A Sötét folyosók is egy Young Adult regény, ha pedig nem hallottál róla, az azért van, mert Lois Duncan, a regény írója, 1974-ben jelentette meg, majd két évvel a halála előtt, 2011-ben újra írta és megint kiadatta. Csakhogy amíg Suzanne Collins regénye egy jól megírt disztópia történet volt, amiből tehetséges alkotók készítettek egy olyan trilógiát, ami a könyveken túlmutatva nemcsak az áldozatok szemszögéből mutatta be a diktatúra működését, kielégítve a disztópiára és (kevés) akcióra éhes rajongókat, több, mint egymilliárd dollárt bezsebelve.
A Sötét folyosók ezzel szemben sohasem lesz az emlékezetben megmaradó mű: egyrészt azért, mert az alapanyaga sokkal gyengébb, másrészt azért, mert akkor készült el, amikor a YA-adaptáció láz már régen lecsengett. Nem véletlen, hogy az amerikai forgalmazásban csak néhány kiválasztott moziban mutatták be Rodrigo Cortez rendezését, ami mellett egyből sor került a video-on-demand premierre. Ebből már sejthető, hogy nem sikerült túl jól: valójában élvezhető, egyszer meg lehet nézni, de az biztos, hogy senki nem fog rohanni a boltba, hogy megvegye a filmet DVD-n/Blu-Ray-en. A film főhőse Kit, egy középiskolás lány, akinek különös képessége van, látja a szellemeket. Az egyik balhéja után a szülei (anya és mostoha apa) úgy döntenek, hogy bentlakásos iskolába küldik a fiatalt. A Blackwood Academy-nek, az Isten háta mögötti intézménynek egy ódon kastély ad helyt, ahol a lámpafény szinte luxus, a folyosók sötétek, az igazgató, Madame Dürer pedig egy ijesztően viselkedő nő. Az első éjszakát Kit egyedül tölti a kastélyban, másnap pedig kiderül, hogy a Blackwood közel sem normális iskola. Egyrészt azért, mert csak öt diákja van, másrészt azért, mert csak öt tantárgyat tanítanak benne… A lányok különösen kezdenek el viselkedni, de egyedül Kit érzékeli a veszedelmet: észreveszi, hogy hosszú órák esnek ki neki, és olyan dolgokra képes, amiről nem is gondolta volna, hogy meg tudja tenni. Hogy hova fut ki a történet, maradjon titok, de annyit azért elárulunk, hogy köze van a tehetséghez, és a halott művészekhez.
Történet szempontjából tehát nem egy nagy eresztés a Sötét folyosók, de akkor miért kéne megnézni? A hangulata miatt. Bár horrorként reklámozzák a filmet, valójában a természetfeletti thriller jelző jobban ráhúzható. Az ódon kastély, a gyertyafénnyel megvilágított folyosók, a sötét fellegek remekül hozzájárulnak egyfajta baljósság érzethez, amit kiegészít a tökéletes izoláció: nincs internet, nincs telefon, a családtagok nem jöhetnek látogatóba… A Sötét folyosók valódi főszereplője a környezet, ugyanakkor a színészek közül Uma Thurman és Kit Grody-t alakító AnnaSophia Robb az egyetlen nagyobb név a stáblistán. Uma Thurman rémes francia akcentusával és túljátszott alakításával egy valódi diákot is kikészítene, nemcsak a filmben szereplő lányokat. AnnaSophia Robb viszont nemcsak csinos a szoknyájában és a fehér blúzában, de jobban is játszik, mint az eddigi munkáiban. A Sötét folyosók nem kínál sokat, de amit ad, az éppen elég egy estére. Egy YA élményt, ami egy kicsit megkésett, kellemes zenét, egy kevés szellemet, és egy olyan történetet, ami igazából nem fut ki sehova és aminek igazából tanítása sincs. Nézzétek meg a Sötét folyosókat egy kedvezményes napon, nem veszítetek, de nem is nyertek sokat, annyit ad, amit a címet a mutat: egy kis sötétséget, egy kis természetfelettit, megspékelve a kötelező halállal és a tehetség keresésével, átörökítésével… Egy egyéjszakás élményt, amire egy pár hét múlva talán nem is emlékeztek majd.
5/10 - Egyszer megnézhető
