A 2000-es évek elejére a Need for Speed már az egyik legismertebb versenyjátékká és az EA Games egyik legértékesebb sorozatává vált. Ebből kifolyólag, amikor eljött a generációváltás ideje (PlayStation 2, GameCube, Xbox), a soron következő hatodik résznek muszáj volt tartania, sőt felülmúlnia a sorozat addigi sikereit. Az EA fejesei kockázatos vállalkozásra adták a fejüket, és két fejlesztőcsapatot bíztak meg az új felvonás elkészítésével, mely egyúttal a Need for Speed első, szérián belüli sorszámozott folytatásaként a népszerű 1998-as Need for Speed 3: Hot Pursuit következő fejezete lett. A PC-s, GameCube-os és Xbox-os változatokat az EA Seattle, a korábbi Need for Speed-részek PC-s portjainak készítője kapta, míg a PlayStation 2-es változatot egy akkor viszonylag új, de már bizonyított csapat, a Black Box.
Mivel az akkori platformok közül a PlayStation 2-t tartották a legerősebbnek, a fejlesztés lényegében a Black Box kezében volt, ahonnan az EA Seattle rendszeres egyeztetések és összehangolások során vette át az elemeket. A kanadaiak munkáját viszont a hatalmas felelősség mellett még számos további tényező is nehezítette. A játékban például több olyan autót is használhattak (pontosabban használniuk kellett), amelyek a játék készítésekor még le sem gördültek a futószalagról, így jobb híján dizájntervek és prototípusokról készült képek alapján kellett dolgozniuk.
Új utakon
A játék egyik fontos szempontja volt, hogy akciódús, filmszerű élményt nyújtson az új hardveren, illetve a rivális versenyzők és a rendőrök is intelligensen viselkedjenek. A tervezés során ezért végül veterán autóversenyzőket hívtak be tanácsadónak, akik részletesen elmagyarázták, hogy egy gyakorlottabb sofőr hogyan venne be egy kanyart, a forgalomban haladók hogyan reagálnának és húzódnának le az útról, ha egy autós üldözés zajlana a közelben, illetve milyen kameraállásokkal, hogyan kellene operálnia a játéknak, mind a versenyek közben, mind a visszajátszások során. A Black Box emellett két, a széria későbbi részei szempontjából nagyon fontos újítást is bevezetett a játékban. A Need for Speed: Hot Pursuit 2 során lett igazán hangsúlyos az az elem, hogy a versenyek során egyes pályarészeken le lehet térni az útvonalról, egyben rövidítésekkel jutni előnyökhöz, illetve ez volt az első Need for Speed, amely licencelt zenéket is használt.
A játék az október eleji megjelenést követően hatalmasat robbant. Mind a sima versenyzés, mind a rendőrökkel dúsított Hot Pursuit mód kifejezetten népszerűnek bizonyult, a játszható rendőrök pedig számtalan játékelemükkel (helikopteres támogatás hívása, blokád lerakása) teljesen új mélységeket nyitottak meg a széria számára. A párhuzamos fejlesztés egyértelmű győztese a Black Box PlayStation 2-es változata lett, mely értékelésekben is felülmúlta az EA Seattle munkáját. A két verzió között számos különbség van, a PS2-es változatban például nem volt hagyományos karrier mód, ellenben egy exkluzív, sivatagi pályatípussal rendelkezett, és helyet kaptak benne a pályák tükrözött változatai is. A dolog következménye az lett, hogy az illegális autóversenyzés a széria központi témája lett, egészen a Need for Speed Shiftig. A Black Boxot az EA közben fel is vásárolta, és közel 10 éven át a kanadai csapat felelt a sorozatért, a Need for Speed: The Runnal bezárólag.
A Hot Pursuit-széria ezt követően 2010-ben hallatott magáról, mikor a Burnout megalkotója, a Criterion is beszállt a Need for Speed-sorozat készítésébe, első játékuk pedig a Need for Speed: Hot Pursuit újrafeldolgozása lett. Ez sokak szerint a Criterion-féle Need for Speed-játékok egyik legjobb darabja, ami 10 évre rá, 2020-ban még felújítva is visszatért egy újabb körre. A 2002-es Need for Speed: Hot Pursuit 2 tehát történelmet írt, lényegében meghatározta, hogy komplett generációk számára mit jelent a Need for Speed, de persze az sem mellékes, hogy játékmenet és hangulat szempontjából még 20 év távlatából is megállja a helyét.
