Mivel sok csomag érkezik hozzám, szinte gyermeki boldogsággal és örömmel várom mindig a futárszolgálatok érkezését. Nem csoda, hogy gondolkodás nélkül vetettem magam a USPS: The Great American Mail Race-re, mikor a Dice Tower videóját megláttam, amiben egyébként még dicsérték is a Big Potato Games csak Amerikában kiadott társasjátékát. A régió-korlátozás nem meglepő (de remélhetőleg ettől függetlenül sem végleges), hiszen csak a USPS-ről van szó, de hála az égnek sikerült egy példányt szerezni, aminek köszönhetően most már magam is megtapasztalhattam, hogy néha milyen nehéz a szállítók élete.
USPS: The Great American Mail Race
- Kiadó/Partner: Big Potato Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2/5
- Ára: a kiadó amerikai webshopjából 35 USD (nagyjából 14 700 forint), de Európából is rendelhető
A feladat ugye egyértelmű: a levelek, képeslapok és csomagok kihordása a megfelelő helyszínre, amihez kapunk egy lazán megalkotott amerikai térképet, fantázianévvel ellátott városokkal, melyek között négy a megyeszékhely, ahonnan a küldemények indulnak, avagy ott vehetők fel, majd a játék közben előkerülő kártyák jelzik a célhelyszíneket. Ehhez ugye a központi játéktábla kerül az asztalra, rajta a négy kockával a kezdő megyeszékhelyeken, egyetlen induló helyszínen a futárok járgányaival, miközben mindenki kap egy pecsételhető pontozólapot, egy alap bicajos kártyát. A három szintre osztott mozgáskártyák egy pakliba rendezve kerülnek a tábla mellé, ahogy a különböző megyék küldemény-lapjai és a képeslapok is. Utóbbiakat egy token jelöli a legelső kártyának megfelelő helyszínen, valamint a megyék felső lapja (mindig ez kerül csak a tábla felső sávjába) a címzést mutatja, ahova az adott színű, talpba állított postaláda jut. Ennyi a felkészülés, majd indul is a kiszállítás.
A mai napon küldeménye érkezik… vagy holnap
A saját körében minden játékosnak három akciója van. Az akció lehet egy kártya elvétele a kínálatból vagy a pakliból (három lap nyilvános, a többit nem látjuk), vagy pedig egy kártya kijátszása. Nem mindegy azonban a helyszín, elvégre a városokat vonalak kötik össze, amik utalhatnak a normál útvonal mellett földútra vagy vízi útvonalra is, sőt vasútállomásokkal és repterekkel is találkozni, aminek értelemszerűen van némi kihatása is a kártyák felhasználására. Merthogy a szamár például földúton közlekedik, a sima szállító normál aszfalton, a 4x4-es járgány meg mindkettőn. A hőlégballonnal egy állomást átrepülhetünk, a repülő a repterek között közlekedik, a rakétával viszont egy reptérről bárhova eljuthatunk. Sőt, az is számít, hogy egy jármű hány lépést biztosít, elvégre, ha a kártya 2 mezőnyi haladást tesz lehetővé, akkor pontosan annyit is kell haladnunk vele. Ez pedig a kiélezett logisztikai háborúban nagyon is fontos tényező.
Mert ugye mi magunk a saját, megfelelő színű járgányt mozgatjuk a táblán, a célunk pedig az, hogy felkapjuk a megfelelő színű kockát, ami valamilyen küldeményt jelez. Ezt aztán az azonos színű postaládáig kell szállítani, hogy begyűjtsük vele a kellő elismerést, avagy lepecsételjünk a saját lapunkon egy levél- vagy csomagküldeményért járó rublikát, esetleg egy képeslapot, valamint ha új megyébe jutottunk, akkor azt is, illetve a speciális szállításokat is figyelemmel kísérjük (aznapi kiszállítás, törékeny csomag leadása és a többi). És persze a címek véletlenszerűen jönnek, sokszor pont az államok túlsó végén meghatározva a célhelyszínt, ami nem kevés kellemetlenséget okoz, már amellett, hogy a járatok soha nem találkozhatnak, ezzel akadályozva egymást. Kivétel egy esetben, ugyanis egy mezőre kerülve képesek elvenni a másik csomagját, ezzel további bosszúságot okozva. Amennyiben a mozgáskártyák húzópaklija kifogy, még egy forduló lemegy, utána pedig mindenki összeadja a saját pontozóján lévő számokat, aki pedig a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte, az nyer.
Kiszállítás alatt
Ha Európába hivatalosan nem is, de az angliai boltokból már simán elérhető a játék, így úgy gondoltam, érdemes vele foglalkozni. Nem azért, mert annyira egyedi vagy egyedülálló, hanem azért, mert jó a téma és ügyesen nyúl hozzá. Ed Naujokas ugyan láthatóan nem sajnált innen-onnan elvenni néhány ötletet (többek között a Trekking-sorozat jellemzői is visszaköszönnek), ahogy Zoe Lee is abszolút a Prospero Hall stílusában dizájnolta a játékot, de a USPS-nek ez a mix rendkívül jól áll, nem beszélve az olyan apróságokról, minthogy egy valódi pecsétet is kapunk, amit mi tölthetünk meg a mellékelt tintával, vagy hogy a szabályfüzet lapokból áll, ami egy felnyitásra váró borítékban érkezik. Külső terén egyedül csak a pasztell színekbe tudok belekötni, adott fényviszonyoknál ugyanis ember legyen a talpán, aki mondjuk, a kék és szürke postaládákat megkülönbözteti egymástól. Maga a tábla viszont jól néz ki, ahogy a kártyák is mutatósak, és az egész (majdhogynem) minimalista dizájn egy kimondottan egyedi és különleges látványt eredményez, ami tökéletesen illik a témához.
Ahogy a játékmenet is, elvégre a szállításos, felvevős mizériát ügyesen hozza a pick up and deliver mechanika, ami itt-ott meg van kicsit kavarva, a sajátos ízt pedig a mozgáskártyák hozzák, amik eltérő útvonalakat és mozgásokat tesznek lehetővé. Bár a szerencse nagyon nagy befolyással bír a játékban, a lopás pedig elég csúnya eszköz az egyébként is kiélezett küzdelemben, a legnagyobb hiba talán mégis az, hogy nincs külön szabály, ami a játékosszámhoz alkalmazkodik. Elvégre 2, 3 és 4 személyes módban ugyanakkora a kártyakészlet, ami maximális létszámnál nagyon gyorsan kifogy, és persze ekkor a játékosok is sokkal jobban akadályozzák egymást, ez pedig elsődlegesen konfliktushoz vezet. Ha 2 személyes módnál jó az elérhető készlet, javasolt a 4 személyes játékban egy újrakeverés alkalmazása, mint házszabály, különben olyan gyorsan jön el a játék vége, hogy észre sem vesszük. És ugyan egy csomag, pláne egy régóta várt Kickstarter-játék kiszállításánál az idő fontos tényező, egy jó társasjáték mellett nem az a lényeg, hogy minél hamarabb a végére érjünk. Márpedig a USPS: The Great American Mail Race egy kellemes, a témájához abszolút jól alkalmazkodó és illő társas, remek dizájnvilággal, jó ötletekkel. És noha nem kiemelkedő, de a család meglepetés kedvence is lehet, amihez nem is kell más, csak egy kis csomagkiszállítás, mondjuk, valamelyik nagy külföldi oldal és a USPS vagy más futárcég által. Csak hogy stílusosan érkezzen meg az asztalra, ahol aztán hasonló módon külön tematizálható a játék története is, esetleg az Enciklopédia (egyéb cím igény szerint szabadon beilleszthető) szállítására hivatkozva.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Big Potato Games-nek! A USPS: The Great American Mail Race csak kevés angol szöveget tartalmaz, de szabályainak és kártyái szövegének megértéséhez egy minimális nyelvtudás mindenképpen szükséges. Rajongói fordításról jelenleg nem tudunk.)
