Steven Rhodes, az elborult retró gyerekreklámok és plakátok tervezője ismét összefogott a Cryptozoic Entertainment csapatával, hogy együtt az előző hármasfogat sikere nyomán, illetve azok kisebb-nagyobb problémáiból okulva újabb három egyszerű, könnyen hordozható “családi” társasjátékkal örvendeztessék meg a rajongókat. Akik emlékezne még augusztusi bemutatómra az első dobozról, azok tudhatják, hogy bár a játékok dizájnja és illusztrációja zseniális volt, maga a játékmenet több szempontból is hagyott maga után némi kívánnivalót. A még tavaly kickstartolt folytatás készítése során azonban a jelek szerint levonták a tapasztalatokat, és nem csak a dizájn és az elvont poénok színvonalát próbálták megtartani, de a játékok minőségére is jobban ügyeltek.
Living Well is the Best Revenge
- Partner/Kiadó: Cryptozoic Entertainment
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-45 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,5/5
- Ára: dobozonként 20 dollár (nagyjából 8000 forint) a kiadó honlapjáról
Amerikai filmek (és tévéreklámok) tipikus kliséje, amikor a zaklatott, szekált kockák elképzelik, hányféle fantasztikus szupererővel és egyéb módokon vágnának vissza az őket szekálóknak. A Living Well is the Best Revenge pedig pontosan ezen alapszik. Lényegében megnyithatjuk a kártyalapok által jelképezett “szuperképességeket”, melyek révén a játékosok által irányított karakterek az iskola legmenőbb, természetfeletti képességekkel rendelkező tanulóivá válhatnak, és bosszút állhatnak mindenkin, aki valaha ártott nekik. A játék egyszerű kockadobásokra épül, amikkel előbb meg kell nyitni a különböző képességeket, majd aktiválni azokat. Azonban, ha az adott dobás értékét nem sikerül elkölteni új lap megvásárlására, az adott játékos kiesik a fordulóból, a harmadik forduló végén pedig az nyer, aki a lapok megnyitásával, képességek használatával a legtöbb pontot gyűjtötte.
Bár a játékmenet maga egyszerű, az összesen tíz képességlap megnyitási sorrendje elég nagy taktikai mélységet tesz lehetővé. Megfelelő tervezéssel még a gyengébb dobások is jól ellensúlyozhatók, míg meggondolatlanul szinte egy-két kör alatt ki lehet esni a fordulóból. Értelemszerűen a maximális négy játékossal lehet a legtöbbet kihozni a játékból, de már akár ketten is simán el tudunk ütni vele egy laza húsz percet.
Cryptozoology for Beginners
- Partner/Kiadó: Cryptozoic Entertainment
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-45 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,5/5
- Ára: dobozonként 20 dollár (nagyjából 8000 forint) a kiadó honlapjáról
Vajon hányan álmodozhattak már arról, hogy a tanulmányi kirándulások valami fantasztikus, elképesztő helyre vigyék őket? A Cryptozoology for Beginners főhőseinek teljesül ez a vágyuk, ugyanis az iskolabusz egy kriptidekkel teli völgyben köt ki, ahol a nebulók feladata különböző megbízások teljesítése a kirándulás során látott kriptidek révén. Szintén három fordulóból álló játékról van szó, melyek elején a játékosok draftolással választanak ki nyolc kriptidet, illetve kapnak egy, csak általuk használható saját, valamint egy, a közösbe bedobandó, bárki által behúzható megbízást. A cél a játék végére minél több megbízás teljesítése, melyek többnyire bizonyos típusú kriptidek kijátszására irányulnak. Azonban egyes lények különböző aktiválható képességekkel is rendelkezhetnek, melyekkel előnyhöz juttathatják a játékosukat, vagy lopással, eldobatással és hasonló finomságokkal törhetnek borsot az ellenfelek orra alá.
Let’s Call the Exorcist
- Partner/Kiadó: Cryptozoic Entertainment
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Játékosok száma: 4-8 fő
- Játékidő: átlagosan 20-45 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,5/5
- Ára: dobozonként 20 dollár (nagyjából 8000 forint) a kiadó honlapjáról
Az ördögűzős játék kakukktojás abból a szempontból, hogy kipróbálásához kapásból négy játékosra van szükség. Egy szintén kártya alapú, szociális dedukciós játékról van szó, melyben, miután apu hazahozott egy ásatásról pár furcsa, ősi bálványt, a gyerkőcök közül páran elkezdtek kicsit zöldülni és arámi szövegeket krákogni. Eljött hát az idő, hívni kell az ördögűzőt. A kissé alulmotivált pap viszont a lurkókat bízza meg, hogy kerítsék elő a házból a démon elűzéséhez szükséges tárgyakat. Ennek menete, hogy a játékosok minden fordulóban lapokat kapnak, melyek lehetnek szent vagy szentségtelen tárgyak, áldások vagy csínytevések, a forduló végére pedig öt lapnak kell kiválasztásra kerülnie a körönként változó identitású “Kereső” által.
Ennek módja, hogy a játékosok nem fedhetik fel a lapjaikat, és húzás előtt meg is kell, hogy keverjék azokat, de szóban bármilyen részletességgel elmondhatják, hogy pontosan milyen kártyák vannak náluk. A játékosok egy része viszont minden esetben alapból megszállott, és az az érdekük, hogy a forduló végére az összes játékban levő szentségtelen tárgy kiválasztásra kerüljön. Ennek eléréséhez pedig úgy kell hazudniuk, illetve választaniuk, hogy a szerepük lehetőleg rejtve maradjon. Egyetlen problémám van a játékkal, mégpedig az, hogy szerintem pár apróbb módosítással két résztvevő számára is játszhatóvá lehetett volna tenni.
Mindhárom játékra jellemző, hogy bár szabályaik egyszerűek, sokkal szórakoztatóbbnak, újrajátszhatóbbnak bizonyultak az első doboz tartalmánál. A többfordulós mechanikának, illetve a mindhárom játékban jelenlevő random elemeknek köszönhetően például jóval könnyebb volt megfordítani a játék állását. Valamint egyetlen játékos is sokkal nehezebben tehetett szert olyan mértékű előnyre vagy irreálisan erős lapra, amely szinte előre eldöntötte a végkimenetelt. A második Steven Rhodes-doboz minden tekintetben előrelépés, és a dizájnon túl is bátran merem ajánlani akár halloweenre, akár csak a humoros, szörnyes, horroros téma rajongóinak.
(A játékok angol nyelven érhetőek el, így megértésükhöz nyelvtudás szükséges, rajongói fordításokról nem tudunk.)
