A Postal egyike azon játéksorozatoknak, melyekről szinte minden játékos hallott már, a hozzáfűződő vélemények pedig szinte kizárólag szélsőségesek: van, aki remekműnek tartja, elképesztően beteg, polgárpukkasztó, fekete humorban bő mesterműnek, míg mások a videójátékokban rejlő minden rossz és negatív potenciál megtestesülésének. Egy dologban azonban mindenki egyetért: videójáték-sorozat ritkán csúszott le olyan hirtelen, olyan mélypontra, mint a Postal a harmadik részével.

Mindezt annak fényében, hogy előtte a jövőképe mennyire biztatónak tűnt. A 2003-as, öniróniával, fegyvercsőre húzható macskákkal és vizelettel eloltható, lefejezhető, felgyújtható emberekkel megáldott Postal 2 egy igen komoly kultjáték lett. Eléggé ahhoz, hogy a fejlesztő Running With Scissors tervezni kezdje a folytatást, mellyel megpróbálták minden tekintetben emelni a téteket: Source engine, konzolos átiratok, teljesen nyílt, a GTA-sorozatra hajazó játékvilág, ellátva a második résztől megszokott elborult fegyverekkel és azok továbbgondolt rokonaival. Volt azonban egy kis bökkenő, a készítők ugyanis a kiadókkal kapcsolatban elég rossz tapasztalatokat szereztek, melyek következtében erőforrások és anyagiak terén sem igazán álltak úgy, hogy bevállalhassanak egy ekkora volumenű projektet. Szerencsére a horizonton felbukkant a csillogó páncélos fehér lovag, a Postal-sorozat orosz kiadója, az Akella formájában, mellyel a stúdió kimondottan jó kapcsolatot ápolt, és a Postal 3 kapcsán megállapodtak, hogy a fejlesztést Vince Desi csapatának felügyelete mellett ezúttal az Akella belső csapatai végzik majd.

A játékot 2006-ban jelentették be, egy eredetileg 2008-ra ígért megjelenési dátummal, PC-re, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra. Az első előzetesek kifejezetten bizalomgerjesztőnek tűntek, a játék ugyan TPS nézetre váltott, a második rész számos klasszikus eleme azonban visszaköszönt, és úgy festett, az együttműködés egy gyönyörű, hosszútávú sikertörténet kezdete lesz az RWS és az Akella között. Aztán 2007-2008 környékén történt egy picinyke pénzügyi világválság.

Csőd

A válság különösen rosszul érintette az Akellát, a kiadó pedig kénytelen volt nehéz döntések sorára elszánni magát és első körben megválni a legtapasztaltabb, legtöbb embert foglalkoztató belső stúdiójuktól. Igen, pont attól, amelyik történetesen a Postal 3-on dolgozott. Sebaj, a projekt fejlesztése zajlott tovább, csak épp ezen a ponton a csökkent fejlesztői erőforrások miatt a GTA-stílusú, teljesen nyílt világ koncepciója, a kirúgott fejlesztőkkel együtt már ment is a levesbe. Egészen 2009-ig, amikor is ezt a belső studiót is felszámolták, a játék fejlesztése pedig több hónapra leállt, amíg az Akella átszervezte a csapatait, valamint egyúttal kukázta a tervezett konzolos verziókat. Vince Desinél és az RWS-nél ekkor szólalt meg a vészjelző, hogy talán le kellene lőni az egész projektet, mert hiába jöttek ki egész jól Uwe Boll filmadaptációjából is, a harmadik rész ebben a formában az egész Postal-sorozat végét jelentheti. A Postal-filmet egyébként sokan egyenesen Boll egyik legjobb művének és játékadaptációjának tartják, mely a sorozat ismeretében és anélkül is egy szórakoztató, elborult, társadalomkritikával nyakon öntött kultfilm.

Ám az orosz partner ekkor már túlságosan sok pénzt ölt a fejlesztésbe ahhoz, hogy azt veszteségként könyvelje el, és nem mellesleg több millió dollár értékű perek lógtak a nyakában, így egész egyszerűen muszáj volt profitot termelni a játékkal. A Postal 3-on ekkor már gyakorlatilag csak az utolsó, még megmaradt, maroknyi fejlesztő dolgozott, ők is leginkább azon, hogy a játék embertelen mennyiségű bugja és hibája közül minél többet kiirtsanak vagy elrejtsenek. Sajnos nem tudtak a folyamat végére érni, mielőtt az Akella 2011 novemberében előbb Oroszországra, majd decemberben, pár nappal karácsony előtt az egész világra rászabadította a Postal 3-at. 

A játék egy minden elvárást alulmúló katasztrófa lett, melynek humora, polgárpukkasztó elemei csak a tengernyi bug, a kényelmetlen, amatőrnek érződő játékmechanika alól bukkantak néha-néha elő. Már ha egyáltalán elindult, több játékos ugyanis még csak futtatni sem tudta a frissen feltelepített játékot. Az RWS kétségbeesetten próbálta menteni a menthetőt, és megállapodni az Akellával arról, hogy legalább biztosítsák számukra a játék forráskódját és saját fejlesztőikkel kijavíttassák a Postal 3-at annyira, hogy az egy vállalható állapotot elérjen. Erre azonban nem került sor, sőt, ugyan elvileg a forráskód pár éve kiszivárgott, az állítólag olyan szintű katyvasznak bizonyult, hogy nem valószínű, hogy valaha elkészülhet egy kikalapált, valóban stabil Postal 3.

Élet a katasztrófa után

Ugyan a Postal 3 Steamen a mai napig elérhető, az RWS nem sokkal a megjelenése után azt eltávolította a saját honlapjáról. A linkre kattintva az érdeklődő felhasználók a játék adatlapja helyett Rick Astley “Never Gonna Give You Up” című ikonikus klipjéhez kerülnek. Desi és a csapat több tagja azóta is hangoztatják, hogy a játékot még a legelhivatottabb rajongóknak sem ajánlják, már csak azért sem, mert az eladásokból kis túlzással egy vasat sem látnak. A stúdió nem sokkal a megjelenése után gőzerővel nekilátott a kár csökkentésének: a Postal 2 2015-ös Paradise Lost kiegészítőjében amellett, hogy kárpótolták a rajongókat egy klasszikus, megszokott színvonalat képviselő Postal-kalanddal, teljes egészében kánonon kívül helyezték a Postal 3 eseményeit. Mindezt számos csipkelődő utalás mellett. A DLC-ben például ráakadhatunk egy játékosra, akinek a gépén láthatóan a Postal 3 fut, az élmény azonban olyannyira traumatikusnak bizonyult számára, hogy inkább felakasztotta magát. 2016-ban aztán kiadták az eredeti Postal felújított, kooperatív móddal is ellátott Redux változatát.

A sorozat szénája azóta kimondottan jól áll: a Postal 3 fiaskó ellenére javában zajlik az RWS által fejlesztett hivatalos folytatás, a korai hozzáférésben elérhető Postal 4: No Regerts fejlesztése, mellékvágányként pedig külsősök kezében készül a Postal: Brain Damaged is, egy a '90-es évek végét idéző, végtelenül túltolt, brutális retró shooter. Ha valaki ennek ellenére kíváncsi a katasztrofális, minden idők legrosszabb játékainak sorában előkelő helyen emlegetett Postal 3-ra, az a Steamnek hála bármikor pótolhatja. Bár ahogy azt az RWS csapata is kifejtette, kifejezetten csak saját felelősségre, mazochista hajlamok mellett.