- Star Wars I: Baljós árnyak
- Star Wars II: A klónok támadása
- Star Wars III: A Sith-ek bosszúja
- Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet
- Star Wars IV: Egy új remény
- Star Wars VII. rész: Az ébredő Erő
- Star Wars VIII. rész: Az utolsó Jedik
Valószínűleg a mai napig a 20th Century Fox szégyenfoltjaként kezelik azt az embert, aki annak idején megegyezett George Lucasszal a Star Wars jogait illetően. Mi persze örülhetünk, hiszen így a franchise-ba évtizedekig nem szólhatott bele egy nagy stúdió sem, pláne nem a Fox, ami az Alient is sikeresen kifilézte. És valószínűleg Lucas sem bánta meg azt a sok nehézséget és szenvedést, ami az első film elkészítésével járt.
Ennek ellenére a rendezői széket ezúttal átadta Irvin Kershnernek, sőt, még a forgatókönyv megírását is másra hagyta. Először Leigh Brackettet kérte fel a feladatra, de mivel az az irány nem tetszett Lucasnak, és Brackett meghalt nem sokkal a munka elvégezte után, kénytelen volt ő új szkriptet írni, amiben az egyik legjelentősebb változtatás az volt, hogy Vader Luke apja lett. Később ez alapján készítette el a végleges forgatókönyvet Lawrence Kasdan. Persze Lucas végig ott volt, mindent szigorúan felügyelt, elvégre mégiscsak az ő gyermekéről volt szó.
Az új rendezőnek és forgatókönyvírónak hála egy sok tekintetben teljesen más jellegű filmet kaptunk, mint amilyen az Egy új remény volt, és a maga idejében A Birodalom visszavág legalább olyan megosztó lett, mint manapság Az utolsó Jedik.
A Birodalom erőre kap
Az ember azt hinné, hogy ha a jófiúk szétlövik a gonoszok legfőbb fegyverét és a vezérkart, akkor utána ők lesznek a kakasok a szemétdombon, de a Star Wars világában nem így van. Hiába ért véget happy enddel az Egy új remény, Darth Vader életben maradt és az Uralkodó haja szála sem görbült meg. De legalább a Birodalom megtudta, hol a Lázadók titkos támaszpontja, így jól ki is űzte onnan őket, majd három éven át tartó fogócskába kezdtek.
A Lázadók Szövetsége az új főparancsnokságát a jeges Hoth bolygón rendezi be, ám mielőtt kényelembe helyezhetnék magukat, megjelenik a küszöbükön a Birodalom, aminek élén Darth Vader szinte keresztes hadjáratot folytat a Halálcsillagot elpusztító Luke Skywalker ellen. A hoth-i csatát követően Han, Leia, Chewie, C-3PO és R2-D2 a Falconon menekülnek el, nyomukban Vaderrel, míg Luke felkeres egy öreg Jedi mestert, hogy tőle tanulja ki a Jediség csínját-bínját, s közben fogalma sincs arról, hogy Yoda és Ben szörnyű titkot rejteget előle, míg Vader aljas csapdát állít neki.
Sötétebb, komplexebb, filozofikusabb
A Birodalom visszavág szöges ellentéte az Egy új reménynek. Míg abban a hősök egy könnyed kalandozás során szinte mindent sikerre vittek, addig a három évvel később játszódó folytatás elvesztette a könnyedségét, az optimizmusát és még a hangulata is sokkal sötétebb lett.
A helyszínek jól reflektálnak minderre. Hoth jeges világa már az első percekben kiszolgáltatott áldozattá teszi az előző részben kis híján szuperhősi magasságokba emelt Luke Skywalkert azáltal, hogy egy mezei szörny bezsuppolja az éléskamrájába, és csak csodával határos módon, na meg jó barátja, Han Solo, segítségével tud megmenekülni. Mindez hamar elfeledteti velünk azt az érzést, hogy hőseink biztonságban vannak, és ezt csak tetézik az olyan momentumok, mint amikor Luke-ot lelövik az égről a csata közben, vagy amikor befagyasztják Hant egy széntömbbe, egy perccel azután, hogy hosszas huzavona után Leia végre bevallotta neki, hogy mit érez iránta.
De Dagobah és Bespin sem vidám helyek, bár utóbbin egy alkalommal azért kisüt a nap és Felhőváros megmutathatja idillibb oldalát is (megjegyzem, szerintem eme település a klasszikus trilógia legjobb helyszíne, mert nem egy lepusztult porfészek, és nem is egy katonai bázis). Mégis, a film nagy részében a sötétség, a komorság az úr, legyen szó Dagobah mocsarairól vagy Felhőváros ipari részlegéről, mindenhol a nyomottság van jelen. Apropó, a film végi párbajban még tovább növeli a komorságot az, hogy átvettek néhány hangot az Alienből, így például a Nostromón hallható, jellegzetes búgás is felcsendül.
Mindezeken túl az optimizmus, a happy end sem jön el, hiszen hőseink akármibe kezdenek bele, az balul sül el. Leiáék minden igyekezetük ellenére Vader markában kötnek ki, és Han sem tudja lerázni Jabba bérenceit, így végül a hutt fogságába esik. Luke pedig hiába indul el megmenteni a barátait, kudarcot vall, és végül a barátainak kell megmentenie őt.
Mindezeken túl ez a rész a legelvontabb a klasszikus részek közül, sőt talán az egész Skywalker Sagában, hiszen Yoda tanításai nyomán itt kapjuk a legtöbb információt az Erőről. Bevallom, én gyerekkoromban emiatt nagyon unalmas filmnek találtam A Birodalom visszavágot, jó pár év kellett hozzá, mire megtanultam értékelni a dagobah-i szakaszokat.
Csak ezután szerettem meg a filmet belengő misztikumot, ami nem csak Yoda tanításaiban érhető tetten, de szinte mindenben. Az egész Sagában ekkor jelenik meg először Erőszellem – bár Kenobit már az előző filmben is hallhattuk a halála után –, és az Erőt még Vader is felhasználja, hogy Han kínzásával tőrbe csalja a fiát. Ami pedig a dagobah-i barlangot illeti, az az egyik legmisztikusabb hely az egész Star Wars-ban. Mibenlétére nincs magyarázat, színtisztán a Star Wars szellemi, rejtélyes részét képviseli, előfutára az olyan helyszíneknek, mint a Mortis, a lothali Jedi templom, a világok közötti világ vagy éppen az Achc-To-i tükörbarlang.
Skywalkerek sorsa
Mindezeken túl A Birodalom visszavág két legfontosabb szereplője, Luke Skywalker és az apja, Darth Vader, remekül párhuzamba állítható. Míg nem volt előzménytrilógia, nem lehetett igazán képet alkotni arról, mennyire hasonlít Luke Anakinra. Yoda ugyan mondja, hogy sok benne a harag, mint az apjában, de ennél jóval többről van szó.
Luke, akárcsak Anakin, kalandvágyó, vakmerő és fél a szerettei elvesztésétől. Láttuk, hogy Anakint hogyan sodorta ez a Sötét Oldalra, kezdve a buckalakók lemészárlásával és végül befejezve azzal a tömeggyilkosság-sorozattal, amit A Sith-ek bosszújában lezavart. Így amikor Luke elindul egy látomást követve szerettei megmentésére, mint ahogy Anakin is tette az anyja és a neje esetében, felszökhet a pulzusunk – már amennyiben időrendi sorrendben látjuk életünkben először a filmeket, de még e nélkül is mesés az, ahogy apa és fia azonos úton jár. Csak amíg Anakin úgy döntött, hogy a Sötét Oldalon keresi tovább szerettei megmentésének lehetőségét (ezzel pusztulásra ítélve azokat), addig Luke inkább a halált választja és fejest ugrik.
A sors iróniája, hogy később hasonló hibát vét, amikor szintén a szerettei védelme érdekében egy pillanatig szándékában áll megölni Ben Solót, ezzel megteremtve Kylo Rent. És ez egy nagyon fontos elem Luke és Anakin életében: a szeretteik védelmében követik el a legsúlyosabb hibákat, okoznak katasztrófákat. Ugyanakkor ugyanez a szeretet újra és újra a kulcsa annak, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Ez vette rá arra Vadert, hogy végül a mestere ellen forduljon, és reményeim szerint az önzetlen, tiszta szeretet lesz a kulcs a Skywalker korában is.
Kevésbé űrfantasy
Ha valamit fel kéne rónom A Birodalom visszavágnak, az az lenne, hogy világépítés szempontjából ez egy igen bátortalan film. Igen, még Az ébredő Erőnél is bátortalanabb, mert az bár sok tekintetben másolta az Egy új reményt, rengeteg új idegen lényt hozott be. Ezzel szemben A Birodalom visszavágban Yodán és Chewbaccán kívül csak néhány ugnaughtot kaptunk, ezzel nemhogy az új értelmes idegen lények sora fújt ki, de szó szerint nincs is több belőlük. Minden más szereplő ember.
Szörnyek terén valamivel jobba a helyzet, hiszen van wampánk, űrcsigánk, tauntaununk, mynockunk és egy mocsári szörnyünk, aminek a háta látszik csupán – viszont Dagobah-t valami megmagyarázhatatlan okból teli pakolták földi gyíkokkal és kígyókkal, ami engem rendre ki tud lökni a hangulatból. Főleg mert olyan „mesterművek” jutnak eszembe erről a húzásról, mint az Ewok-filmek, ahol Endoron lovak és hollók voltak.
Mindez persze igazándiból csekélység a nagy egészet nézve – bár az egészet nézve azért itt bele lehetne kötni abba, hogy Obi-Wan szerint Luke az utolsó reményük, ami azért fura, mert pontosan tudja, hogy ott van még Leia is. Yoda ugyan említi, hogy van még más is, amit nyilván most már Leiára értünk, de fura, hogy a bölcs manónak kell emlékeztetnie Leiára Bent. Az oka annak, hogy ez így jött ki, köztudott: amikor Lucas ezt a filmet megírta, Luke-nak még nem volt testvére, ezt csak A Jedi visszatérre találta ki, a „van még más is” pedig olyasvalakire utalt, akit későbbi filmekben ismerhettünk volna meg.
Ütős visszavágás
Meg kell hagyni, nálam több évnyi idő kellett ahhoz, hogy A Birodalom visszavág beérjen, megértsem az egész filmet és ugyanúgy élvezzem, mint a többi részt. Bár a kedvenceim közé így sem került be a fent ecsetelt apróságok miatt – és mert ebben a részben igazán mindennapi életkép sincsen –, sokkal pozitívabban értékelem, mint 10-15 évvel ezelőtt.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy akkor is ilyen nehezen ért volna meg a film, ha átélem az „én vagyok az apád” fordulatot, mert ugye ebben sosem volt részem. Mivel A Jedi visszatért láttam előbb, nekem evidens volt, hogy kicsoda Vader. Viszont Az utolsó Jediknek hála volt szerencsém átérezni olyasféle döbbenetet, mint amit anno ez a bejelentés okozhatott. Snoke halála óta legalábbis meg tudom érteni, hogyan hathatott az emberekre, és én most jó értelemben írom ezt, mert szerintem a fővezér felszabdalása egy igen szép és jól kivitelezett fordulat volt.
De visszakanyarodva A Birodalom visszavágra, ez a film egy nagyszerű folytatása lett az Egy új reménynek, ami pontosan másságával, sötétebb tónusával, misztikusabb szálaival és komolyabb hangvételével érte azt el, hogy sokan a mai napig a legjobb Star Wars filmnek tartsák. S bár én nem tartozom közéjük, nem is cáfolnám őket, mert ez a film ugyanúgy különleges a sorozatban, mint a másik két trilógia középső része.
Képek: starwars.com
