Wolfgang Kramer és Michael Keisling párosa nem ma kezdte a szakmát, a német alkotók több játékot is letettek már az asztalra, melyek közül a legismertebb a „Maszk-trilógia”, azaz a Tikal, a Java és a Mexica. Az ezredforduló környékén megjelent játékok számos alapvető mechanikán osztoznak, és egy közös ősre vezethetők vissza, mely a Torres címet viseli. Hogy miként jön ez ide? Nos, az új partnerünktől, a BoardGameZone-tól (ahol az európai társasjáték-nagykereskedések készleteit érhetitek el) érkezett Cuczo tulajdonképpen a Java újrakiadása, csak modernebb köntösben és játékelemekkel, no meg persze más tematika mentén. Aki tehát ismeri a Java-t, az ismeri a Cuczo-t is; és nagyjából ismerősek lesznek neki a Tikal és a Mexica egyes elemei is.

Cuzco

  • Partner: BoardGameZone
  • Kiadó: Super Meeple
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 90 perc
  • Korcsoport: 12+
  • Nehézség: 2,45/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a BoardGameZone-nál 22 590 forint

A Cuzco során egy 150 mezőből álló területre költöztetünk be inkákat, és tartunk általános tereprendezést, falvak, városok és mezőgazdasági területek létrehozásával. A cél a lehető legtöbb győzelmi pont begyűjtése, melyek egy részét játék közben, tavak és templomok építésével, fesztiválok rendezésével szerezhetjük meg, valamint a legvégén az uralmunk alatt tartott templomok után kapunk. Mindez addig tart, amíg a legnagyobb, hárommezős területlapkák el nem fogynak.

Egy-egy forduló során hat akciópontból gazdálkodhatunk, melyeket egy sor lehetőségre költhetünk el, olyan sorrendben, amilyenben tetszik. Csak két megkötés van: a kör elején egy mezőt le kell helyezni, fesztivált pedig csak a legvégén tarthatunk. A mezők lehelyezése egy akciópontba kerül; az inkákat a tábla erdős feléről behozni egy, a hegyek felől kettő pont; mozgatásuk ingyenes, egészen addig, amíg ugyanolyan típusú mezőn (város vagy farm) közlekednek, köztük „váltani” egy pont. Egy akciópontért építhetünk templomot vagy fejleszthetjük azt, de egy körben csak egyszer építkezhetünk ugyanabban a városban. Ezeken felül húzhatunk még legfeljebb két lapot a fesztivál-pakliból, darabját egy pontért.

Persze vannak megkötések és feltételek, melyek az egyszerű szabályok felhasználásával együtt egy meglepően taktikus és lehetőségekben bővelkedő euro-játékot építenek. Az első és legfontosabb, hogy egy település fölött akkor uralkodunk, ha a mi figuránk van a legmagasabb ponton: bizony, itt az egymásra „rétegzett” mezőknek fizikailag is jelentősége van. Mivel csak az építhet és fejleszthet templomot, illetve tarthat fesztivált, akié a város, a pozíció számos győzelmi pont bezsebelését teszi lehetővé.

A helyzet viszont gyorsan változhat, hiszen hat akciópontból sok mindent lehet tenni, és egy-két lépésben is felcserélődhetnek a tulajdoni viszonyok. Persze a mezőket sem lehet akárhova lepakolni, azok nem lóghatnak a levegőben, és pontos fedésbe (pl. két egyes mező egymásra) sem kerülhet két ugyanolyan elem. Tavakat csak a legalsó szintre, magára a táblára pakolhatunk, és csak akkor érnek pontot, ha teljesen körbe vannak kerítve, a partjukon a legmagasabb ponton pedig a mi figuránk áll.

De ugyanígy a mozgás is korlátozott. A templomokon nem lehet átkelni, ahogy az ellenséges figurákat is meg kell kerülni, csak a sajátjainkon haladhatunk át gond nélkül – ez pedig blokádok létesítését teszi lehetővé, és kerülőkre kényszerítheti az ellenfelet. Továbbá egy városban csak egy templom lehet, az is legfeljebb akkora szintűre bővíthető, amennyi mezőből a város abban a pillanatban áll. A várost okos mezőlehelyezéssel ketté is vághatjuk, és templom nélküli falvakat is hozzácsatolhatunk.

És végül itt vannak a fesztiválok, melyeket bárki ingyen megrendezhet – de csak akkor jár értük győzelmi pont, ha egyedül tartjuk, vagy ha a licit során mienk a legtöbb kártya, ami színben egyezik a felfordított fesztivál színével. Ha óvatlanok vagyunk, ezzel ellenfelünket is pontokhoz segíthetjük.

Hegyek között, fák alatt...

A játékterep egyes elemei nemcsak a tartósság miatt kiemelkedően vastagok, hanem játékmechanikai okokból is, minden más teljesen megfelel az elvárt szintnek. Egyedül egy normálisan használható inzert kellene hozzá, de az nagyon, mert a dobozban csak a legkisebb elemeknek van elegendő hely, a hármas mezők lötyögnek, csúszkálnak. Ezt leszámítva azonban nagyon tetszetős a prezentáció egésze. Leg-inkább (höhö)meeple-ök.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

De ami ennél is fontosabb: a Cuzco egy nagyon kifinomult, taktikus játék, melynek rendes íve van. A kezdeti stádiumban a tavakra helyeződik a hangsúly, akkor még van nekik hely és gyors, könnyű pontokkal kecsegtetnek. Ezután a városok elfoglalása, a templomok építése és a terjeszkedés kerül előtérbe, végül pedig a fesztiválokkal aratjuk le a pontokat. Mindeközben pedig újabb és újabb módokon tolhatunk ki ellenfeleinkkel (és magunkkal), meeple-jeink okos pozicionálásával és ügyes mezőlehelyezéssel.

Cuzco hiába „csak” egy húsz éves játék újrakiadása, ennek a már-már absztrakt stratégia határán lavírozó, ízig-vérig euro játéknak a mechanikái még a mai túlzsúfolt piacon is megállják a helyüket. A szabályok ugyan könnyen tanulhatók, az ajánlott életkor ennél a játéknál érzésem szerint nagyjából indokolt. Viszont két fő számára is kifejezetten élvezetes kikapcsolódást jelent, így nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a területfoglalós stratégiai játékokat.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a BoardGameZone-nak, ahol jelenleg több mint 18 000 cím közül lehet válogatni! Bár a játék ikonokkal kommunikál, a szabályfüzetéhez szükséges az angol nyelvtudás, magyar fordításról nincs tudomásunk.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát