Két rendhagyó Marvel sorozatról írtunk nektek az elmúlt hetekben. A Légió és a frissen zárult WandaVízió után most átevezünk a DC újonnan debütált, hasonlóan szokatlan stílusú szuperhős szériájára, a Superman és Lois-ra. A The CW produkcióját, aminek második évadját egyébként – rekord nézettségű premierje után – máris berendelte a csatorna, Magyarországon az HBO GO műsorán követhetitek. Az első két epizód igazolta az alkotók előzetes ígéreteit: teljesen új szemszögből láthatjuk Superman(ék) életét. Már bőven a címszereplők esküvője után járunk, nagyon izgalmas pillanatban kapcsolódunk be a Kent család életébe: középiskolás gyerekeikkel Smallville-be költöznek, hogy Kal-El világmentő akcióit és a sztárújságírónő Lane zsúfolt hétköznapjait háttérbe szorítva – nyugodtabb környezetben – több időt fordíthassanak egymásra. Ezzel persze nem ivartalanítják képregényes alapjaitól a sorozatot, pusztán Superman kalandjai mellett előtérbe kerül tinédzser gyerekeik élete is, ill. a Metropolis helyett Smallville ügyeibe ássa bele magát Lois.
A Superman és Lois egyesíti azokat az erényeket, amik miatt a DC és a The CW produkcióit mindig is szeretni lehetett. Érzelmes, sok dialógusos, tinédzser hősöket felvonultató történettel jelentkezik a Greg Berlanti-Todd Helbing alkotópáros. Másfél-két órás filmben nem volna lehetőség a fentebb vázolt cselekményszálak mindegyikének kibontására, jelen alkotás viszont – az eddigiek alapján – ügyesen osztja meg a játékidőt a különböző részek között. Amíg Lois a kisvárost bekebelező mágnás ellen harcol, Kent igyekszik elszakadni Supermantől – sikertelenül. Mivel a játékidő fele a már vázolt meleg otthoni közegben játszódik (ez az egyik fő újítás), mintha csak egy családi dráma keretei közül szakadna ki a sorozat, ahányszor felbukkan Superman titkos ellenlábasa. Nem az antagonista személye, sokkal inkább belépője érdekes – egy régi DC-karaktert formálnak át az alkotók, akinek második epizód végén elejtett flashbackje alapján várhatóan alaposan felfordul a következőkben az idegen bolygóról származó címszereplő megítélése is.
Egyelőre várat magára a pubertás korú fiúk iskolai életének, smallville-i közösségbe történő beilleszkedésüknek mélyebb bemutatása, de a CW-t ismerve erről sem fogunk lemaradni. Ez lehet a sorozat egyik legérdekesebb aspektusa. Ami kritika érheti a szériát, hogy a nyitány feszültségét, amikor a tizenéves fiúk még csak értetlenkedve nyomoznak szüleik titkai után, azonnal lelőtte az első epizód. Ezzel persze nem oldódtak meg az otthoni konfliktusok, és idővel valószínűleg a játékidő terjedelmes részét teszik majd ki Jordan és Jonathan iskolai kalandjai. Nem nehéz megjósolni, hogy lányokkal való ismerkedésük mellett akad elég problémájuk apjuk hagyatékával is. Egyelőre nem világos, hogy mennyit örököltek Kal-El kryptoni képességeiből, a lappangó erő viszont már a sorozat pilotjában nagyobb galibát okozott, és ez még csak a kezdet. Igazi veszély akkor támadhat, ha a fiúk is belekeverednek a Supermanre vadászó erők harcába.
Superman eddig is színes filmográfiát tudhatott magáénak. Jelen sorozatban a Zack Synder rendezéseit idéző, komorabb hangvétel felé veszik az irányt az alkotók. Az univerzum eddigi legszemélyesebb történetével van dolgunk. Nem távolodunk el a klasszikus jellemrajzoktól, hanem egyenesen közelebb kerülünk a címszereplőkhöz. Kent a hétköznapokban ugyanolyan naivnak és esetlennek mutatkozik, mint a korábbi filmekben, viszont most apaként megismerjük egy másik arcát is. Lois Lane sem kapott még ekkora reflektorfényt. Érdekes látni, amint Kent szülővárosában a tulajdonképpen idegennek számító nő veszi fel a kesztyűt a másik antagonistával. Akik ismerik az amerikai viszonyokat vagy szívesen néznek tengerentúli sorozatokat, jól ismert dilemma sejlik fel előttük. A Superman és Lois egyik fő tematikus eleme, hogy a nagyvárosból vidékre költöző magas egzisztenciájú család hogyan viszonyul a merőben más gondolkodású helyiekhez. Megütközik a nagyvárosi demokrata értelmiségi és a kisvárosi alsó-középosztálybeli munkás értékrendje. Hála az égnek, nem a kortárs hollywoodi szcéna egyoldalú tálalásában, hanem sokkal árnyaltabb módon közelítenek a konfliktushoz a késztők.
Két rész alatt még nem sikerült kellőképp kibontani a sorozatban rejlő sokféle réteget, az eddigiek alapján viszont egyszerűen megjósolható, hogy sok izgalom és rejtély várható a következő epizódokban. Külön meglepetés, hogy mennyire találó a casting, élen a Teen Wolfból ismert Tyler Hoechlinnnel a főszerepben. Egyedül az Elizabeth Tulloch alakította Lois karakteréből hiányzik az a szenvedély, amit annyit emlegetnek vele kapcsolatban. Főleg az anya szerepében várnánk hangsúlyosabb érzelmeket tőle, elvégre a családi szál az egész mű szíve. A CW szériája eredeti koncepcióval színesíti Superman amúgy is rendkívül sokrétű filmográfiáját, a kryptoni hős mítoszába bőven belefér ez a családregényeket idéző történet. Fontos kiemelni, hogy a Superman és Lois ugyanolyan izgalmas lehet az Arrowverse követőinek, mint az egyszeri látogatónak, a cselekmény megértéséhez egyáltalán nem szükséges korábbi vagy párhuzamos produkciók ismerete. Ha végeztetek a WandaVízióval, vagy csak egy izgalmas új sorozatra vágytok, mindenképp érdemes belevágni.
