A legendás költő és író, Oscar Wilde, egyszer azt mondta: "Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája". Ez pedig nem csak az általa képviselt műfajokban állja meg a helyét, de minden olyan művészeti ágban is, ahol az iteráció és a kölcsönös inspiráció szerves része annak a körforgásnak, melynek eredményeként egy új alkotás születik. Példákért pedig egyáltalán nem kell a régmúltba utaznunk: a PUBG megjelenésével elszabadultak a battle royale-imitátorok, a League of Legends szárnyalásával párhuzamosan megszülettek a MOBA-aspiránsok, a World of Warcraft hátán felkapaszkodni kívánó MMORPG-kről már nem is beszélve. Mostanság viszont inkább az egyedi indie kezdeményezések azok, melyek ugyanezen a folyamaton mennek át.
Erről pedig nemcsak a 2022-es év legnagyobb meglepetése, a mostanra megszámlálhatatlanul sok klónnal rendelkező Vampire Survivors tudna mesélni, hanem a Hades is, amely az ikonikus Supergiant Games legismertebb és legnépszerűbb játékévá vált – ráadásul ez a csapat első olyan alkotása, ami folytatást is kap. Legnagyobb érdeme – már persze az önnön sikerén túlmenően – mégis az, hogy az általa tökéletesített formula felel azért a Curse of the Dead Gods-ért is, amely nemcsak szimplán lemásolta a stúdió leckéjét, de pazar ötletekkel csavart rajta, felejthető imitátor helyett méltó utódként keresve a maga helyét a roguelike játékok között. És bár logikusnak tűnt volna ezt a vonalat folytatni, a program mögött álló Passtech Games inkább más irányba tapogatózott, meglehetősen furcsa keretek között formálva át a valós idejű harc és a roguelike felfedezés fúzióját.
Árnyékháború
A korai hozzáférésben elérhető Ravenswatch ugyanis egy olyan, izometrikus nézetű roguelike akció-RPG hibrid, melyben az általunk ismert mesehősök világa elevenedik meg, csak épp minden eddiginél komorabb formában. Ebben az univerzumban ugyanis feltűnnek az északi mitológia alakjai, az Ezeregyéjszaka meséi és a Grimm-történetek legismertebb szereplői is – méghozzá játszható karakterként. A világot uraló Rémálommal olyan ikonok oldalán (vagy épp cipőjében) kell felvenni a harcot, mint a bérgyilkosi szerepkört betöltő Piroska, a sípjával tömegeket eltakarító Patkányfogó, Beowulf, vagy épp Aladdin. A kínálat jelenleg hat főt számlál, ugyanakkor a korai hozzáférés alatt várható ennek bővítése. Mindegyikük teljesen egyedi képességekkel és fegyverekkel rendelkezik, ami természetesen a harci stílusukat is nagyban befolyásolja. Beowulf sok ütést kibíró, igazi közelharcos, a Patkányfogó biztos távolságból, egyre gyarapodó patkányseregével igyekszik kontrollálni a tömeget, míg a Hókirálynő által inspirált Nyss fagyasztással és az ebből eredő elementális sebzéssel siklik egyik ellenféltől a másikig.
A cél persze mindig ugyanaz: a procedurálisan generált, kifejezetten nagynak mondható térkép felfedezése, tapasztalati pontok szerzése az ellenfelek megölésével és apróbb feladatok teljesítésével, majd 15 perc elteltével a végső küzdelem a Rémálommal. A küldetéseken belüli fejlődés, az új képességek megnyitása, a régiek fejlesztése, tárgyak megtalálása és vásárlása nélkülözhetetlen a boldoguláshoz, hiszen a hordákban támadó ellenfelek egyre nagyobb veszélyt jelentenek, ha pedig letelik az idő, elkerülhetetlenné válik a végső összecsapás. Ez a 15 perc hozzávetőlegesen öt napnak felel meg, a dinamikus napszakváltás ugyanis komoly és fontos eleme a játékmenetnek: ahogy lenyugszik a nap, úgy változhat meg az ellenfelek, sőt minimum egy játszható karakter viselkedése, de az idő függvényében a térkép adott részei is máshogy festenek. Ennek okán pedig nem meglepő, hogy a Ravenswatch mennyire nagy hangsúlyt fektet a tanulásra: bár a pályák pontos felépítése alkalomról alkalomra változik, az ellenféltípusok támadásainak megtanulása, az egyes küldetéstípusok kiismerése mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre magabiztosabban és dinamikusabban sikerüljön a karakterfejlesztés, és egyre nagyobb eséllyel tudjunk szembenézni a Rémálommal.
Mint a mesében
Ami nem egyszerű menet, hiszen a Ravenswatch távolról sem egy könnyű alkotás. A legkisebb hibákat is könyörtelenül meg tudja torolni, amihez hozzájárul az is, hogy szólóban egyelőre meglehetősen nyögvenyelős az élmény. Persze alapvetően nem is a magányos kalandozásra lett kihegyezve a játék: egyrészt kiváló a szinergia az egyes hősök között, másrészt bizonyos szituációkban már-már nélkülözhetetlennek érződik minimum egy társ jelenléte. Bár matchmaking sajnos nem található benne (ezt remélhetőleg pótolják a végleges verzió megjelenésére), már a jelenlegi, cseppet sem kezdetleges formájában is nagy potenciállal rendelkezik, amely 2-3 ismerős társaságában mutatja meg igazán a foga fehérjét – ami ebben a világban inkább szürke vagy fekete.
