A Yellowstone Park élővilága, a 17. századi parasztélet, egy francia kikötő mindennapjai, egy foltokból varrt takaró, a bajor üveggyártás – mi a közös bennük? Az alkotó, avagy a német Uwe Rosenberg, aki látszólag bármilyen témát játékba tud foglalni, és akinek életműve annyira gazdag, hogy azzal kevesen tudnak vetekedni. Egy ilyen repertoárt feldolgozni pedig egészen lehetetlen feladat, hiszen két és fél évtized harminc játékát nem lehet egy délutánba zsúfolni, és az időrendet sem mindig lehet tartani – így kerül sorra még csak most a Glass Road.
GLASS ROAD
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: FeuerlandSpiele
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 20-80 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 2,97/5
- Ára: nagyjából 15 000 forint
Rosenberg játéka ugyanis eredetileg 2013-ban jelent meg, azaz jóval korábban, mint az általunk bemutatott Patchwork, az Indián nyár, a Második esély, vagy épp a Nova Luna, és ezekhez képest a Glass Road valamennyire a sorból is kilóg. Hiszen ez nem egy lapkalehelyezésre kihegyezett, könnyed stratégia, sokkal inkább műfajok fúziója, kifejezetten alacsony nehézségi szintre belőve.
A Glass Road ugyanis egyfajta időutazás, amely papíron azt az üveggyártást hivatott bemutatni, amelyről Bajorország évszázadokon át híres volt, miután a rómaiak elhozták azt Germániába, így a 13. századtól kezdve a mindennapok részéve téve annak használatát. A játékosok feladata itt pedig pont az üveggyártás, méghozzá négy nagyobb forduló során, egy olyan stratégiában, amely a szettgyűjtés, a draftolás és a lapkalehelyezés hármasából igyekszik győzelmi pontokat kifaragni. Egész pontosan maguk a játékosok kísérlik meg ezt a saját játékostáblájukon, ahol erdők, tavak, ligetek és tárnák találhatók meg – ezeket eltakarítva szabadíthatók fel azok az üres helyek, ahová épületek kerülnek, melyek három kategóriába sorolhatók. Feldolgozók, melyek nyersanyagokat alakítanak át a játék folyamán; azonnali épületek, melyek csak egyszer használatosak; bónusz épületek, melyek a játék végén biztosítanak extra győzelmi pontot.
Ezek megszerzéséhez, felépítéséhez természetesen alapvetően nyersanyagra van szükség, melyből egész sokfajta áll rendelkezésre: üveg, fa, víz, kvarchomok, tégla, agyag, étel és faszén. Menedzselésük használatuk azonban gyökeresen eltér a hasonszőrű játékoktól, ugyanis ezek egy külön táblán foglalnak helyet, méghozzá két úgynevezett termelőkeréken. Az egyik (a zöld) az üveggyártást szimbolizálja, míg a vörös a téglakészítést. A nyersanyagok mindegyikéhez egy token tartozik, és ezen tokeneket kell mozgatni az óramutató járásának megfelelően a körcikkelyeken, melyek mellett egy szám található, mutatva a rendelkezésre álló darabszámot. Csakhogy ezen termelőkeréken két barnával jelölt mező is található: ha ez közül egy kiürül, a kerék az óramutató járásának megfelelően mozog tovább, ami azzal jár, hogy bizonyos nyersanyagok veszítenek a mennyiségükből. Ez a termelés folyamatát hivatott reprezentálni: 5 alapvető nyersanyagból egy finomított (üveg/tégla) készül. Ezen nyersanyagokat pedig elsősorban azok a specialisták biztosítják, akikből minden játékos egy 15 darabból álló, azonos tartalmú szettel rendelkezik.
DZSÓKER
A specialistáknak, azaz a kártyáknak az építkezési fázisban jut szerep, melyből összesen négy van a teljes játék során. Ebben a fázisban mindenki kiválaszt 5 specialistát a paklijából (a teljes szettből, függetlenül az esetleges előző építkezés során választott kártyáktól), egy lapot letesz maga elé (képpel lefelé), és aztán játékossorendben mindenki felfedi a lapját, és végrehajtja annak akcióját. A csavar az, hogy ha egy játékos olyan specialistát fed fel, amely egy rivális kezében megtalálható, úgy az illető kénytelen annak "másolatát" azonnal aktiválni. Miért rossz ez? Azért, mert a lapokon összesen két képesség található meg, egyezés esetén viszont ezekből csak egy használható; ha a játékos az egyetlen, aki az adott specialistát kijátszotta az adott körben, mind a két képességet használhatja, általa választott sorrendben. A specialisták biztosíthatnak nyersanyagot, tereplapkát, de adhatnak épületvásárlási lehetőséget is, sok esetben viszont ezeknek költsége is van, amit meg kell fizetni (eltüntetni egy erdőt, befizetni egy adott nyersanyagot).
A Glass Road így alapvetően két fontos alappilléren nyugszik: kézmenedzsmenten a specialisták (a kártyák) által, és erőforrás-menedzsmenten, amit nem csupán a termelőkerekeken nyugvó nyersanyagok támogatnak, de elsősorban az épületek, főleg azok, melyek konvertálást végeznek. A cél egy olyan engine kialakítása, amely lényegében fedezi a jövőbeni épületek, kártyák költségeit, de nagyon sok múlik a riválisokon, mind a specialisták kijátszásánál, mind az épületek megvásárlásánál. A játék ugyanis meglepően gyorsan véget ér, és a négy építési fázist (melyek során alapvetően az épületekből érkeznek a pontok) követően mindenképp a pontozás jön. A Glass Road éppen ezért meglehetősen rövid játékidővel rendelkezik, játékosonként 20-30 percnyi időt emészt fel, és kifejezetten egyszerű szabályrendszere egy kimondottan mély játékot rejt, de az megközelítőleg sem olyan agyégető, mint az olyan, Rosenberg karrierjének csúcsát jelentő darabok, mint az Agricola, a Caverna vagy a Feast for Odin. Se nem korszakalkotó, se nem kihagyhatatlan, de az biztos, hogy a maga nemében egyedi – még ha a témát sajnálatos módon hátra is hagyja a szabálykönyvben.
(A játékot partnerünk, az Asmodee UK biztosította – köszönjük! A játék angol nyelvű, magyar nyelvű szabálykönyvről nem tudunk.)
