Egészen érdekes esettanulmány Szuda Góicsi (Goichi Suda) videójáték-készítő karrierje, hiszen az ötvenes éveit taposó japán alkotó azon ismert szerzők sorát gyarapítja, akik az ezredforduló után nemcsak, hogy sztárstátuszba léptek az iparágon belül, de szinte egy saját műfajt kapartak ki maguknak. Pedig a Suda51 ekkora már egy bő tíz éve aktív és elismert volt, mégis, egy teljes újgenerációs konzolcsalád megjelenése kellett ahhoz, hogy neve nyugaton is ismert legyen. A 2005-ös, minden fronton hypeolt killer7 pedig átszakította a gátat: az eredetileg Gamecube-exkluzív akicójáték nem csupán mind a mai napig páratlan játékélményt és világot nyújtott, de egyben Sudát, mint a szürreális játékok királya koronázta meg, amihez azóta is tartja magát.
JAPÁN + HOLLYWOOD
Életművének legmeghatározóbb darabja mégsem ez, hanem a 2007-es, mostanra már trilógiává duzzadt No More Heroes lett, amely lefektette a Suda-alapokat: polgárpukkasztó, punk-rock főszereplő, az ehhez a hangulathoz passzoló világ és ellenfelek, anime, manga és akciófilmes klisékből épített történet, páratlan hangulat. A NMH-keret azóta számos Suda-játékban visszaköszönt, de a csúcsra mégis 2012-ben, az idén tíz éves Lollipop Chainsaw-val jutott. A PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent akciójáték ugyanis hatalmas hátszéllel készült. A No More Heroes elsöprő sikerén felbuzdulva Suda már nem egy apró csapat élén, egy buborékban volt kénytelen elkészíteni, hanem a játékiparon is túlnyúló, ismert művészek közreműködésével, és az eddigi legnagyobb kiadójával, a Warner Brothersszel: a történet és a főszereplő kialakításában az azóta a Galaxis őrzői-filmekről ismert James Gunn segédkezett, aki később a The Suicide Squad-féle Harley Quinn esetében újra fel is használta a főbb ismertetőjeleket.
A Lollipop Chainsaw ugyanis pontosan annyira igyekezett komolyan venni magát, mint az ihletadó No More Heroes-széria – csakhogy itt nem az űrből érkezett a fenyegetés, hanem a túlvilágról. A történet főszereplője egy gimis cheerleader, Juliet Starling, aki 18. születésnapját egy randival igyekezett volna megünnepelni, ehelyett egy zombiinvázió közepén találja magát, melynek első áldozata pont párja, Nick Carlyle. Nick szerencséje azonban kiderül Juliet és családjának titka: Starlingék titokban híres vadászok, így Nick egy levágott fejként, Juliet övére csatolva kíséri végig a lányt, amint az testrészeken átvágva igyekszik megmenteni a világot.
ZOMBIVADÁSZOK
A nem éppen szokványos történethez pedig nem éppen szokványos események társulnak: Juliet elsősorban közelharc során, egy rózsaszín láncfűrésszel aprítja az ellenfelek végelláthatatlan hordáit, méghozzá a lehető legstílusosabban. A meglehetősen sekélyes harcrendszer nem gondolja túl a kaszabolást, a meglehetősen kevés lehetőséghez hasonlóan alacsony számú ellenféltípus társul, így a legemlékezetesebb összecsapásokat nem is ők, hanem a számos, alapvetően egy-egy zenei irányt képviselő boss biztosítja.
És persze Juliet maga: a cosplay-láz keze alá dolgozó dizájnt a pajzán jelenetek tömkelege igyekszik kibontani, megfejelve egy hatalmas adag popkultúrális utalással, humoros szituációk tömkelegével. A tálalás pedig ezt igyekszik kihangsúlyozni a feliratokat és a menüket átitató képregényes tálaláson túl az alpári humorral, és a polgárpukkasztó, túlfűtött szexualitásban fürdő jelenetekkel, melyek mindegyike elképesztően stílusosan kel életre. Ehhez egészen kiváló szinkron, és egy még annál is fantasztikusabb, licencelt zenékkel teletömött zenei anyag asszisztál. A már javában a csúcson levő Unreal Engine ugyan egyáltalán nem izzadt meg, hiszen a Lollipop Chainsaw a stílust választotta a technika helyett, de ezért cserébe legalább stabil teljesítményt nyújt, elsősorban Xbox 360-on.
A Lollipop Chainsaw bepótlása ugyanakkor nem a legegyszerűbb: feltehetően a temérdek mennyiségű licencelt zene okán nem része az Xbox amúgy parádés, visszafelé kompatibilitási programjának, és nem szerepel a PlayStation Plus kínálatában sem, így kizárólag eredeti otthonán, Xbox 360-on és PlayStation 3-on pótolható be, hiszen PC-s verziót sosem kapott, pont, mint Suda másik ikonikus játéka, a Shadows of the Damned. Ugyanakkor ez a két kult-klasszikus másban is osztozik: a remastered verzióról szóló pletykán, amihez a tíz éves évforduló kiváló alkalom lett volna, de egyelőre úgy tűnik, Juliet csak az emlékekben él tovább.
