A statisztikák szerint a japán bíróságok által hozott jogerős ítéleteknek több, mint a 99%-a elmarasztaló, tehát amennyiben egy ügyben vádemelés történik, a vádlott bűnössége szinte biztosra vehető. Hogy ez a meghökkentő tendencia miként is alakult ki a szigetországban, az már egy hosszabb diskurzust igényelne, az viszont biztos, hogy ilyen esélyek mellett meglehetősen optimista dolog lenne meglepetésre vagy váratlanra számítani. A videójátékok hőseit azonban más fából faragták, és pláne más szemmel nézik a dolgokat, ha zöldfülűként csöppennek bele ebbe a világba, optimista illúziók tömkelegével. Persze az sem árt, ha közben a bíróságon gyakorlatilag mindenkinek elment az esze.
GAME BOY
A nyugaton 17., Japánban pedig a 21. születésnapját ünneplő Ace Attorney-széria pontosan ezt hivatott ábrázolni. Főszereplője, Phoenix Wright egy karrierjét még csak most kezdő védőügyvéd, aki egy valóságtól meglehetősen elrugaszkodott, alternatív világban igyekszik öt védencét is felmenteni a meglehetősen súlyos, általában gyilkossággal kapcsolatos vádak alól, miközben minden – a bizonyítékok, a tanúk, és még maga a bíró is – a védence ellen szól. Ez az ötlet egyáltalán nem új, sőt a rendezői, tervezői, írói feladatokat is ellátó Shu Takumi még a kilencvenes években álmodta meg, egy olyan detektívjátékot képzelve el, ahol a játékos bizonyítékok megszerzésével, tanúk kihallgatásával igyekezett volna különleges ügyeket megoldani. A Capcom erre azonban nem volt vevő, és a projekt Takumi tapasztalatlansága okán nem kapott zöld utat, így több sikerjáték munkálataiban való részvétellel érdemelte ki a "jutalmat", hogy megvalósítsa saját projektjét mindössze pár hónap alatt, szűk büdzsével és egy aprócska csapattal.
Az apró nem túlzás, az első Ace Attorney-n ugyanis eredetileg csak két programozó és két grafikus dolgozott, minden más feladatot Takumi látott el, de még így is 10 hónap kellett csak ahhoz, hogy a régóta dédelgetett álomból valóság váljon. A játék ráadásul az eredetileg célplatformnak választott Game Boy Color helyett, végül az éppen megjelent, kategóriákkal erősebb Game Boy Advance-en mutatkozott be. Bár a játékmenet szempontjából erre nem volt szükség – az Ace Attorneyban az interakció általában kimerül a párbeszédekben és statikus helyszínek átvizsgálásában –, a tálalásnak mindenképp jót tett, hiszen a GBA drasztikusan gazdagabb erőforrása hagyta kibontakozni a mangákat idéző előadásmódot. Ehhez persze szükség volt az Ace Attorney mára ikonikussá vált stábjára is: Phoenixre, a nem éppen magabiztosságáról híres főszereplőre, Mayára, lelkes asszisztensére, Miles Edgeworthra, az államügyészre, Phoenix legnagyobb riválisára, Dick Gumshoe-ra, a detektívre, az Ace Attorney-univerzum legbalfékebb nyomozójára, és a vád által felvonultatott több tucat, hiperszélsőséges személyiséggel rendelkező tanúra, akik magabiztosságát és vallomását rétegről rétegre kell lehámozni az ügyek során.
KALAMAJKA
Az első Ace Attorney ebből 4+1-et tartalmazott, és mindegyik ügy két részből áll. Az egyik volt a nyomozás, mely alatt információt, bizonyítékot kellett gyűjteni fontos helyszínek meglátogatásával, tanúk kikérdezésével, a másik pedig maga a bírósági tárgyalás, ahol ezeket felhasználva kell a látszólag menthetetlen helyzetből győzelmet kovácsolni. Ezen a játékmeneten alapvetően a Nintendo DS-es újrakiadás csavart, amely nem csak egy ötödik ügyet hozott a repertoárba, de egy új eszközt is: a bizonyítékok megvizsgálásának lehetőségét.
Igazából ez a Nintendo DS-es megjelenés hozta el az átütő sikert a sorozat számára. Az első rész elsöprő népszerűsége után a csapat trilógiával kapcsolatos vágya is zöld utat kapott, így Japánban további két részt jelent meg Game Boy Advance-re, tovább gazdagítva az Ace Attorney-univerzumot újabb ügyekkel, karakterekkel, riválisokkal. A nyugati közönség azonban eleinte csak az első rész felének rajongói fordításával ismerhette meg ezt a világot, és csak utólag, 2005-ben készült el a hivatalos angol verzió. A parádésra sikerült lokalizáció igyekezett megőrizni az eredeti nyakatekert humorát – beleértve a karakterek szándékosan viccesre vett nevét –, de a kor hagyományait követve a megjelenési ütemtervet nem kezelte egységesen, így Európa általában mindig utolsóként, az amerikai verzióhoz képest jó egy évvel később kapta meg a maga kiadásait.
A hosszú várakozás ellenére ugyanakkor az Ace Attorney ezzel végleg megvetette a lábát a szigetországon túl, és idővel minden epizódot megkapott egy spin-offot, az Ace Attorney Investigations 2-t leszámítva, amely sajnos a mai napig nem kapott hivatalos nyugati átiratot. Ez már csak azért is érthetetlen, mert az Ace Attorney az eredeti trilógia és annak folytatása után számos más módon is gyökeret vert a játékiparban, még a Level-5 ikonikus Nintendo DS-es főhősével, Professor Laytonnal is összebútorozott egy egészen fantasztikus kalandra, és a Nintendo DS-t követően mostanra már minden főbb platformon, még mobilon is elérhetővé vált. A sikerek ellenére a sorozat jelenleg pihen, bár tavaly végre angolul is elérhetővé vált a The Great Ace Attorney Chronicles, viszont a fő csapásirányhoz tartozó, 2016-os Phoenix Wright: Ace Attorney – Spirit of Justice óta nem készült új epizód, így csak remélni tudjuk, hogy Phoenix Wright egyszer még visszatér.
