Lassan tényleg kifogyok a szófordulatokból, mondatokból és szavakból, ha a retró shooterekről kell beszélni vagy írni. De valahogy mindig előbukkan egy érzés vagy éppen annak hiánya, esetünkben ez így hangzik: a Supplice úgy hasonul Doomhoz, mint az Ion Fury a Duke Nukemhez. Ha ez így önmagában nem sokat mond, akkor nézzük meg egy kicsit közelebbről: egy férfi főhőst cserélünk egy nőire; a pályatervezés és -dizájn, az ellenfelek és az egész együttes benyomása úgy teremti meg a hangulatot, hogy annak hatására az ember fejében folyton ott motoszkál az eredeti. Az Ion Fury esetében ezt még ráfoghatjuk arra, hogy a szellemi előd kiadója bábáskodott felette. A Supplice viszont egészen más tészta. A projekt mögött az a Mekworx áll, akinek már nem egy Doom-modot és pályát köszönhetünk. Ez a show azonban nem egyetlen fős, Brett Harrell mellett ugyanis még több ismert moddder is áll, sőt a fentebb már sokat emlegetett Ion Fury-val is vannak személyi összefonódások. Érdekes látni, hogy a Doom modder-szcéna még mindig él és virul, sőt mi több, remek játékokat termel ki magából.
Az élet utat tör...
De ne szaladjunk ennyire előre, mert a korainál is koraibb teszthozzáférés alatt mindössze három pálya állt rendelkezésünkre (megjelenéskor ez egy epizódra, azaz öt misszióra bővült), alig több mint féltucat ellenfél és egy maréknyi fegyver alapján modnak még elmegy, önálló játéknak viszont édeskevés. Mindenesetre éppen erre van az Early Access, melyre viszont igencsak felkészültnek tűnik a csapat, így a végső változatot, avagy a tervek szerinti hat epizódban szétszórt 30 missziót (plusz a szupertitkos rejtett pályákat) rendszeres időközönként, kellő csiszolgatás és tesztelés után adják majd ki, és a tervek szerint jövő év nyarán már teljes lesz a kínálat. És ha az eddigiekből ki lehet indulni, akkor bizony nem lesz okunk a panaszra. Már az első pálya igen méretesre sikeredett, és nagyon ötletes módon kovácsolnak előnyt a motor hátrányából. A pszeudo-háromdimenziós felépítés miatt nem lehet ugyanis ugrani, de ezt arra hasznnálták fel, hogy olyan többrétegű labirintusokat építsenek meg, melyek megvalósítása és ötletei láttán csak a kalapomat tudom emelni a csapat előtt. A mára már minimum korosnak nevezhető GZDoom motor mögött duruzsuló modernebb hardvereken és különféle technikai trükkökön messze túlmutatnak a pályatervezők képességei.
De ami a legjobban meglepett, az az, hogy ez a játék bizony képes nehézzé válni, amitől bizony elszoktam, a retró-shooterek java ugyanis még legnehezebb fokozaton sem túl nehéz. Legutóbb plédául a Boltgun volt az, ami a legnehezebb fokozat alatt sem jelentett kihívást. Persze a rejtett szuper életerő és páncél itt is mindent megkönnyít, de azért natúr ‘hard’ fokozaton bizony fűbe haraptam párszor, sőt még a lőszerkészlettel is beosztással, okosan kellett élnem. A szűk helyeken taktikus, a nagyobb placcokon frenetikus tűzharcok, és idővel a már özönlő ellenfelek képesek rá, hogy meglepetéseket okozzanak az óvatlan kalandornak. És régi Doom-hagyományokat követve mindegyik pálya teljesíthető „önállóan”, azaz a korábbiakból átmentett fegyverek és lőszerkészlet nélkül is.
...a halál meg arat
A jelenleg rendelkezésre álló fegyverkészletből a legötletesebb a kezdő fúrógép, mely tulajdonképpeni munkaeszközünk – ugyanis egy kolonizálást intéző cégóriás egyik bányájában dolgozunk, melynek telephelyén elszabadul a zöld pokol –, amivel közelről fogorvosi ellátásban részesíthetjük, pár lépésről pedig lökéshullámmal falba paszírozhatjuk a rosszarcúak kisebb csoportjait. Később még egyéb trükköket is tanulunk vele, de ez legyen meglepetés. A géppisztoly, a sörétes és a rakétavető-pótlék különösebb újdonságokat, egyediséget vagy ötleteket nem tartogat, de legalább mindegyikkel élvezet aprítani. Na, de zöld poklot emlegettem: még egy kis sztori is akad, ami elmagyarázza a körülöttünk zajló eseményeket, de a lényeg szokás szerint az, hogy nagyjából mi vagyunk a világ utolsó reménye, így vagy megoldjuk a helyzetet, vagy itt pusztulunk.
Jelen állapotában a Supplice roppant ígéretes: kreatív tervezés, kellő kihívással és élvezetes játékmenettel fűszerezve. Ahogyan az áruházi oldalon fogalmaznak: ha a Doomnak lett volna egy szemrevaló nővére, akkor a Supplice lenne az. Személy szerint forradalminak vagy újítónak nem nevezném, inkább azt mondom, hogy egy szerelmeslevél a shooterek ősatyjának. Ős-Doom fanoknak, és a modokat gyúró veteránoknak gyakorlatilag kötelező vétel akár már most is, de természetesen Early Access lévén egy kis egészséges óvatosságra és az általános kockázat szem előtt tartására fel kell hívnom a figyelmet. Mindenki másnak pedig egy felújított, nyitott ablak a (h)őskorba, melyen bizony érdemes betekinteni és félretenni az esetleges előítéleteket, mert ez bizony vegytiszta szórakozás.
