Pokolfajzat, azaz Hellboy először 1993-ban tűnt fel képregényes formában, majd különálló szereplésére a Dark Horse Comic kiadásában megjelent első kötetnél került sor, miközben az alkotó, Mike Mignola még nem is sejtette, hogy kitalált karaktere mennyire népszerű lesz a jövőben. Ma már számtalan spin-off, néhány videójáték, és több élőszereplős film is mögötte van, újabban pedig társasjátékos formában is eljött közénk, a B.P.R.D. vagány csapatával együtt, hogy lezúzzon pár ocsmányságot és újra megmentse a világot.
Hellboy: The Board Game
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: Mantic Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,9/5
- Ára: nagyjából 30 000 forint
A Hellboy: The Board Game egy alapvetően nyomozós, a felfedezésre építő társasjáték, amely a Mansions of Madnesshez, vagy az Betrayal at House on the Hillhez hasonló. A játékosok kiválasztanak egy-egy karaktert Hellboy, Abe, Liz és Johann közül, majd együttműködve használják képességeiket és speciális tárgyaikat, hogy legyőzzék az ocsmány szörnyeket, a végén pedig megküzdjenek egy erős főellenséggel – ezekből három is van, az egyikük maga Raszputyin. Sajnos elengedhetetlen a háttértudás a játékhoz, mert különben nem értjük, hogy ki kicsoda. A Hellboy: The Board Game mindössze megmutatja mindenki nevét és képességeit, és ennyi. Még a karakterkártyák hátoldalán sincsenek a háttértörténetüket elmagyarázó megjegyzések vagy leírások, ami a nyomozós játékoktól egyébként elvárható lenne. Ráadásul a cucc rengeteg képregényes utalást tartalmaz a kártyákon és a szabályokban, és elvárja, hogy legalább haladó szinten ismerd az alapanyagot.
Szólít a sötétség
A megvalósítás pont olyan, mintha egyenesen a képregényekből lépett volna elő: igényesen megtervezett a játéktábla, ahogy a rápakolható minik is hasonlóképpen készültek el. Utóbbiak közül a főszereplők és az ellenfelek (naná, hogy a békaemberek!) is rendkívül részletesek. Festetlen modellekkel van dolgunk, de ez nem is baj, hiszen annyira színes és részletgazdag maga a játéktábla, hogy máskülönben könnyedén elvesznének rajta. A prímet persze a bossok viszik, ezek a dobozból kiemelve még a polcon is remekül mutatnak. A szabályok kifejezetten jól sikerültek, és nemcsak a hátoldalon található egy gyorstalpaló, hanem még egy különálló oktatókönyv (!) is helyet kapott, amellyel megkerülheted a teljes, 32 oldalas szabálykönyv elolvasását – ez azért elég nagy piros pont.
A játékmenet öt különböző fázisra oszlik: ellenséges-, ügynök-, pihenő-, végzet- és vég-fázisra. A B.P.R.D. ügynököknek három akciójuk van, amit a körükben használhatnak, és tetszőleges sorrendben aktiválhatják ezeket. A különböző alapakciók a következők: mozgás, harc, lövés, vizsgálat, cselekvés és tisztogatás. A játékosok három, a képesség színének megfelelő színű kockával dobhatnak, plusz a kék hatáskockával minden alkalommal, amikor beaktiválnak egy-egy spéci képességet. Az effekt kocka többnyire extra találatokat, újradobást és dupla pontszámot ad. Jópofa, ahogy a játék kezeli például a hősök sebesüléseit. Ugyanis amikor egy ügynök sebesülésjelzőt kap, azt lefelé fordítva a karakterlapjára helyezi. Ha a sebesülés-sáv ki van töltve, és az adott karakter további sebeket kap, azok súlyos sérülésekké válnak, és a sebesülésjelzőket a sebek számának megfelelően kezdik el felfordítani. Ezek a sérülések korlátozhatják a végrehajtható akciók számát, vagy a védelmet, szóval, ha nem vigyázunk, kifejezetten meg tudják nehezíteni a játékmenetet. Az, hogy mennyire jó a képességed, meghatározza, hogy milyen színű kockákkal dobsz. A sárga a legrosszabb, ezt követi a narancssárga, majd a piros, miközben a fekete a legjobb. A végső cél természtesen a világ megmentése.
Összesen 1-4 játékos ülhet le a Hellboy: The Board Game elé, ami azt jelenti, hogy igen, lehetőség van szólóban is nyomni, de az a legjobb, ha vagytok rá legalább hárman. Az élmény alapvetően nagyon hasonló egy Mansions of Madness-társashoz, csak épp békaemberekkel. Például az, ahogyan az egyes partikhoz konkrét Végzet- és Találkozás-kártyákat kell válogatnod, határozottan az eredeti Mansions-re emlékeztet. Rengeteg különböző alternatíva létezik olyan társasjátékokra, ahol kockával dobsz és nyomozol, és bár a jelen tárgyalt kiadvány a képregényes stílusával és rendkívül részletgazdag minifigurákkal rendelkezik, mégsem emelkedik ki látványosan a mezőnyből. Ettől függetlenül az alapanyag kedvelőinek mindenképp jó befektetés lehet, hiszen a különböző – az olvasók számára ismerős – ügyek képesek lehetnek őket vissza-vissza csábítani egy újabb játszmára. De nem árt magad mellé olyanokat ültetni, akik tisztában vannak vele, és szeretik is Mignola vonatkozó műveit.
(A játékot partnerünk, az Asmodee UK biztosította – köszönjük! A játék angol nyelvű, magyar nyelvű szabálykönyvről nem tudunk.)
