Mivel a Star Wars klasszikus trilógiáját 4-5 éves koromban láttam először, nem tudom megmondani, milyen volt először látni, hiszen jószerivel fel sem fogtam a filmet. Azt viszont tudom, hogy az űrhajókért való rajongásomat nagyban befolyásolta, és az Egy új reményben debütált X-szárnyú máig az egyik kedvencem. Szóval talán nem meglepő, hogy amint lett otthon PC-m, az egyik első játék, amit beszereztem rá, az az immár 30 éves X-Wing volt.
Vörös-osztag készenlétben
Az X-Wing története akkor kezdődött, amikor a Brøderbund elvesztette a Star Wars-videójátékok jogait, és azok visszaszálltak a LucasArtsra. Ez 1992-ben történet meg, abban az időben, amikor Chris Robert űrhajós szimulátorai, a Star Wars űrcsatáit megidéző Wing Commander, és folytatása, a Wing Commander 2: Vengeance of the Kilrathi épp sikert sikerre halmozott. Úgyhogy épp alkalmas volt az idő arra, hogy a LucasArts egy valódi Star Wars-űrszimulátort dobjon piacra.
A fejlesztési munkálatok 1993-ban kezdődtek meg, de mivel a LucasArts nem értett a szimulátorokhoz, bevonta a Totally Gamest is. E stúdió falai között olyan klasszikus, második világháborús repülőgép-szumulátorok láttak napvilágot, mint a Battlehawks 1942, a Their Finest Hour és a Secret Weapons of the Luftwaffe. Szóval volt tapasztalatuk a repülős játékok terén. És háborúzó csillagok ide vagy oda, az X-Wing inkább volt repülőgép-szimulátor, mint űrhajó-szimulátor, hála annak, hogy George Lucas a filmjeiben is második világháborús légi csatákat használt referenciának.
A fejlesztés élére Lawrence Holland és Edward Kilham került. Maga az X-Wing ötlete amúgy Hollandtól származott, és a fenti repülőgép-szimulátorokon is dolgozott. Ezért is szerette volna a tudását egy Star Wars-játékban kamatoztatni.
Az X-Wing játékmenetére nagy hatást gyakorolt az 1979-ben, Atarira megjelent Star Raiders, amiben először lehetett belső nézetből űrhajót irányítani. Az X-Wingben három vadászgép pilótafülkéjébe huppanhattunk bele: X-szárnyú, A-szárnyú és Y-szárnyú. Később egy kiegészítő révén aztán hozzáférhető lett a negyedik ismert betűvadász is, a B-szárnyú.
A játék történetébe viszont nem öltek túl sok energiát. A sztori nagy részében egy névtelen lázadót irányíthattunk, az egymáshoz csak lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódó missziók során. Végül pedig Luke Skywalker pilótazubbonyába bújva indulhattunk harcba a yavini csatában a Halálcsillag ellen. Érdekesség azonban, hogy a limited editionhöz járt egy 96 oldalas novella, amit Rusel DeMaria követett el, és kiegészítés gyanánt a játékhoz tartozott. A The Farlander Papers című műben egy Keyan Farlander nevű pilóta kapta a főszerepet. A novella később része lett a Prima Publishing stratégiai útmutatójának.
A történet tehát nem kapott fontos szerepet, de ezzel valószínűleg senki sem foglalkozott. Már csak azért sem, mert a látvány, ahogy az egy Star Wars-játéktól elvárható, lehengerlő lett. Az X-Wing korának egyik legszebb játékprogramja volt, hála annak, hogy a fejlesztők az elsők között alkalmaztak nagyrészletességű 3D poligonokat.
A látványtól a hangok sem maradtak el, mi több, az X-Wing a szimulátorok műfajában ezen a téren korszakalkotónak számított. Készítői ugyanis felhasználták az általában kalandjátékoknál alkalmazott Interactive MUsic Streaming Engine-t (iMUSE). Ez lehetővé tette, hogy olyan zene szóljon, ami passzol az aktuális eseményekhez. Vagyis mozgalmasabb, hatásosabb volt a csatáknál, és könnyed a szimpla űrutazásnál. Mindezt csak tetézte, hogy az X-Wing zenei világa John Williams örökzöldjeire épült, amin a midi minőség sem tudott rontani.
Győztes csata
A Star Wars: X-Wing 1993 februárjában látta meg a napvilágot, floppy-n, majd még ebben az évben kapott két kiegészítőt, a már említett B-Winget és az Imperial Pursuitot. Egy harmadik expanziót is terveztek, ami az Echo Bázisra koncentrált volna, ám ez végül nem valósult meg, bár néhány elem később bekerült a speciális változatba, illetve a folytatásba, a TIE Fighterbe.
1994-ben aztán az X-Wing megélt egy második, felújított kiadást. A Collector's CD-ROM Editionre ugyanis a játékot átültették a TIE Fighter motorjára, ami szebb grafikát eredményezett. Emellett átdolgoztak néhány küldetést, továbbá az átvezető animációkat is újraírták. Kapott bónusz küldetéseket is, míg a küldetések ismertetői immár hangalámondással bírtak. Mi több, megjelent a rádiókommunikáció a játékban. Sőt, ebben a változatban Ackbar admirálist már Erik Bauersfeld szólaltatta meg, aki A Jedi visszatérben játszotta a karaktert, míg Clive Revill, aki A Birodalom visszavágban adta az eredeti, egy majom és egy öregasszony frigyéből született Palpatine hangját, elvállalta Dodonna tábornok szerepét.
Az X-Wing aztán egy második felújításon is átesett, amikor 1998-ban a LucasArts kiadta az X-Wing Collector Series Editiont. Ebben a játék alatt már a harmadik rész, az X-Wing vs. TIE Figther motorja dorombolt. Ez a frissítés 3D hardveres gyorsítással és textúra leképezéssel egészítette ki a programot, és a műveleti eligazítások előtt és alatt további változáson esett át néhány látványelem. Az új változatot már Windows 9x-re optimalizálták (a korábbiak DOS alatt futottak), és az iMUSE is kikerült a játékból, a midiket a Red Book által felvett zenékre cserélték.
Mindebből már leszűrhető, hogy az X-Wing roppant sikeres játék lett, hiszen az X-Wing Allience-szel együtt három folyatást kapott, és megélt két felújított újrakiadást (hármat, ha a 2014-es digitális kiadást is számoljuk, bár ebben grafikai változtatások már nem történtek). Emellett a megjelenés hétvégéjén 100 ezer példány kelt el belőle, és az eladások száma 1993 decemberéig majdnem elérte a félmilliót. Ezzel az év legjobban fogyó címe lett. A kritikai és anyagi sikert pedig abszolút megérdemelte, hiszen a LucasArts és a Totally Games egy olyan programot alkotott, ami remekül elkapta a Star Wars-filmek űrcsatáinak szellemét.
