A Tainted Grail cím egyformán ismerősen csenghet a Társalgó és a hagyományos játéktesztek rendszeres olvasóinak is, elvégre az Awaken Realms impozáns, kifacsart Arthur-i mondakörben gyökerező játéka nemcsak asztalokon, de a Conquest formájában már videójátékként is bizonyított. Már annak megjelenésekor is tervben volt, hogy lesz egy lényegesen történetközpontúbb, klasszikus szerepjátékos elemeket összefogó másik játékfeldolgozás, mely ezt a világot veszi alapul. Arra viszont még én sem számítottam, hogy ez az Early Access megjelenésére egy, a The Elder Scrolls-sorozattól merítő (bár ahhoz képest több tekintetben is szerényebb), nyílt világú, belső nézetes szerepjátékká növi ki magát, a stílustól megszokott rengeteg skillel, crafting rendszerrel, illetve temérdek mellékküldetéssel.
Sárkányok helyett kifacsart lovagok és királyok
A történet szerint külsőnk és induló kasztunk megalkotása után egy névtelen foglyot irányítunk (a The Elder Scrolls-örökség eddig stimmel), akit egy rejtélyes jótevő megment a fogságból, mivel kiderül, hősünk igen különleges összhanggal rendelkezik Avalon földjének misztikus örökségével. Ez kapóra jön megmentőnknek, aki egy titkos, vakmerő küldetést szervez, hogy megállítsa a vidéket rettegésben tartó sötét erőt, a wyrdnesst: sejtése szerint az átok egyik oka ugyanis, hogy Camelot vezetői az ősi mágia segítségével időről időre feltámasztják Arthur királyt, hogy az visszatérjen és hárítsa el a királyságot fenyegető veszélyt. A megoldás elvileg egyszerű: el kell küzdenünk magunkat Camelotig, ott pedig végleg örök nyugalomra szenderíteni a legendás uralkodót.
A kását persze nem eszik olyan forrón, utazásunk első állomásán ugyanis rögtön hajótörést szenvedünk, így egyedül, szövetségeseink nélkül kell felküzdenünk magunkat a helyi erőd ranglétráján, hogy segítséget szerezhessünk a Camelot felé vezető hadjáratunkhoz. Az Early Access során a játék lényegében egy fejezet alapú elvet fog követni, minden nagyobb, ingyenes frissítés a végleges változat megjelenéséig egy új régióval bővíti a világot, mely természetesen minden esetben új fő- és mellékküldetéseket, tárgyakat, skilleket és persze ellenfeleket is hoz magával. A játékban jelenleg még csak az első ilyen régió érhető el, mely azonban, ha kellő alapossággal látunk neki a végigjátszásnak, már önmagában egy bő 10-15 órás játékidőt kínál.
Bár a Tainted Grail világa meglehetősen egyedi ízzel bír még a dark fantasy műfaján belül is, maga a játékmenet ismerős lehet mindenkinek, aki a Morrowind óta játszott már The Elder Scrolls, vagy hasonló játékkal. A fő küldetésszál követése mellett akár órákra is elveszhetünk a különböző NPC-k problémáinak megoldásában, mely néha ajánlatos is a szintlépések és a jobb felszerelések begyűjtése érdekében. Szintlépéskor növelhetjük különböző tulajdonságaink szintjét, illetve új perköket oldhatunk fel, míg az olyan képességeinket, mint a lopakodás, atlétika, íjászat, egykezes harc, a hozzájuk tartozó képességek aktív használatával fejleszthetjük. Semmi sem zárja ki az olyan kombinációkat, hogy egy druidaként kezdő játékos később ne használhasson kétkezes pallosokat, esetleg egy harcos ne legyen képes varázsolni és lopakodni is. Ezen felül órákat ölhetünk még olyan egyéb tevékenységekbe, mint például a főzés vagy a kovácsmesterség, melyek hosszú távon nagyban megkönnyítik készleteink pótlását.
Nagy tervek, nagy igények
A játék élvezetét azonban jelenleg még kissé akadályozza a játékmotor instabilitása, illetve a némileg túlságosan is követelőző gépigény. Bár a fejlesztők már a játék áruházi oldalán is kijelentik, hogy jelenleg 29 euróért, azaz durván 11 000 forintért kínált fejlesztésük a végleges változatában sem fog AAA kategóriás letisztultságot és grafikát kínálni (elvégre egy viszonylag pici indie csapatról van szó), a hardverigény ahhoz képest eléggé követelőző, különösen processzor terén. A tesztkonfigom ugyanis ezt az egy elemet leszámítva toronymagasan meghaladta az előírt követelményeket, ám még Medium beállításokkal is csak alig tudta tartani a 30 fps-t. A sebesség pedig, mivel a játék harcrendszere kifejezetten a pontosságra és gyors reakcióidőkre épít – alapvetően nem egy könnyű darabról van szó, mely főleg az első órákban könyörtelenül elkeni a könnyelmű és vakmerő játékosok száját –, eléggé kulcsfontosságú elem.
Nagyon remélem, hogy ezen a fejlesztők tudnak még csiszolni a végleges változatig, maga a játék ugyanis kifejezetten ígéretes. Skyrim helyett grandiozitását tekintve közelebb áll az eredeti Morrowindhez, ez viszont közel sem hátrány, indie fejlesztőktől pedig eleve szívesen látnék hasonló jellegű próbálkozásokat az alapvetően AAA-s játékstílusok terén. A Tainted Grail világa ráadásul tökéletes választás egy ilyen típusú címhez, így remélhetőleg az újabb fejezetek, frissítések és bővítések révén végül igazi klasszikus születhet.
