Be kell vallanom, hogy komoly bajban vagyok a Chicken vs. Hotdog ajánlójával kapcsolatban. Na, nem azért, mert olyan nehéz lenne, vagy esetleg annyira rossz; egyszerűen csak azért, mert ennyire (jó értelemben vett) idióta partijátékhoz még nem volt szerencsém. Legalábbis személyesen és élesben, mert Böjtinél már járt a Dungeon Fighter a Horrible Guild-től, ahol hasonló akrobata mutatványokat kell dobókockával bemutatni. Itt viszont az asztalt is el kell felejteni, de még a padlószőnyeg sem éppen előnyös.
Chicken vs. Hotdog
- Kiadó/Partner: Big Potato Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-10 fő
- Játékidő: 15-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1/5
- Ára: a kiadó webshopjából 30 dollár, avagy nagyjából 11 800 forint
Az előkészületeket le tudjuk annyival, hogy eldöntjük, ki melyik csapatot erősíti, magyarán ki szeretné a gülüszemű hotdogot dobálni, és ki dönt úgy, hogy az ismeretlen okból bekékült csirkét hajigálja. Ezek után a kihíváspakli megkeverésén és a tét- illetve sikerkártyák kirakásán túl más teendőnk nincs is. A játékmenet sem sokkal bonyolultabb: felcsapunk egy kihíváskártyát, majd a két csapat eldönti, hogy mekkora tétkártyát tesz rá – aki a fogadást nyeri, azé a jog, hogy teljesítse a kihívást. Ha pedig sikerül a lapon megadott próbálkozások alatt végrehajtani a manővert, akkor egy siker-kártyát a másik felére fordíthatunk. Végül, ha az összes ilyet megforgattuk, továbbá kiraktuk dobált jószágunk kétdimenziós mását, örülhetünk is a megérdemelt győzelemnek.
Zsonglőriskola
Egyszerűen hangzik, de mint oly sok esetben, a látszat itt is csal. A kihívások alapeleme, hogy a dobás végén az eldobott karakter a talpán megálljon, sőt úgy is maradjon. Az aljukon levő tapadókorongok viszont csak abban segítenek, hogy az óhatatlan és minimális lendület ne billentse tovább a figurákat. Magát a dobást ettől még elég precízen kell kivitelezni ahhoz, hogy ténylegesen megtapadjanak és megálljanak. És bizony nem egyszerű még egy szimpla szaltó sem, nemhogy egy duplaszaltót háttal állva vagy csukott szemmel, netán a lábunk alatt átdobva összehozni. Persze bele lehet jönni, de zárójelben megjegyzem, hogy a két figura emellett nem egyforma tömegű és súlyeloszlású, így ha egyiket ki is tanultuk, a másik nem fog azonnal kézre állni.
Maguk a figurák masszívak, és nem teljesen merevek, hanem valamilyen keményebb, gumiszerű anyagból készültek, letapadt talpuk felszedésében pici fül segít. Az anyagában színezett test további festést kapott, mely a kiálló részeken (a csirke csőrénél például) igen gyorsan megkopik, illetve a dobozban eredetileg dróttal rögzített jószágokat újra normálisan elhelyezni sem lehet. A játékhoz elengedhetetlen egy strapabíró, sík felület, padló, esetleg masszívabb asztal, hogy legyen hol megállni a hajigált jószágoknak.
A Chicken vs. Hotdog egy színtiszta ügyességi játék, mely stílusnak nem vagyok a rajongója, sőt kifejezetten ügyesnek sem nevezném magam benne, nagyjából az „alkalomadtán elszórakozom velük” kategóriájába esik. Viszont a család legkisebb tagjának figyelmét azonnal felkeltette és nagyjából egy teljes csirkedobálással töltött délután alatt olyan szinten elsajátította ezt a nem hétköznapi tudományt, hogy a remény és esély leghalványabb szikráját sem hagyta meg a győzelemre. Nem mondom, hogy ezzel nagyon meghozta a kedvem a játékhoz, mindenesetre a célközönséget egyértelművé teszi. Gyerekek és kellően felszabadult hangulatú összejövetelek tagjainak kifejezetten ajánlható, későbbi alaptalan dicsekvésre alapot adó játék a Chicken vs. Hotdog.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Big Potato Gamesnek! A Chicken vs Hotdog rövid szabályát teljességgel ismertettük, eredetijének megértéséhez nyelvtudás szükséges, a kihíváskártyák illusztráltak. Rajongói fordításról nem tudunk.)
