Noha a Guerrilla Games a Killzone-szériát a kezdeti sikert követően a legnagyobb mélységig vitte, a Horizon Zero Dawn képében egy olyan (sokáig) PS4-exkluzív játékot tett le az asztalra, mely számos rajongót szerzett magának, hogy később PC-n is tovább hódítson. Hogy a Steamforged Games erre az IP-re is lecsapott, abban semmi meglepő nincs, ráadásul a tegnapi Devil May Cry-jal ellentétben egy jóval hagyományosabb, tipikusabb formában kezelve a nyitott világ bejárását, a harcokat és a lootolást.
Horizon Zero Dawn: The Board Game
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: Steamforged Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,22/5
- Ára: Angliából 63-70 fontért már elérhető, itthon 30 ezer forint körül kapható
Ahogy az az angol kiadónál jellemző, ezúttal sem egy apró dobozt kapunk, ráadásul a belső leginkább a miniknek otthont nyújtó, nagyon egyszerű tárolókkal van kitöltve, amiken belül jön még egy nagyobb adag kártya is. Vannak még tokenek, kapunk néhány dobókockát, egy kevéske kétoldalú, moduláris táblát a játékterület kialakításához, majd kezdődhet a félkooperatív kaland, aminek folyamán karakterünk a vadászatok során fejlődik, eszköztára ennek megfelelően bővül, hírneve pedig egyra nagyobb, ahogy haladunk a végcél, avagy a főellenfél levadászása felé. Címszavakban ennyi a játék, sőt igazából kibontva sem sokkal több.
Aloy után szabadon
Noha a megvásárolható kiegészítőkkel más célpontokat is felkutathatunk (ahogyan mindig, avagy a Steamforged Games a CMON és társai mintájára a vadkapitalista nyugat legfontosabb eszközével él), az alapjáték alapvetően egy főellenfélre lett kiélezve, míg a hozzá vezető út véletlenszerűen épül ki a húzott szcenárió-kártyákkal, amik nemcsak a játékterület kialakítását, de az ellenfelek számát és helyét, sőt az extra lehetőségeket és a játékosok kiindulási pontját is meghatározzák. Mindenki egy karaktert irányít, elindítva azt egy háromlapos kezdőfelszereléssel, illetve egy alappaklival, amely az akciókhoz és a vadászathoz szükséges, valamint egy skill-kártyával, amin a szintlépések folyamán egyértelműen látszódik, hogy idővel mely lehetőségek nyilnak meg, amik segíthetnek minket a vadászatok folyamán.
Merthogy a Horizon Zero Dawnban a vadászaton van a hangsúly, elvégre minden felépülő területnek megvannak a maga ragadozói a videójátékból ismert gépesített lények alapján. Ezek meghatározott helyről, meghatározott útvonalon haladnak, ha pedig észreveszik a játékosokat, támadnak. Mindenre megvan a forgatókönyv, ellenfeleink önálló, előre programozott életet élnek, éppen ezért érdemes eleinte lopakodni, a növényzet takarásában megbújva becserkészni az áldozatokat. Ezt követően jön az alappakli kézben tartott lapjainak használata, avagy támadhatunk is, normál esetben ledolgozva áldozatunk védelmét, majd sebezve addig, míg vannak életerő-pontjai. Vannak olyan lények, melyek extra hardvereik révén különleges hatásokkal is bírnak, ezek pedig semlegesíthetők, ha először ezeket a berendezéseket vesszük célba, illetve az elhullott “vadak” után nyersanyagot is gyűjtünk, nemcsak tapasztalatot. Ha a misszió győzelmi feltételei sikerültek, mehetünk tovább, közben vásárolva-fejlesztve, amivel a paklinkat bővítjük.
A cél az, hogy miközben egyre erősebbé válunk, egyre jobb felszereléssel, így sikeresen megküzdve a nagyobb kihívást jelentő prédákkal, eljussunk a fő ellenfélig, akinek levadászásával a játéknak is vége. Azonban mindez, hiába járjuk együtt a vadont és küzdünk egymás mellett a nagyvadakkal, nem teljesen kooperatív, hiszen a legvégén az lesz a győztes, aki a legnagyobb hírnevet vívja ki magának.
Megyünk vadászni
Mondjuk úgy, hogy amennyire féltem a Devil May Cry kombóra épülő, speciális játékmenete miatt, ami a Bloody Palace játékmódot veszi alapul, annyira bíztam a Horizon Zero Dawn masszívnak nevezhető alapjaiban. Ehhez képest mégis előbbi lett a pozitív csalódás, utóbbi pedig a negatív. No, nem azért, mert kifejezetten rossz. Inkább csak azért, mert bár a témában, a játékban vannak lehetőségek, a Horizon Zero Dawn: The Board game megragadt az átlag középszinten, amit kizárólag a minikkel és a fejlődési rendszerrel próbál díszíteni. Előbbiek nem rosszak, de nem is kiemelkedőek, utóbbi pedig nem teszi elég izgalmassá a mechanikát ahhoz, hogy azzal bármiféle fölényt szerezhessen a riválisokkal telitömött piacon. Sőt, a játéktér abszolút unalmas, kevés színnel és opcióval operál, valamint az egyetlen boss itt még kevesebbnek érződik, mint a DMC esetében.
Nem mellesleg néha úgy éreztem, hogy ahhoz képest, mennyire egyszerű az alap, a kiindulási pont, a szabályfüzet feleslegesen van itt-ott megcsavarva, sőt maga a játékmechanika is lehetne akkor már egyértelműbb és hatékonyabb. Mert nincs benne igazi izgalom, csak látszat cselekvés, ami egyébként akkor izgalmas igazán, ha többen vagyunk, elvégre a rivalizálás adja meg a játék sava-borsát. Kár érte, mert ebből a koncepcióból változatosabb és jobb társas is születhetett volna, ehelyett lett egy átlagos dungeon crawler az egysíkú “vadonban”, minimális extrával. A játék rajongóinak ajánlott, mindenki másnak csak akkor, ha él-hal a műfajért, és sikerül valami jó kis akciót kifogni.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek!)
