az embert: nem esik túlzásokba, szépen dizájnolt, mutatós, mutatja a lényeget, miközben az alkotó, Radosław Jaszczuk, jól bánt a színekkel. Ami meglepetést okozhat, az nem a moduláris táblához való 120 lapka, amihez a szintén hexákból álló játékostáblák, segédletek és képességek is csatlakoznak, hanem a rengeteg, az eltérő klánokat jelző mini. Minden csapathoz 12 egyforma kis harcos tartozik, az egyik klánnál íjász, a másiknál lándzsás, és bár nem túl nagy műanyagokról beszélünk, jól meg lehet őket különböztetni. Plusz vannak még jóval nagyobb erődök, minden frakcióhoz tartozik egy igényes, a saját ábrával ellátott húzózsák és nagyjából ennyi.
Építs, hogy harcolhass!
A setupnál játékosszámtól függően megvan rá a szabály, hogy hány területlapka kerül a “húzópakliba”, ahonnan a játékosok kapják a lapokat, amikből aztán 3 indítja a játékterületet. Innentől ezekhez kell a szabályrendszerhet alkalmazkodva hozzápattintani a kézben tartott darabkák egyikét. A hexákon városok, erdők, hegyek és tavak látható, amik mind-mind valamilyen akciót jelentenek, így a játékosok a lerakás után a saját körben dönthetnek arról, hogyan használják fel lehetőségeiket, miképpen szeretnének közelebb jutni a győzelemhez.
A lényeg, hogy a játékostáblán mindenki a megfelelő helyre teszi a seregét, ahonnan aztán az erdővel és speciális helyszínekkel lehet behívni a csapatokat, avagy a miniket. Ők aztán a tóval vagy úttal meghatározott módon mozoghatnak, ez a módja annak, hogy egységeinket mozgassuk a térképen, akár több hexányit is haladva a különböző régiók között. Amennyiben eljutunk egy másik klán közelébe, a hegyek hatására már harcba is keveredhetünk, aminél értelemszerűen a túlerő számít. Amennyiben legyőzünk egy sereget, egy minit a táborunkba tehetünk, ami egy győzelmi pontot jelent, ha pedig hatot sikerül összeszedni, azzal meg is nyertük a játékot. Ami még érdekesség, az a városok, falvak jelenléte, amik mind-mind más opciókkal nyújtanak extra lehetőségeket, plusz akciót.
Már itt is az erősítés
Ha az alapjáték és a hozzá adott szóló mód nem lenne elég, akkor itt van még a most futó kampány a Test of Faith kiegészítőre, ami további érdekes összetevőkkel fűszerezi meg a lapkalehelyezős, területfoglalós játékmenetet. Így például új eszközöket (katapult, hajó) kapunk, de akár templomokat is szerezhetünk, amikkel a béke útját járva nyerhetünk győzelmi pontokat. Plusz játékmenetként pedig belép a képbe a csapat-csapat ellen játékmód, melynél ellenfeleinkkel szemben szövetkezhetünk egy másik játékossal. Mindez csak 35 euró (12 400 forint), de ha valaki egyben csapna le az alapdobozra és a kiegészítésre, az 80 euróért (nagyjából 28 400 forint) ezt is megteheti.
Büszke vikingek
Nem lehet azt mondani, hogy a Blood of the Northmen nem kapott számos hatást a korábbi, nagyobb és ismertebb társasoktól. A Carcassonne például letagadhatatlan inspirációs forrás. Nem lehet szó nélkül elmenni a szabályfüzet hibái és hiányosságai mellett sem. Néha a kevesebb több, így elég lett volna egyszer leírni valamit, de azt érthetően és egyértelműen, máskor pedig egy-két extra helyzetben érdemes lett volna pontosítani. Így is megérthető a dolog, csak többszöri átolvasásra, elsőre pedig előfordulhat, hogy egyszer-kétszer meresztjük egy kicsit a szemünket. Ami még fura elsőre, az az, hogy a minik itt tényleg szó szerint minik, illetve picit törékenyek/hajlékonyak is. Nem vészes, nem jelent nagy problémát, viszont egyből feltűnik. Egyébként viszont még így is, apró seregekként is jól néznek ki a figurák, amikkel öröm hadakozni a csatamezőn, másba pedig már nehéz belekötni.
Mert ötletekből azért összességében így is jutott Carl Chudyk alkotásába, miközben maga a stratégia a lapkák lehelyezésével és a terepek kihasználásával izgalmas játékmenetet eredményezett. Az összetevők átlagban jó minőségűek, az illusztrációk szépek, az egymás mellé kerülő lapkák pedig egyre színesebb és élettel telibb vidékké formálódnak, ahogy gyorsan zajlanak a körök és zajlanak az akciók. Viszonylag gyors, de nem túl egyszerű játék a Blood of the Northmen, ami a téma és a műfaj kedvelőinél minden hibája ellenére könnyen betalálhat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Czacha Gamesnek!)
