A héten megérkezett Netflixre a Jurassic World: Krétakori tábor ötödik, egyben utolsó évada. Ezzel véget ért Darius, Brooklyn, Kenji, Yaz, Sammy és Ben kalandja. Ám mielőtt végleg hazatérhetnének, még meg kell menteniük pár dinoszauruszt a kétszínű Mantha Corptól, és le kell győzniük annak vezérigazgatóját, Daniel Kont. Aki egyben Kenji apja is.
Családi dráma
Ez a személyes vonal pedig a sorozat egyik legjobb évadát eredményezte, ami szerény véleményem szerint szorosan ott robog a harmadik szezon mögött. Eleve jó, hogy ennyi idő után Kenji is kapott egy saját sztoriszálat. Rajta kívül már mindenkinek megvolt a története, ami mentén haladhatott a karakterük fejlődése. Dariusnak nagyjából ez az egész sorozat, Brooklynnak az E750 szál volt, Sammy-nek az első évadban és az utolsó kettőben a kémkedés, Yaznak a Sammy-vel való barátsága, Bennek meg a túlélés a második szezonban.
Mivel az apja figyelmére régóta áhítozó Kenji kénytelen választani Mr. Kon és a családjává vált barátai között, a széria dinamikus triója is felbomlik. Hiszen a barátnője, Brooklyn, és a legjobb barátja, Darius, nem rajong a dinoszauruszviadalokat rendező apuciért, aki emellett embereket zsarol, dínókat chippeltet azért, hogy az akaratuk ellenére irányíthassa őket, és persze olyan alakokkal dolgozik, mint a szociopata Kash és a könyörtelen Hawkes. Ez az ellentét jót tesz mindhárom szereplőnek. Kenji végre teljesen kilábalhat az első évadokban sokszor idegesítő gyerekes menőzésből, míg Brooklyn és Darius barátsága megerősödhet.
Szerencsére mindez nem nyomja el a másik három szereplőt. A mindentől rettegő kölyökből igazi túlélővé váló Ben igazából mindkét szerepben kicsit idegesítő volt. Először azért, mert ki nem utálna egy embert, aki folyton csak panaszkodik, aztán meg azért, mert úgy tett, mintha csak ő élt volna hat hónapig az Isla Nublaron. Az ötödik évadban viszont a karakter egy új, barátságosabb oldaláról mutatkozik meg, és talán ez volt az első szezon, amikor úgy éreztem, ennek a szereplőnek is megvannak az erényei. Néhány remek karaktermomentum is hozzá kötődik.
Yaz és Sammy is továbbfejlődött. Ez talán sokaknak nem fog tetszeni, de én azt mondom, itt elfér. Ez elsősorban egy gyerekeknek készült show a barátságról, az viszont folyamatosan fejlődik, és néha többé válhat. Pláne egy ilyen extrém mód zárt csoportban, aminek tagjai hosszú-hosszú ideig nem kerülhettek kapcsolatba más, velük egykorú emberekkel, csak felnőttekkel, akik rendszerint meg akarták őket ölni. Ami nagyon tetszik, hogy itt nem volt drámázás, a baráti csoport elfogadta és támogatta azokat, akik tovább léptek a barátságon. Példamutató egy gyerekeknek készült sorozatban. Jobb ez, mint hisztizést, féltékenykedést vagy elítélést mutogatni. Annak is megvan a helye, de nem feltétlen egy ilyen szériában.
Kellemes búcsú
A sorozat emellett látványban is fejlődött, főleg az első évadhoz képest. Itt már egészen elképesztő részleteket is megjelenítenek, a dinoszauruszok pedig már-már filmszerűen élethűek. A Mantha Corp szigetén létesített különféle dómok pedig nagyszerű változatosságot kínálnak, bár ezúttal ezt nem használták ki olyan gyakorisággal, mint a negyedik évadban. Most a gyerekek főleg az erdei dómban lógtak, ami azért jurassicosabb, mint a többi. Emellett persze kaptunk új dinoszauruszt is, és minden idők legnagyobb dinóharcát is prezentálták az alkotók.
Szerencsére a negyedik évad legkínosabb elemét, a robotokat, azaz a BRAD-eket és a BRAD-X-eket is visszafogták, és egy ponton túl már nem is használták. Szóval végre újra a dínók (és az emberek) jelentették a fő fenyegetést, nem a pre-terminatorok. Amiből viszont talán túl sokat is kaptunk, az szintén az előző szezonban megjelent kontrol chip, ez lényegében az évad történetének mozgatórugója. Bár vannak benne lehetőségek, azokat inkább a Jurassic World: Világuralom után játszódó sztorikban lehetne kiaknázni. A Krétakori tábor közegében úgy érzem, túltolták, főleg, amikor már off-screen vették át az uralmat minden útba eső dinoszaurusz felett.
Emellett még megemlíteném, hogy ahogy a Jurassic Park 3 óta minden filmben, úgy itt sem hajlandóak a készítők pozitív karaktert megölni. Eddie Carr óta az egyetlen olyan karakter, akire úgy-ahogy ráfoghattuk, hogy a jók oldalán állt és megették, az a második évadban Hap volt, de még ő is zsoldosként kezdte a karrierjét. Itt pedig látványosan megmutatkozott ez, hiszen a Krétakori tábor történetének legnagyobb mészárlását végzik a szauruszok, de csak a gonoszok oldalán. A hősök közül mindenkit véd a plot armor, olyannyira, hogy az még az oldalukon harcba szálló dinoszauruszokra is kiterjed. Mindennek hála igazából senkiért sem izgulhatunk, és attól sem kell tartanunk, hogy a gonoszokat nem éri utol valamilyen formában a végzet.
De szerencsére mindezért kárpótol minket a finálé, ami megfelelően érzelmes és jó lezárás lett. Bár maradtak elvarratlan szálak, például nem derült ki, hogy kinek dolgozott az első évadban a születésnapos srác, vagy mi lett a pendrive-val, amire a harmadik évadban letöltötték Wu kutatásait. Ám ezek igazából semmiségek, jelentéktelenek a nagy egészet nézve. A sztori jó véget ért, és ha többet nem hallanánk a Nublar 6-osról, akkor sem éreznénk hiányt.
Csakhogy pont a sorozat vége utal arra, hogy talán lesz itt még folytatás. Plusz a készítők is elejtettek már egy-két szót ezzel kapcsolatban. A sorozat egyik executive producere, Scott Kreamer egy interjúban megemlítette, hogy ők már a harmadik évaddal abba akarták hagyni a Krétakori tábort, hogy aztán egy új Jurassic-sorozatba kezdjenek, csak a Világuralom csúszása miatt készült el a 4-5. évad. És ugyanitt mondta azt is, hogy jó pár ötletük van a jövőre nézve, s ezek közül csak párat építettek be az utolsó két szezonba. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a Jurassic-franchise nem csak a mozivásznon, de talán animációs formában is visszatér még.
