Ha a Flatout Games felhozatalát nézzük, kiváló alapanyagokkal dolgozik a kiadó, hiszen a családi kategórián belül, némi nehézséget, legalábbis a lehetőségek terén változatos összetettséget kínáló társasokról van szó, melyek látványban és mechanikában is képesek újat vagy kiemelkedőt mutatni. Most ehhez a portfólióhoz csatlakozik a Tiny Towns alkotója, Peter McPherson, aki ezúttal is az erdei élővilágot állítja munkába, csak most nem várost építeni, hanem újságot vezetni. A cél ugyanis a helyi élővilág lapjának három napi kiadását, vagyis azok címlapját úgy megtervezni, hogy utána nyomtatásba kerülve a többi állatkának is izgalmas, boldog vagy éppen zaklatott perceket okozzanak. Mert persze itt is létezik a bulvár, a lapot pedig valamivel el kell adni.
Fit to Print
- Kiadó: AEG
- Partner: Flatout Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: átlagosan 15-30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,13/5
- Ára: Gamefoundon 29 USD (10 300 Ft) volt, itthon 15 000 forint körül kapható
A Kickstartert is megjárt, hozzánk az AEG jóvoltából eljutott társasjáték egy egész visszafogott, de azért nem kicsi (a Flatout korábbi játékaihoz illeszkedő) dobozban érkezik, a borító pedig már egyből eladja, miközben sikerül átadni a témát is. Thistville világát Ian O’Toole illusztrátor (Nemo’s War, Időjárásgép, Carnegie) dobja fel, a tőle megszokott, kiemelkedő minőségben, a doboz mélyén pedig a címlapokat, újságcikkeket, számos hirdetést és egy közepes adag kártyát is találunk. Az előkészület viszonylag gyors, hiszen pár apróságon (címlap, központi cikk) kívül majdnem mindent összeömlesztünk az asztal közepén, hogy bárki elérje a halmot, valamint még egy-egy íróasztal jár mindenkinek, és lényegében kezdődhet is a 3 fordulón át tartó újságkészítés.
Van egy hírem
Egy forduló két részből áll. Egyfelől a címlaphoz anyagot gyűjtünk, majd pedig elrendezzük az így összeszedett híreket, képeket és hirdetéseket. A címlap egy négyzetrácsos felület, a péntek kisebb, a szombat és a vasárnap nagyobb területtel, amiknek mindig egy adott területére kerül a központi cikk, amitől (a címlapon lévő csillagot lefedve) elkezdjük kiépíteni a nap legfontosabb témáit. Az anyaggyűjtés pedig pontosan arról szól, ami a lényege. Az asztal közepén lévő nagy halom, lefordított újságcikkből szimultán mindenki annyit vesz el, amennyit akar, mindig egy kézzel egyet, majd megnézi a kezében lévőt, ha tetszik, akkor az asztalára helyezi, ha meg nem jön be, akkor visszarakja a halomra, de most már felfordítva, hogy látszódjon, mi van rajta. Ez egészen addig tart, míg meg nem elégszik az illető a cikkek mennyiségével, és ekkor jöhet az elrendezés. Ebben a fázisban a megszerzett anyagokat próbáljuk elrendezni a címlapon, hogy semmi ne lógjon ki a rácsból, de természetesen számos szabály van, amit be kell tartanunk.
A hírek a típus szerint színnel vannak jelölve, két ugyanolyan színű pedig nem kerülhet egymás mellé. Hirdetést sem tehetünk egy másik hirdetés mellé. Nem mellesleg, ha képet teszünk le, azon látjuk, hogy milyen színű vagy hangulatú hírrel kell szomszédosnak lennie ahhoz, hogy pontot hozzon. És még van egy rakás “apróság”. Többek között nem forgathatjuk a lapkákat, amiket leteszünk; figyelni kell a jó és rossz hírek egyensúlyára, mert ha eltérő mennyiségben kerülnek a lapba, az büntetéssel jár, éppen úgy, mint a megmaradt üres mezők esetében. Sőt, a hirdetési bevételt is figyelni kell: ez minden fordulóban megy tovább, és aki a harmadik forduló végén a legkevesebb bevételt szerzi, az kiesik a játék végi pontozásból, ezzel teljesen elvesztve a versenyt. Amikor végeztünk az elrendezéssel, elkiáltjuk magunkat, hogy “nyomtatás”, ha pedig mindenki végzett és/vagy lejárt az idő (érdmes telefonnal mérni), jöhet a pontozás. Ha valaki az adott fordulóban végül nem használ egy vagy több lapkát, amit az asztalára tett, az is büntetéssel jár, de legalább a lapkák tovább vihetők a következő fordulóra. Amire aztán jöhet a következő napi címlap, majd ugyanúgy minden megy tovább, egészen a harmadik forduló végéig.
Ezt sem a nehézsége miatt szeretjük
A Fit to Print érezhetően egy könnyed, de azért némi kihívást tartogató puzzle-játék, aminél igyekszünk a lehető legtöbb, megfelelő méretű anyagot összegyűjteni, amivel aztán pontot és bevételt szerzünk – utóbbit leginkább csak azért, hogy ne essünk ki a játék legvégén. Maga a szabályrendszer kifejezetten egyszerű, könnyen tanítható, a trükk inkább abban rejlik, hogyan tudjuk megoldani a gyűjtés és az elrendezés fáziást. Ha izgalmasabbá akarjuk tenni a mechanikát, arra is van mód, hiszen mindhárom napra van egy-egy pakli “breaking news” kártya, és mindegyikből húzunk egyet, ami az adott napra valamilyen hatást biztosít. Sőt, használhatunk karakterkártyákat is, amik szintén izgalmasabbá teszik a hobbi-zsurnaliszták életét és munkásságát.
A Fit to Print is az a típusú játék, ami egyfelől már a témájával megvesz kilóra. Eleve imádom a nyomtatott sajtót, a fél életem azzal töltöttem el, akár a tűzvonalból, akár csak a háttérből figyelve, és bizony a Gurunál is a print számok készítése jelenti a legnagyobb örömöt. Emellé az erdei stílus is telitalálat, amihez Ian O’Tool grafikái egy jó nagy lapáttal odatesznek még, legyen szó a cikkek stílusáról, vagy éppen a képekről, esetleg a teljes alapdizájnról. Maga a nyomás, mondjuk, hogy lapzártához hasonlóan, végig érezhető, ahogy egyre kevesebb az idő, a cikkek pedig nem passzolnak, hogy befejezzük a leadásra kész oldalt, családi játékhoz képest ráadásul elég keményen büntet a játék. Már ha nem vigyázunk. Az például nagyon gonosz dolog, hogy akinek a legkevesebb a bevétele, az a pontozásnál teljesen kiesik, de az asztalon maradt lapkákkal és a cikkek hangulatának arányával nagyon sok pontot lehet bukni, míg az üresen maradt mezőkért nem kapunk akkora büntetést. Ezen egy kicsit lehetett volna enyhíteni, mert egyébként egy nagyon ügyesen felépített, gyors, lényegében egyedi és érdekes, hangulatos társas a Fit to Print, ami a témát is szépen megjeleníti. Már csak azt sajnálom, hogy nyomtatásban nem láthatom a végeredményt, de arra meg ott a polcon álló rengeteg Guru, Borzongás és egyéb lap.
(A tesztpéldányt köszönjük partnereinknek, az AEG-nek és a Flatout Gamesnek! A Fit to Print alapvetően nyelvfüggetlen, egy-egy rövid kártyaleírás és a hírek, valamint szabályainak megértéséhez azonban angol nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
